Van olyan érzés, ami csak a pillanatban lehet örök. Egyszerűn nem fogható meg, nem tartóztatható fel. Ma van, holnap már csak egy emlék. Az élet, már csak ilyen.. Tudsz fogadni és szabadon engedni? Megtudod élni úgy a jelent, mintha az lenne az utolsó pillanatod? Magadba tudod szívni minden mozzanatát, színét, mert talán már sohasem látod viszont? Vagy csak fél szívvel élsz, félted magadat és nem mered beleadni a pillanatba a mindened?
Az elfogadás keserű is lehet vagy áldas, attól függ, honnan nézzük. Hálásnak lenni azért, ami van, amit kaphattunk, vagy bántani magunkat azért, mi minden nem lehet még a miénk. A félig üres vagy félig teli pohár szindróma. Pedig az élet valójában csak ajándékozni tud, akkor is, amikor látszólag elvesz. És ha valamit nagyon nagyon szeretnél, egy váratlan pillanatban elhozza neked. Mohó leszel vagy megköszönöd, amit kaptál?
Az elengedés azt is jelenti, hogy nem ellenállsz annak, ami épp a jelen igazsága. Azért mert már valamit nem szorongatunk, attól még nem múlik el. Pontosan ettől lesz szabad és hallhatlan. Vannak dolgok, emberek, akik nem jönnek mellettünk végig az úton, csak csiszoljuk egymást egy ideig. De az irántuk érzett tiszta szeretet örök marad. Semmi sem volt hiába, ha elfogadjuk, tiszteletben tartjuk egymás útját és közben nem felejtjük el, mennyi mindennel gazdagodtunk.
Kép: pexels.com
Te mit gondolsz?