Az Ősz és a Tél kiemelten fontos égi üzenete, hogy megtanuljunk végre beleállni az életünkbe, hogy végre visszavegyük a hatalmat, az irányítást, a sorsunk felett. Ennek az erőnek a beépítéséhez, tudatosításához készítettem el ezt az rövid imaginációs meditációt, 639 Hz-es Solfeggio zenével.
Ennek így kellett lennie – Önbecsapás vagy ősbizalom?
Mennyire mered rábízni magad az életre? Egy időben, vakon hittem a – Mindig minden úgy jó, ahogy van – elméletben. – Az így kellett lennie – és – Ha az az én utam, akkor azt majd úgyis megmutatja az élet – magasztos gondolataiban. Aztán idővel ráébredtem, hogy ahogyan mindig, az elme most is leleményes.
Mire Vársz?
A minap, főzés közben, beállítottam egy időzítőt, hogy figyelmeztessen, amikor ki kell vennem az ételt a sütőből. Elindítottam az időzítőt, és hirtelen elfogott egy mellbevágó érzés, ahogy a visszaszámlálás elindult. A lelkemig hatott rám, ahogy néztem egy darabig a másodpercek szapora lépteit jelezve, hogyan fogyatkozik a beprogramozott idő.
Rend a lelke mindennek – Hogyan ápolhatod a spirituális éneddel a kapcsolatot?
Lehetünk ezen az úton zöldfülűek, vagy már tapasztaltabb vén rókák, a felettes énünkkel ápolt spirituális kapcsolat, folytonos fenntartása és gyakorlása, örökzöld téma marad. Most megpróbáltam összeszedni a személyes rutinomat, tudatos, énidős gyakorlataimat, melyekkel köztem és a lelkem között erősítem, ápolom kapcsolatot.
Hashtag spirituális vagyok
Szerintem örülnünk kéne annak, hogy ma már klassz dolog spirituálisnak lenni. Van ennek jó oldala, ha észrevesszük. Igaz, hogy sok esetben, a mainstream dolgoktól, az eszenciája elvész a zajban, de egy kis segítséggel, ezt a kibontakozó nyitottságot táplálni lehet, mélyebb tartalommal. Akinek eljött az idő, hogy valóban elinduljon befelé, az úgyis haladni fog, és a gyorsfagyasztott spirituális halrudacska, már nem fogja kielégíteni az étvágyát. No és akkor, megérkezik, de úgy igazán, a hétköznapi, gyakorlati varázslatok világába, amiről már kevesebbet hallani a divat felszínén.
