Amikor felismerem, hogy egy hiedelem terhessé vált – bejegyzésem folytatása, melyben gyakorlati lépéseken keresztül, bemutatom, hogy hogyan oldom ki a blokkjaimat.
Gondolkodom, amíg még lehet
Nem szeretnék okoskodni, és már nem szeretnék “ébresztgetni” sem senkit. Megérteni és átlátni szeretnék dolgokat. Mert kíváncsi vagyok, mert tudatosnak vallom magam, aki szeretné az elméjét használni, nem csak tömni mindenféle dologgal, szelektálás és tiszta intuíció nélkül. Amúgy meg, úgy tudtam jogom van hozzá.
Mindenkinek van egyéni küldetése?
Olyan jól hangzik ez az egyéni küldetés, olyan magasztos, hősies, az ego számára kiváltságos színben tündöklő fogalom. Szerintem olykor túlmisztifikáljuk ezt a kérdést. Én hiszem, hogy mindannyian utánozhatatlan, és egyedi láncszemei vagyunk az életnek. Ha már itt vagyunk, az egységet, a saját egyedi ragyogásunkkal, személyes képességeinkkel tesszük teljessé, de talán nem pont úgy, ahogyan azt az egonk túlgondolja.
Az elfogadás ereje
Vajon a kiegyensúlyozott, boldog élet, tényleg csak választás kérdése? Mégis hogyan lehet fenntarthatóvá tenni a harmóniát az életünkben? Mit lehet kezdeni azzal a sok belső ellentmondással, küzdelemmel a lelkünkben? Hogyan tanulhatjuk meg uralni az életünket, de legfőképpen a félelmeinket, hogy azok ne telepedjenek rá mázsás súlyként a hétköznapjainkra? Talán tényleg minden csak belső nézőpont és hozzáállás kérdése, elfogadásé. Na és persze sok gyakorlásé..
