“- Manapság, már mindenki spirituális akar lenni! Ez egy divat lett!”
Én is úgy hiszem, hogy rengeteg életszemlélet, akár identitás kérdés vált bizonyos esetekben divattá, de ugyan miért lenne baj, hogy végre egyre többen válunk nyitottá?! Szerintem örülnünk kéne annak, hogy ma már klassz dolog spirituálisnak lenni. Van ennek jó oldala, ha észrevesszük. Igaz, hogy sok esetben, a mainstream dolgoktól, az eszenciája elvész a zajban, de egy kis segítséggel, ezt a kibontakozó nyitottságot táplálni lehet, mélyebb tartalommal. Akinek eljött az idő, hogy valóban elinduljon befelé, az úgyis haladni fog, és a gyorsfagyasztott spirituális halrudacska, már nem fogja kielégíteni az étvágyát. No és akkor, megérkezik, de úgy igazán, a hétköznapi, gyakorlati varázslatok világába, amiről már kevesebbet hallani a divat felszínén.
#Meditálás
A meditációt sokszor túlmisztifikáljuk. Emlékszem, gyermekként arról álmodoztam, hogy egyszer majd én is úgy fogok meditálni, mint egy tibeti szerzetes. Mit meditálni? Még a levitációt is elsajátítom! (Nem adtam még fel, hogy egyszer összejön.?)
Őszintén szólva, sokáig én is túlgondoltam és rengeteg elvárast pakoltam magamra. Nem csak a saját elmémre, hanem magára a meditációra is. Ahogy az életünkben is gyakori, hogy elfelejtünk élni, és csak hajszoljuk azt, valahogy, a meditációimra is igaz volt ez a kezdet, kezdetén. Feladatként kiakartam pipálni, értékelni, stratégiát készíteni, ahelyett, hogy egyszerűen csak megéltem volna. Valahogy, a magam módján, jelen lettem volna a meditációmban.
Soha nem éreztem, hogy Na Ez, ez most Az volt! Igyekeztem lecsendesíteni az elmém, miközben, minden felröppenő gondolatnak a fejemben, hangosan kiáltottam, hogy tűnjön el. Majd konstatáltam, hogy most elment erre fél perc, egy, a koncentrációmból, az elmém teljes csendjéből.. és aztán, ezen bosszankodtam tovább. A párbeszéd soha nem akart lecsendesedni, sőt egyre csak duzzadt a fejemben. “-Mik ezek a színek? Ez vajon az?! Látnom kéne valamit, vagy elképzelni? Képzeljem el, hogy elhagyom a testem…?”
A meditációim, elképesztően hangosak voltak az elején, és teljes kudarcként éltem meg őket. Valójában, minden Rendben volt. Nem csak rendben volt, utólag rádöbbentem, hogy rengetegszer meditáltam már jóval azelőtt, hogy ebbe tudatosan belekezdtem volna.
A meditáció, valóban az elme elcsendesítéséről, kiürítéséről szól. Részben. De legfőképpen a kapcsolódásról, ha úgy tetszik visszakapcsolódásról. Nevezze mindenki úgy, ahogyan számára elfogadható, én most úgy fogalmazom meg, hogy az univerzum lüktetéséhez. Persze lehet fokozni a célokat, és az ezekhez vezető utat, de az általános, mindennapi testi, lelki és szellemi töltődéshez, tökéletesen elegendő egy ilyen meditáció. Ha rendszeresen sikerül beiktatni a mindennapokba, teljesen rá lehet függni. Pozitívan érzed majd, hogy jól esik és szükséged van rá. Nekem már hiányzik, ha egy-egy nap, valamiért kimarad.
De ne szaladjunk előre, térjünk vissza a kiürítéshez. Leülsz meditálni, azzal a szándékkal, hogy most nagyon Buddha leszel és pont akkor, minden, de tényleg minden, eszedbe jut! És mérgelődsz, hogy belemész egy gondolatba, ami elvisz. Mérges vagy, hogy miért nem tudsz semmire nem gondolni? Mond ki ezt hangosan és utána ér egy nagyot kacagni! Elképesztő nehéz, az egód jelenlétében nem gondolni valamire, parancs szóra pedig, egyenesen lehetetlen.
Az az igazság, hogy valójában nagyszerűen csináltál mindent.
Ugyanis, ahhoz, hogy kiürítsd az elmédet, először, a gondolataid megengedésén keresztül vezet az út. Engedd őket szabadjára. Amikor meditáció alatt viaskodsz a gondolataiddal, sőt, elkezded magadat ostorozni, hogy neked ez nem megy és rosszul csinálod, valójában elindultál a kiüresedéshez vezető úton. Ennek az útnak, egy teljesen természetes kezdő szakasza az, hogy az elméd az elején, vérszemet kap. Gondolj bele, hiszen jó esetben kizártad a külvilágot, teremtettél egy békés légkört, vagyis, nincs semmi, ami elvonja a figyelmedet róla, ha most elkezd beszélni hozzád. Most vagy soha alapon tudja, hogy övé a porond és mindent, de mindent eléd tehet. És ez szuper! Olyan dolgokat meghallhatsz, amiket lehet, hogy máskor, a hétköznapok forgatagában nem, mert kint van a figyelmed.
Ebben a szakaszban semmi más dolgod nincs, mint hagyni, hogy ezek a gondolatok jöjjenek és menjenek, csak szemléld.
Ha belemész, ne kezd el bántani magadat, csak gyere vissza a nézőtérre a légzésed figyelésével. Ez az a pont, ami az elméd számára idegen lesz és bevet majd egy-egy trükköt, hogy diskurálj vele, de ha sikerül gyakorlással csak a megfigyelője maradni a gondolataidnak, azon kapod magad, hogy mérséklődik, esetleg el is múlik a zaj. Egyedül, ez lehet csak a kihívás a meditációban, de ezt sem lehetetlen megugrani.
Hogy mivel segítheted ezt a szakaszt?
Az egyik segítség ebben, a már említett, légzésed tudatos figyelése.
A másik ( és kezdőként, inkább ilyen gyakorlatokkal érdemes kezdeni ) , a koncentrációs, majd kontemplációs gyakorlatok. Ha sok ilyen gyakorlatot végzel, sokkal könnyebben kerülsz a megfigyelő állapotába, vagy ha kibillensz, sokkal könnyebben vezeted vissza a figyelmedet a légzésedre. És különben meg, nincsenek konkrét szabályok a meditációban. Az a lényeg, hogy éld meg. Ne tervezd, ne gondold túl, hanem legyél benne, ahogy jól esik. Ha egy percig sikerül lazítani, akkor egy percig. Mindennapos gyakorlással, egyre hosszabban tudsz kikapcsolni, ellazulni.
Meditálok, szóval már spirituálisan élek! Vagy nem erről szól ez az egész?
Nem! És aláírom, most nagyon lesarkítottam az általános hozzáállást ehhez az egészhez, de amit igazán szeretnék átadni, az az, hogy a spiritualitás, a hétköznapok szintjén kezdődik. A bevezetőmhöz visszatérve, meggyőződésem, hogy tényleg van haszna, hogy a spiritualitás, mint életforma, egyre inkább divatossá vált. Hiszen, ennek köszönhetően legalább, egyre több ember lép be egy olyan kapun, amit korábban, ilyen-olyan tévhitekből adódóan, messziről elkerültek.
Észrevettem magamon én is, hogy manapság, már nem igazán szeretem kinyilatkoztatni azt, hogy spirituális vagyok, olyan közegben, ahol nem is biztos, hogy értik pontosan ennek a valódi jelentését. Az a tapasztalom, hogy még mindig sokszor elvont, olykor elcsépelt és téves képzetek élnek az emberek fejében a spiritualitásról, ami valljuk be, amúgy is egy elég tág fogalom és életszemlélet. De remélem, hogy ez a new age őrület, ami évről évre, egyre több embert nyit meg, legalább hasznos lesz abból a szempontból, hogy sokan elindulnak befelé, kérdések után kutatva. Mindezek révén pedig, sokkal több ember találhat vissza önmagához.
Öntsünk tiszta spiritualitást a pohárba!
Szerintem nem attól lesz valaki spirituális, hogy hisz az angyalokban vagy a kézrátétes gyógyításban. Nem is attól, ha elolvassa a Titok című könyvet, Dispenzát hallgat éjjel-nappal, hisz a vonzás törvényében, vagy mert meditál, hanem attól, hogy jelen van az életében, tudatosan. Fejlődés orientált és tudja, hogy minden, mindennel összeköttetésben van. Nem utolsó sorban, a cselekedeteiért már képes felelősséget vállalni. Számomra, első sorban, mind ezt jelenti, a saját, spirituális utam.
Nem mutogat már kifelé, vagy legalábbis, törekszik erre, ha problémákba ütközik. Foglalkozik önmagával, az önismeretet, nem ördögtől való hülyeségként kezeli, amiről úgy hiszi, értelmes embernek, semmi szüksége rá, hanem érti, hogy ez az ismeret, a fejlődését segíti. Törekszik arra, hogy meghaladja korábbi önmagát, ami, így egyenesen hozza magával, hogy az élete különböző területein javulást tapasztal. Tudja, hogy a gondolatai előszobája annak, amit majd később megtapasztal az életében, ezért, tudatosan dolgozik a saját mintáin, a hiedelem rendszerein, harmóniát teremtve önmagában. Rendre törekszik odabent, mert már ismeri a tükör törvényét.
Természetesen, nem kell, hogy arról szóljon minden nap, hogy elemzi önmagát, és a környezetét, tud élni, tudja élvezni a Földi lét megismételhetetlen ajándékait bűntudat nélkül, mértékletesen. Az a bizonyos fátyol, egyre inkább áteresztőbbé válik és a tudás, amivel folyamatosan gyarapodik, a mindennapjai, a lénye és megnyilvánulásai részévé teszi. Észrevehetően, kiegyensúlyozottabb légkör lengi körül egy ilyen embert, ami nem jelenti, hogy neki már nincsenek rossz napjai, de máshogy viszonyul a problémákhoz, az emberekhez.
A gyakorlatban is alkalmazza a megszerzett bölcsességeit, felismeréseit, nem csak egy közösségi posztban megosztott idézet erejéig, hanem pontosan akkor, amikor egy egészen hétköznapi szituációban kibillentik, képes dönteni arról, hogy újra beleragad az anyagi világ játszmáiba vagy már képes kicsit felülről is önmagára, a helyzetre tekinteni és aszerint cselekedni.
Ha valaki “spirituális”, Már többször teszi fel magában azt a kérdést, hogy – Mit akart ez a helyzet nekem most tanítani, hol van még bennem valamilyen belső elakadás, amivel előidézem újra és újra ugyanazokat a rossz tapasztalatokat? – mint azt, hogy – Miért ver engem ennyire az Isten? X,y tehet, arról, hogy így érzek és ilyen helyzetbe kerültem!
Már nem elvenni akar egy darabot a világból, hanem már képes lesz őszintén adni. Gyakorolja az emberek felé az elfogadást és a megértést, és egyre kevesebbszer ítélkezik zsigerből. Önazonos, eldobta a szerepeket. Képes nemet mondani, mert az önszeretet fontosságát, előrébb helyezi a megfelelésnél.
Nagyon magas szinten, spirituálisan élni pedig, azt jelenti szerintem, hogy teljes jelenlétben, éberségben van bennünk a szellem, a tudat. Megengedővé válunk annak, hogy itt és most csak tapasztalunk, semmit nem szükséges véresen komolyan venni, és pontosan tisztába kerülünk azzal, hogy az egész színdarabot, mindig, mi rendezzük be és keltjük életre.
Valójában, hiszem azt, hogy lélek szinten, mindegy, hogy ki miben hisz vagy sem, mit gyakorol valaki az életében, vagy mit nem. Nagyon felülről nézve, tulajdonképpen mindannyian A saját, Spirituális utunkat járjuk, legyen ez tudatos vagy sem. Egyszerűen maga az élet, a létezés, egy fantasztikus, spirituális kaland.
Kíváncsi vagyok, te mit gondolsz, neked mit jelent spirituálisnak lenni? Hogyan ülteted át a gyakorlatba az életszemléletedet? Vagy egyszerűen csak oszd meg velem hozzászólásban, a most felmerülő gondolataidat, ha szeretnéd!
Képek:
Saját
Mikhail Nilov a Pexels oldaláról,
Daniel Xavier a Pexels oldaláról
Dmitriy Ganin a Pexels oldaláról
By 
Te mit gondolsz?