A történetem nem én vagyok
Az út amin járok, az enyém, de soha nem lesz egyenlő velem, csak a tapasztalásom játszótere, ahol felfedezhetem az élet sokszínűségét és megtanulhatom kibontakoztatni önmagamat.
Legyen bármilyen ismerős a helyszín, nincs szükségem arra, hogy ott ugyanazt tegyem, mint korábban, mindig van lehetőségem új dolgokat felépíteni magam körül. A múltam, lehet a segítőm, hogy most szebbet, jobbat, valami mást írjak meg életem könyvébe, de sosem a lefékező erőm, a gátam. Csak akkor ismétlek, ha még valamit nem sikerült megértenem, a kudarcok új lehetőségek keresésére sarkalnak és nem megtorpanásra.
A történetem nem én vagyok, nem azonosulok a hibáimmal, botlásaimmal, a sérelmeimmel, a csalódásaimmal és ha csak ezt az egy igazságot magamévá teszem, szabadon szárnyalhatok minden percben.
A díszlet folyamatosan változó, és ha nem ragaszkodom a kedvenceimhez, ha engedem, hogy mozogjon a színpad, én is könnyebbé válok, nem korlátozom le magamat azzal, hogy jobban akarom tudni az életnél, mi az, amit megérdemlek. Az előző jelenet, nem fontosabb az aktuális történésnél, ahogyan a következő sem. Csak az éppen játszott történetben kell teljesen jelen lennem, és mégis, a történet egyszerre van, volt és lesz.
Az élet pontosan annyira tud szeretni, amennyire hagyom. Olyan helyekre is eljuthatok, olyan történet részese is lehetek, amire nem is gondoltam, hogy boldoggá tehet. Megengedem, hogy az élet magával ragadjon, felelősséget vállalok, lépek, döntök, nem ítélkezem, bízom abban, hogy most pontosan ott vagyok, ahol éppen lennem kell, akkor is, ha még nem látom az összképet. Nem a történet végére akarok minél gyorsabban elérni, hanem a történet perceit szeretném kiélvezni és magamba szívni, mert valójában ezért élem a történetemet, nem a befejezéséért.
Ha elengedem az elvárásomat az élettel szemben, sokkal több örömmel tud megajándékozni, mint amennyire az ismereteim alapján leszűkítettem a lehetőségeimet. Többet kapok, mint amit reméltem, mert már hiszek a történetemben, de már azt is tudom, hogy ettől az én valódi lényem sokkal több. Az írója és a nézője is vagyok egy személyben, az eszenciája, “a vagyok aki vagyok”, aki nélkül a történetem üres lenne.
Kép: pixabay.com
Te mit gondolsz?