Köss barátságot a félelmeiddel. Minél jobban harcolsz valami ellen, kizárod, elutasítod, az annál jobban lesz része…
Zárt szívvel nem lehet szeretni
Nyitnánk, de nem találjuk a kilincset. A csalódások, és a szerzett sebek, megdermesztették, bezárták, és olyan mélyen belénk ivódott az, hogy a fény, talán meg is vakíthat, hogy a legkisebb sugarakra is, félelemmel húzzuk le a redőnyeinket, mert ösztönösen ott él a tudat, egykor ez a csalogató fény, megégetett.
Miért vágyunk arra, aki elérhetetlen?
Az elérhetetlen dolgoknak, mindig is nagy volt a csáberejük, ez nyílt titok. Mi van abban az esetben, ha az elérhetetlen iránti vágyunk, egyfajta drogként, függőségbe taszít, és hiába szeretnék, hogy végre viszonzásra találjanak az érzéseink, nem találjuk a megoldást, hogy nekünk ezért min kéne változtatni?
