Semmi nem tud jobban káoszt teremteni az elmédben, mint egy romantikus kapcsolat kezdete. Ez az új láng és az izgalom szikrája, vajon továbbra is táplálja majd a tüzet vagy a nyugtalanító harangok csengése veszik át a szerepet a szív felett? A bölcs emberek szerint minden csak döntés kérdése, aszerint, hogy minek adok jobban teret, figyelmet önmagamban.
A Nászút fázis
Ah igen, a nászút fázis. Minden jó a világban, még a felhők is szebbek az égen. Olyan, mintha egy olyan szűrőt viselnénk, amely a világot egy nagy, bársonyos, szív alakú párnává változtatná. Ebben az időben az elme különösen hajlamos arra, hogy a jövőbe nézzen, közös terveket készítsen, amiket nagyon szeretnénk együtt megélni. Amikor együtt vagyunk, semmi más nem számít. Ezen értékes pillanatokban együtt van az intimitás, de ugyanakkor van egyfajta elveszett érzés is, amelyet az izgalom és a várakozás feszít.
Nem kérdéses, hogy ezt a fázist élvezni és ösztönözni kell, de fontos, hogy legyen racionális nézőpontunk is és felismerjük, mikor gondolataink megszállottakká válnak, vagy az érzelmeink túlságosan függeni kezdenek a másik személytől. Ez az elme működése, ekkor kapcsol be a birtoklási vágya, mely abból ered, hogy tévesen, a másik személyhez köti az új, mámorító boldogság érzését.
A nászút utáni fázis
Ó, szóval ez a kapcsolat érezhető, van! Vagy talán mégsem? -kezdesz gondolkodni. Talán az, amit éreztél korábban, az az, amit egy igazi kapcsolatban kell érezni, szabadon, gondolkodás nélkül, csak megélni és most, hogy megérkeztél, a fejedben egy sor kérdés szakad rád, ami miatt egyre inkább kilépsz a szívedből a fejedbe és végül mindent megkérdőjelezel, amiről korábban nem gondolkodtál, csak jelen voltál benne.
Hirtelen már abban sem leszel biztos, hogy a megfelelő emberrel vagy és elkezded keresni az érveket, kifogásokat, amiért félsz benne maradni a szívedben, mert az olyan veszélyes, olyan irányíthatatlan, kiszámíthatatlan és ugye ott a sérülése lehetősége..
De mi van akkor, ha ő a megfelelő személy, csak a túlmagyarázásoddal, a védekezéseddel, teret sem adsz, a szabad áramlásnak, a kapcsolat kibontakozásának?
Mert az igazság az, hogy a valódi kapcsolat ebben a fázisban még el sem kezdődött, ezek mind csak a felvezető részek voltak, még semmi, de semmi nem bontakozott ki igazán a cselekményből. Az egyetlen dolog, ami aláássa ezt a fázist, az a tendencia, hogy összevetjük a kapcsolatunkat a múlttal és a jövőre nézve tervezett forgatókönyveinkkel.
Az elme olyan lesz, mint egy kivert kutya. Tetszik az, ami most van, de inkább a korai napok izgalmát részesíti előnyben, és elmulasztja a további lehetőségek kibontakozását. Ahelyett, hogy a jelent megengedné és élvezné, az elme elindul előre. Elkezd teóriákat gyártani a lehetséges, vélt jövőről, amivel sokszor az a baj, hogy ezt a képet, a hozott mintákból, belső félelmekkel összegyúrva vetíti előre. Mondanom sem kell, hogy az elme irányítása alatt állunk ilyenkor és legtöbbször ezeknek a feltevéseknek semmi köze sincs a valósághoz. De mi már előre elítéltük, így vagy úgy a kapcsolat végkifejletét és lekorlátoztuk a szabad kibontakozását, megbélyegeztük a negatív tapasztalatinkkal és inkább már vennénk a nyúlcipőt.
Örömmel, szabadon választom, hogy jó együtt
Mint két borsószem együtt, végre megtaláltuk a kényelmet, elégedettséget és felülkerekedtünk a félelmeinken. A kapcsolat túljutott a holtponton. Ma már sok kapcsolat ez előtt elvérzik, mert a felek elvesznek a saját kivetített félelmeikben. De mi túljutottunk rajta, itt vagyunk végre együtt, a kapcsolat innentől kezdődik csak igazán. Még hosszú az út és sokat tanultok majd egymástól, de mégis úgy érzed, hogy megtaláltad a helyed, ahol elfogadnak és ahonnan, akitől, te mersz fogadni és egészségesen tudsz adni. A kapcsolat formája a felek személyiségétől függően más-más lehet.
Vannak, akik szeretnek egy kis kagylóban, éjjel-nappal együtt lenni, mások inkább egy nagyobb kagylót preferálnak és kicsit több teret adnak egymásnak. Néhányan csendesek, míg mások zajosak, egyesek nagyon színesek, míg mások határozottan fehérek.
Egy közös dolog azonban felfedezhető ezekben a párokban, akik idáig eljutottak. Úgy döntöttek szabadon, hogy együtt akarnak lenni, együtt többet kihozni az életükből. Mindaddig, amíg mindkét személy megengedi és megosztja ezt a megelégedést és kölcsönös tiszteletben tartják egymás igényeit, akkor tényleg nem számít, hogy az a kagyló kívülről, hogy néz ki. Természetesen lesznek gödrök, kavicsok, amikben majd megbotlanak, de az éberség gyakorlásával és az egymás melletti döntés hatalmával képesek lesznek a legtöbb problémát, akadályt átvészelni. Az idő előre haladtával, így fogsz mélyebben összekapcsolódni a te kis borsóddal, melyben egy olyan közös szövetséget, együttlétet tapasztalhatsz meg, amire mindig is vágytál a szíved mélyen. Ehhez szükséged van a bátorságodra és a döntésedre, hogy akarod, megengeded, készen állsz megtapasztalni, hogy ennek a közös útnak a részese legyél.
Öröm, ha megosztod a tapasztalatodat kommentben.
Kép: unsplash.com
Te mit gondolsz?