Miért vonzunk be bizonyos férfiakat, vagy nőket az életünkbe?

Te is észrevetted, hogy olyan, mintha a kapcsolataid folyton ismétlődnének, csak a szereplők változnak benne, de a probléma valahogy mindig ugyanaz? Ugye elgondolkodtál már azon, hogy ez nem csupán a véletlen játéka, mert valóban nem.

A szívünk nagyon pontos iránytű abban, hogy hol van bennünk elakadás, éppen ezért hozza utadba azokat a típusú embereket, akiket egyébként már szeretnénk elkerülni, de addig, amíg nem ismerjük fel a tudatalatti programjainkat, és hogy mi mit küldünk ki a világba, addig „kapni” fogjuk ezeket a nemkívánatos kapcsolatokat. Nagyon érdekes, hogy talán ezek az igazságok, nem is tudatosan működnek bennünk, és elsőre, talán a feltáruló igazság, számunkra is meglepő lehet. De ha őszintén képesek vagyunk a szívünkbe tekinteni, rájöhetünk, hogy tudat alatt, mégis ezek a félelmek gátoltak, csak ezeket elnyomtuk. Talán pont ezért is nehéz őket felismerni, és önmagunk előtt is beismerni.

Például a nem elérhető partnerek, vagy a kötöttségtől félő emberek vonzása, pontosan arra utal, hogy mi magunk is félünk elköteleződni. Félünk az intimitástól, de egyidejűleg vágyunk is a közelségre. Valójában nem akarjuk mi sem elveszíteni a szabadságunkat és rettegünk attól, hogy a másikban igazán feloldódjunk. Talán megrémiszt, hogy képesek lennénk-e, egy valódi kapcsolat kialakítására, megtudnánk-e felelni minden kihívásának. Egy kötöttségtől tartó partner mellett, valójában nekünk sem kell valódi elköteleződést vállalni egy kapcsolatban, ami bármilyen hihetetlen is, de ha újra és újra ilyen kapcsolatban találjuk magunkat, akkor ez nekünk, nagyon is biztonságot adott.

Lehet, hogy azt mondjuk, mást szeretnénk, de legbelül, még nem készültünk fel rá. Addig, amíg a szabadságod rabja vagy, amíg demonstrálod a szabadságod és erre fókuszálod a figyelmedet, nem vagy igazán szabad. Tulajdonképpen senki nem veheti el tőled a szabadságodat, mindig van választási lehetőséged és ennek a gondolatnak a tudatosítása, feloldhatja azt a szorongásodat, amiért nem engedsz magadhoz valakit közel. Anélkül is vállalhatsz egy kapcsolatot, hogy azt nem kötelességnek éled meg, hanem a pillanatod, örömöd, utad, szabadon választott lehetőségeként.

A kizárólag kötöttségtől félő emberekkel való érintkezés – miközben te nagyon is vágynál már egy intenzív mély kapcsolatra és általában te vagy az a fél, aki, már így is érez, míg a másik (még) nem – , az azt is mutathatja neked, hogy félsz a veszteségtől. Azért szeretnél minél gyorsabban egy szoros kötelékben létezni, mert kísért a magány és az elhagyástól való félelem. Próbáld ki, hogy milyen érzés az, ha egy pillanatra megengeded magadnak, hogy ez így van, hogy odanézel erre a részedre. Valóban igaz lenne? Minden ami te vagy, valóban így érez, vagy csak egy részed? Most érezd át, hogy milyen érzés nem félni folyton ettől az érzéstől. Sokkal jobb így lenni a bőrödben, nem igaz?

És ezt bármikor megengedheted magadnak. Hiszen miért kéne valami olyan dologtól félned, ami még nem is történt meg? Ha valaki, vagy valami nem tartozik hozzád, sosem volt a tiéd, így nem is veszítheted el, de ha valaki hozzád tartozik, lehet, hogy ez a félelem lesz az, ami miatt elveszítheted. Dönthetsz úgy is, hogy bezárkózol és akkor nem éled át a szeretetet, vagy megnyílsz és engeded, hogy a részese legyél.

Olyan emberekkel kapcsolatba kerülni, akik folyton becsapnak, nem őszinték hozzád, azt jelentheti, hogy talán valamit te is palástolsz magadban. Lehet, hogy néha te sem viselkedsz hitelesen, önazonosan. Talán elzárkózol a hazugságtól, mert a szüleidtől gyermekkorodban ezt láttad és megfogadtad, hogy te ezt sosem fogod hagyni. Add vissza ezt az ígéretet, és bocsáss meg annak az embernek, aki így tett veled, vagy a másik személlyel a családodban. Az abszolút igazság csak egy illúzió, és csupán a különböző emberek nézőpontjai léteznek. Meglehet, hogy amint elfogadod, hogy az emberek olyanok, amilyenek, hogy senki sem tökéletes, azzal elengeded azt is, hogy folyton a hazugsággal találd magad szembe a kapcsolataidon keresztül.

Mikor utunkat folyton döntésképtelen, céltalan emberek keresztezik, akik sosem állnának ki értünk, vagy vállalnak fel minket, az sok esetben, a saját bizonytalanságunkat leplezik le. Talán mi sem hozunk döntéseket, vagy hárítunk, életünk bizonyos területein, és kívülről várjuk a segítséget. Erre a megoldás pontosan a döntésben, sorsfelvállalásban, felelősségben rejlik. Tegyük le a voksunkat, az öröm mellett, egy ember mellet, egy ügy mellet, vagy a saját értékeink mellett. Gyakoroljuk, hogy merünk döntéseket hozni a saját életünk növekedéséért. A cselekedeteink, mindig elindítják kívül is a várt eredményt, és ezzel növekedik a saját határozottságunk is, ami pontosan azt fogja eredményezni, hogy körülöttünk is magabiztos emberek jelennek meg.

Az abszolút igazság csak egy illúzió, és csupán a különböző emberek nézőpontjai léteznek.

Ha életünk, kapcsolataink, tele vannak problémákkal, talán az a meggyőződésünk lehet önmagunkról, hogy túl bonyolultak vagyunk, és úgy érezzük, hogy hozzánk bizony külön kódex kell, hogy megértsenek. Úgy érezhetjük, hogy a mi életünk, olyan problémákat tartalmaz, amiket mások nem igazán élhettek át. Ha ez így működik bennünk, be kell, hogy lássuk, hogy ezek a meggyőződéseink befolyásolják az életünket, és amíg azt hisszük ez így van, semmi sem fog változni.

Ha úgy tekintünk a meggyőződéseinkre, hogy ezek csak gondolatok, történetek önmagunkról, talán észre vehetjük, hogy nem is igazak, de megnézhetjük, honnan erednek ezek a meggyőződéseink. Nincsenek problémák, csak tapasztalatok. Ha megértjük, hogy a múltbéli események, mára már csupán emlékek, elveszítik a hatalmukat felettünk, hogy tovább cipeljük őket a jelenben. Minden pillanatban, meg van a lehetőségünk, hogy tiszta teret engedjünk a létezésünknek, ítélet alkotás nélkül. Bármin, bármikor, képesek vagyunk változtatni, és ha máson nem is, a hozzáállásunkon biztosan.

A hatalmat gyakorló, erőszakos, erős karakterű emberek oka az életünkben, kisebbrendűségünkre utalhat. Ha valaki sokszor kerül párkapcsolatban ilyen emberrel, az szereti, ha a másik többet tud nála, felnézhet rá, de ezzel együtt, önmagát, vagy valamit magában, elutasít, leértékel, elnyom. Pedig a világon senki sem értékesebb vagy értéktelenebb nálunk. Ebben az állapotban megengedővé válunk, hogy vannak, akik kiegészíthetnek minket bizonyos tulajdonságaikkal, és ettől még, a mi értékességünk önmagában, nem kevesebb.

Gondold át, mi mindenben voltál már erős? Mondd ki a gyengeségeidet, és próbálj meg rájuk úgy nézni, hogy ezek nem hibák, csak a tapasztalataid vagy élményeid következménye. Kérdezd meg magadtól, mit utasítasz el igazán magadban, és miért? Tényleg igaz ez még most is? Mi lenne akkor, ha éppen ettől lennél te tökéletes?

Te magad sokkal több vagy annál az anyagnál, amit a tükörben látsz. A világegyetemben minden mozgásban van, minden reagál mindenre. A tudomány már régóta ismeri a rezgés és a rezonancia törvényeit, és egyre többen foglalkoznak a tükörjelenség valódi jelenségével. Azok az emberek, akikkel kapcsolatban vagy, reagálnak a te „mágnesedre”, a te kisugárzásodra, de ettől még ez a tükör, nem egyenlő azzal, aki te valójában vagy. Ez csak egy részed, amely árnyékban van. Ha a kapcsolataid tükrében próbálod megérteni, valójában milyen most a te jelenlegi vonzásod, képes lehetsz ezen ismeretlen részeidet megengedni, integrálni. Persze csak ha szeretnéd.

Ha van saját tapasztalatod, felismerésed, öröm, ha megosztod kommentben.

Kép: pixabay.com

Photo by NEOM on Unsplash

Photo by Joel Overbeck on Unsplash