Nők, a kombinálás mesterei

Nézzünk szembe a tényekkel, hogy eme őrjítő képesség, valahogy bennünk, nőkben, egyszerűen kódolva van. Mi vagyunk általában azok, akik képesek, egy valós, ám egyszerű tényből, számtalan további, még nem létező opciót generálni a fejünkben. Ezután csak kapkodunk a fejünkhöz, hogy a lehetséges alternatívák közül, vajon mi lehet a befutó, nekünk mit kéne tennünk, és a gyártott teóriáink után, kétségbeesésünkben, ne rontsunk el magunk körül mindent. Kész elmebaj néha a saját fejünkben lenni – szoktam mondani.

Egyszerre bámulatos, és félelmetes is, hogy mire képes a női agy. Hogy az egyszerű dolgainkat, helyzeteinket, mennyire bonyolulttá vagyunk képesek tenni, sokszor már magunkat is megőrjítve. De így vagyunk mi nők színesek, és intenzívek. Néha azért mégsem kéne hagyni, hogy az összeesküvéseink, és részleteink hálójában elvesszünk, úgy, hogy az elméleteink, cseppet sem azonosak talán a valósággal. Bármennyire is tökéletesen, és amúgy teljesen logikusan végig vezettük azt minden, számunkra felfogható információból, apró gesztusokból, és szavakból. A szegény férfi meg csak pislog, hogy amit ő mondott, az bizony pontosan arról, és nem többről szólt, mint amit hallottunk, mert ők, csupán annyira egyszerűen működnek, mint amennyire mi bonyolultan.

Adott egy férfi, és egy nő, akik találkoznak. Első randi, mindketten jól érzik magukat, a nő megfigyeli minden rezzenését, mozzanatát, a mondatait élésen az elméjébe menti, hogy később újra értelmezhesse, csűrje-csavarja, mit is akart ezzel mondani?! (Egyébként csak annyit, ami elhangzott, de lehet, hogy ennek több értelme is lehet? Nem!) A randi végezetével elválnak. A nő, ha továbbiakban is szeretné látni a férfit, radarjának minden érzékelésével, próbálja leszűrni, hogy ez vajon viszont is így van? A mit sem sejtő ártatlan férfi, aki egyébként kellemesen érezte magát, egyszerű őszinteséggel fejezi ki, hogy jól érezte magát, és örülne a viszontlátásnak. Fogalma sincsen arról, hogy a nőnek, máris, legalább száz gondolatmenete van a helyzet értékeléséről, a lehetséges további alakulásról.

A szimpátia kölcsönös, a felek elbúcsúznak, és a nő elindítja a fogaskerekeket. ” – Nem írt utolsó esti üzenetet, biztos, nem érezte jól magát, csak mondta, mert nem akarta megmondani az igazat. Túl szótlan voltam, vagy túl sokat beszéltem, de lehet csak kimerült volt, és már aludni készül, de akkor miért elérhető? Lehet, hogy tőlem még nem is haza ment. Agyrém, majd holnap meglátom jelentkezik vagy sem.” Reggel semmi, de napközben, érkezik a várva várt, teljesen normális, udvarias, érdeklődő üzenet. Azt gondolhatnánk, hogy minden rendben van, de nem, a nő nem ilyen.

„- Játszani akarsz? Akkor most Te várj egy kicsit, ha eddig eszedbe sem jutottam! Nem fogok egyből válaszolni.” Pedig igazából, a férfi egyszerűen csak végezte a szokásos napi rutinját, és bár nagyon jól érezte magát előző nap, és eszébe is jutott a kedves hölgy, úgy gondolja, most még túl sok mindent csinál, de amint lesz egy szabad perce, amit teljes figyelemmel, a másiknak szentelhet, keresni fogja. Várja is ezt a pillanatot, de most más dolga van, most ott a figyelme. Számtalan más, ártatlan szituációban, egyszerűen mi magunk nehezítjük meg az életünket, és csúszunk ki abból az állapotból, ami a férfiaknak, sokszor jobban megy, vagyis, nulla görcsösség, legyél ott, abban, ami éppen történik körülötted, a többi meg majd jön, és akkor majd foglalkozol vele!

Vajon nekünk miért megy ez ennyire nehezen? Miért gördítünk olyan akadályokat az életünkbe, melyekre nem is lenne szükségünk, sőt, egyáltalán nem is léteznek még?! A férfiak gyakran vágják rá a párjuk idegesítő problémáira hogy „- túlságosan unatkozol, ha volt időd ilyeneket kitalálni! ” És mi zsigerből reagálhatnánk, hogy ugyan, hogyan lehetne ennyi gondolat mellett unatkozni?! Naná, hogy sehogy.

Amikor kombinálsz, cseppet sem vagy jelen, kicsit sem létezel a szívedben, és nem is hallod, ő mit súg neked, csupán túlpörgetsz egy olyan témát, aminek valós értékeléséhez, további információra lenne szükséged. Az elme, az ego, biztonságra, biztosítékra vágyik, mert gyűlöli a bizonytalanságot, így ennek hiányában, kénytelenek vagyunk, mi magunk megfejteni azt, amit még nem tudunk.

A hangot a fejedben, mégis el kell csípned, ha nem akarod megnehezíteni a magaddal töltött perceidet, ezért érdemes lenne valahogy felülkerekedni ezen a szokásodon, és új képességet kibontakoztatni önmagadban. Arról nem is beszélve, hogy olyan kapcsolatot is megmérgezhetünk, és tönkretehetünk ezzel a rossz szokásunkkal, ami igazából működő képes lehetne, ha lazábban kezelnénk.

Legyél te magad a biztos pontod! Teremtsd meg azt, amiben te igazán jól érzed magad, fedezd fel, hogy mi minden tesz téged boldoggá, és örömtelivé. A kombinálásunk végtermékei, csak az elme gondolatai, nem egyenlőek a híres női megérzésünkkel! Mikor rajtakapod magad, hogy egy véget nem érő, túlbonyolítás elméletén szárnyalsz már megint, egyszerűen állj le. Tudatosítsd magadban, hogy teljesen felesleges már most valami olyanon idegeskedni, ami jelen pillanatban nem is létezik. Állítsd magad mellé az elmédet, és vedd észre azt, ami tényleg zajlik éppen körülötted. Minden más, amit a fejedben teremtesz, még közel, s távolban sem létezik, mégis emiatt elszalasztod, hogy a mostani pillanatodat, 100%-, és örömmel megéld!

Fordítsd meg, hogy neked szükséged lenne egy olyan bizonytalan emberre az életedben, aki folyton túlkomplikál mindent, és képtelen egyszerűen csak létezni? Nem hiszem. Számtalan módja van, hogy megtanuld lecsendesíteni elméd felesleges működését. Ilyen például a meditáció vagy a jóga, vagy bármilyen, olyan kreatív hobbi vagy elfoglaltság, ami téged kikapcsol. Minél többször végzel olyan tevékenységet, ahol az elmédnek megadod a pihenést, annál jobban megtanítod arra, hogyan lehet a hétköznapi tevékenységeid közben is csendesebb társad. Tényleg működik, ha eleget gyakorlod.

Engedd el, ami a fejedben van, dőlj hátra, és nevess a próbálkozásain pár percig, aztán állj fel magabiztosan, indulj el, és legyél az a ragyogó nő, aki pontosan tudja, hogy mennyit ér, és mit akar! Sem egy kusza gondolat, sem bármilyen bizonytalan helyzet, nem képes eltéríteni őt céljaitól, mert magában rendíthetetlenül hisz, és már tudja, minden más csupán illúzió.

Te mennyire agyalod túl a dolgokat? Oszd meg a tapasztalataidat kommentben.