Tele van a világ királyfikkal és királylányokkal, egymást kergetig, de a nő Férfit akar, a férfi Nőt és nem értik együtt miért nem megy nekik. Pedig a válasz egyszerű, nincs kész Nő és nincs kész Férfi, nagy betűs N-el és nagybetűs F-el, melyek betöltenék valódi szerepüket nem csak egy kapcsolatban, hanem az élet hétköznapjaiban és a világunkban. Gyámoltalanul, esetlenül és kiegyensúlyozatlanul vagyunk önmagunkban vagy akár valaki mással. Ugyan hogy lehetnek egymás nagy betűi, mikor két sebzett ember egymásra akad, de csak elvenni akarnak, adni nem, és saját szerepüket is hibásan áramoltatják kifelé?
A királyfi keres, hajszolja a hercegnőket, a sikereket, a jobbat, az elérhetetlent, mindent, ami igazolja magasztosságát, látszólag fentartott presztízsét a világban, azzal, hogy megszerezte amit akart. A visszaigazolás megszállotja, hiszen szüksége van rá, hogy érezze, ő valaki, neki ez jár, csak rá ne jöjjön a világ mennyire elveszett ott legbelül, le ne bukjon, hogy az állarc mögött, egy éretlen, valójában önmagában bizonytalan kisfiú van. Az alfahím iskolája ez, de nem a Férfié.
A királykisasszony belesétál a királyfi csapdájába, könnyedén veti magát a királyfi lábai elé, de nem igazi szeretetből, és nem is teljes önvalójában tárja fel magát, hanem csak biztonságosan és csupán azért, hogy ő is elvegyen, szeretethiányát, értéktelenségét ideig-óráig enyhítse, felszínesen ad, de csak hogy kaphasson, majd dráma királynőt játszva, sírva, megalázkodva, kézzel-lábbal kapaszkodik, hisztizik, ha a királyfi nem töltötte be a reményeit, elvárásait. Hiszen olyan bizonytalan kislány ő még, akinek szüksége van az apai gondoskodásra, babusgatásra. A kapcsolataiban az elveszettsége ordít a figyelemért, mert a férfinak vélt személytől várja megtapasztalni saját értékességét, mert még nem kész Nő, hogy azt másoktól mentesen tudja, élje és higyjen benne. Aztán csalódik, és jönnek a nagy kérdések, hol vannak a Férfiak?! Sehol! Mert alig van igazi Nő, tetszik nem, ez az igazság.
A két udvari bolond játékából hiányszik az őszinte odaadás, nincs egyenlőség, nincs együtt haladás, csak élet-hálál harc, hogy ki marad tovább fent, hiszen sosem önmagukra figyelnek, és még csak nem is a másikra igazán, csak pillanatnyi önös érdekeikre, megfelelni akarnak másoknak, vagy a társadalomnak, palástolva ezzel sérültségüket. Egy bizonyos pontig, nincs is ezzel semmi baj, azt hiszem, az életünk útján mind voltunk királyfik vagy királylányok, ez is egy tapasztalat, amin végig kell mennünk, hogy magunkévá tehessük, akarjuk a következő szintet, de ha már Férfit szeretnénk, vagy Nőt, akkor ne játszunk trónok harcát.
Ébredj csipkerózsika mély álmodból, a szőke herceg fehér lovon nem fog megmenteni, nem fog hozzád instant, készen megérkezni, a te Női erődre van szüksége a királyfinak, hogy azzá a Férfivá válhasson, akit már az első pillanatban megláttál benne, és ehhez, előbb neked kell Nővé válnod. Nincs kész Férfi és pont, hiába mutogatunk és hárítjuk a felelősséget, hogy kihaltak a férfiak.. igen, ki.. ahogy a Nő is, mert elfordultunk valódi szerepünktől, mert a társadalmunk bizonyos szakaszában mást szerepekre kényszerültünk, mégis Nőkre van szüksége nem csak a királyfiknak, hogy Férfiakká válhassanak mellettünk, hanem a világnak is szüksége van a befogadó, finom, kreatív, gondoskodó, áradó energiákra, ahhoz hogy egyensúlyba kerülhessen. Nem férfias nőkre, és nem is nőies férfiakra, sem királyfikra, és királylányokra, hanem nemüket jól működtető Nőkre és Férfiakra, de utóbbihoz a Nő segíti hozzá a másikat, hogy fiúból Férfivá érjen.
A királylány akar, követel, a Nőnek már van, önmagában biztos és stabil, ad a Férfinak önzetlenül, magából, mezítelenül, szeretetet, sok türelemet, elfogadást, gyengédséget és hitet. Nem az hajtja, hogy azért cserébe talán ő is kap, hanem az, hogy adni akar a szeretett Férfinak és őt nézi, őt látja nem az elvárásait. Szereti olyannak amilyen ő most, és támogatja, őt választja teljes bizonyossággal. Támasztéka, szerető otthona, melégsége, biztonságos vára a Nő a Férfi számára. A királylánynak és a királyfinak kiapadhatatlan vágyai vannak, a Nőnek és a Férfinak érzései és céljai, melyeket bátran felvállalnak, megosztják a világgal és egymással. A saját felismerésem minden királylánynak, hogy amíg azt várod, hogy előbb te kapj, hogy te “nőnek” érezhesd magad egy “férfi” mellett, addig királyfik fognak csak mégtöbbet elvenni belőled. Ha végre nem akarsz királylány lenni, végre elkezdhetsz Nővé válni, aki már felismeri az értékeit és könnyedén lép ki a királyfi karjából, hogy Férfit ölelhessen a keblére. Helyet, teremt magában, szeretetet érlel saját maga számára és a Férfi számára, annak a most még királyfinak, aki már rájött, hogy sosem lehet ővé az egész királyság és benne minden hercegkisasszony sem, aki már Férfi akar lenni és megvalósítani a valódi álmait, de még nem tudja hogyan.
Az a királylány ne álmodjon Férfiról, akinek még szüksége van a férfi állandó megerősítésére, hogy milyen szép, értékes, mint ahogy az a királylány se várja a Férfit, aki attól érzi magát szeretve, hogy a férfi állandóan keresi és a szerinte helyesen elvárt tettekkel bizonyítja és figyelemmel kitűnteti őt végre. Az ilyen lány maradjon még királylány és elégedjen meg a királyfikkal, mert neki még erre van szüsksége, neki még erőt kell gyűjteni az “elég!” – hez, hogy rádöbbenjen ez függés és nem magabiztos élet, ahol ő a saját életében felszabadult Nőként tud létezni, ahova meg tud érkezni egy őt valóban értékelő férfi (még kisbetüvel.. de már valami olyasmi.)
A királyfi egy ponton ugyan úgy megelégeli a felszínes udvari életét, mint ahogy a királylány a paraszt királyfikat és a bizonytalan érzelmi kapcsolataikat. A lesújtó felismerést a királyfi talán egy nagyobb veszteségben tapasztalja, összedől teljes királysága és akkor valami benne is megváltozik, elpusztul. Már nem biztos benne, hogy királyfi akar lenni és hogy ez a helyes élet, sőt, már azt sem tudja igazán ki ő valójában és mit akar, felébred benne a Férfi és ekkor elindul. Még nem mer mindent hátrahagyni, és túl ismerős a régi terep, de az udvari lányok már nem elégítik ki, sem a lovagokkal elütött értelmetlen “kinek van nagyobb kardja” játékok és eszmecserék. Már más a küldetése belül érzi, hívja, de még járatlan az új úton, még nem találja a helyét a köztes indentitásában. Mégis, benne már sokkal több van születőben és ide tudsz megérkezni, hogy a Te Női erőddel kézen fogd, és a szeretetbe vezesd, vezessétek egymást.
Az útját kereső Férfival akarj kapcsolódni, ha te kész vagy Nő lenni, és ne a királyfit várd, mert ő még csak kalandozik, neki még királylányok kellenek, a Nővel nem tud mit kezdeni és még nem is akar.
Nincs szebb, egy olyan királyfinál, aki letért az eddig helyesnek vélt ösvényéről, hogy rá találjon igazi útjára, és nincs szebb királylány, mint az a Nő, aki kivirágzik, és nem a királyfiktól, hanem saját nőiességétől, belső értékeinek felismerésétől. Éppen ezért, ne félj bontani szirmaidat, ontani illatodat, felfedezni és szeretni önmagadat, az oda tévedt királyfikról úgy is hamar kiderül, hogy csak le akarta tépni a virágodat és tovább áll, de te utána sokkal erőssebb hajtásokat növesztesz annak az elveszett királyfinak, aki már maradna, de még fél, akinek szüksége van rád és a te utat mutató szeretetedre. Ehhez látnia kell téged, adnod kell mindent, ami vagy, nem rejtegetheted az igazira várva, meg kell mutatnod bátran, mi rejtőzik benned, mert ő nem látja benned úgy a majd kész Nőt, mint ahogy te benne a végső Férfit. Neki szüksége van arra, hogy ezt megtapasztalja azzal, hogy előbb te beengeded. Ezt a királyfit a bájod, az erőd, a szenvedélyed, feltétlen odaadásod, a bizalmad növeszti Férfivá, és mert érzi, hogy hiszel benne úgy, ahogy már magadban is. A te hited segíti a Férfit elérni álmait és a te szereteted nyitja meg az ő szívét. Ha több Férfit szeretnénk látni a nagyvilágban, ahhoz előbb a királykisasszonyoknak kell letenniük a tiarájukat, Nővé cseperedniük, hogy a királyfikból olyan Férfiak születhessenek, akik megbecsülik és szeretik a Nőt.
Öröm, ha kommentben megírod a saját tapasztalataidat.
Kép: unsplash.com
Te mit gondolsz?