Megkérdezted már magadtól, hogy mikor ébredtél a telefonod nélkül? Mikor nem az volt az első dolog reggel, hogy kinyitottad a laptopodat? A technológia nem körbe vesz minket, mi már a virtuális térben létezünk. Lassan élő robottá válunk, nincsenek érzéseink, csak szükségleteink. Nincsenek mély, valódi kapcsolataink, csak követőink.
Pro és kontra. Természetesen a technikának is megvan a pozitív és negatív hatása. A fejlett technológiának köszönhetően kényelmesebb lett az életünk, emberi kapcsolatainkban megszűntek a térbeli korlátok és lassan a lehetetlen is lehetséges lesz, mind a tudományban, mind a hétköznapi életben. De az emberi evolúcióra ez milyen hatással van? Hová fejlődik az érző, lélekkel rendelkező ember?
Egy új vírus, egy szinte mindenkit érintő függőség ütötte fel a fejét. Nem tudunk már élni kütyük nélkül.
El kéne kezdeni értékelni újra azokat az apró dolgokat, melyek nem kapcsolódnak hordozható teljesítményhez. Vagyis az itt és most-ra gondolok. A pillanatra, amikor észrevettem, hogy szembe velem, egy pöttöm kisfiú rám mosolygott, mintha tudott volna valamit. Neki még nem volt a kezében semmilyen kütyü. Ahogy visszamosolyogtam rá, hatalmas kacagásban tört ki és engem elrabolt ez az ártatlan pillanat. Leszálltam a metróról, de a kisfiúval megélt pillanat, még sokáig belső mosolyra húzta a lelkemet. Apró csoda, boldogság bukkan fel, mikor részt veszünk a jelenben.
Beszaladtam egy kávéért és amíg vártam az elkészülésére, figyeltem az embereket. Két barát ült le egy asztalhoz, és ahogy leültek egymással szembe, az első dolog az volt, hogy mindketten kitették a telefonjukat az asztalra. Olyan nyomatékos volt ez a cselekedet, mintha a mobiljuk nélkül, már a mosdóba sem tudnának kimenni. Fél perc sem telt bele és már mindketten nyomkodták.
Társas magány. Jelen korunkban látszólag sokkal könnyebben tudunk kapcsolódni emberekhez, mégis azt hiszem, hogy sosem volt még ilyen magányos az ember, mint napjainkban. Két barát találkozik az életben és képtelenek kiszakadni a térbeli hálózatból. Láthatatlan falakkal bástyázzák körbe magukat. Valódi élményeket szerezhetnénk, érzelmileg igazán kapcsolódhatnánk egymással, de inkább lehajtjuk a fejünket és a kibertért választjuk, elveszünk a felszínességben, nemet mondunk a jelenre.
Kivagyunk éhezve a figyelemre, a szeretetre, de igazából elidegenedtünk embertársainktól. Haldoklik az intimitás.
Az a szomorú vicc, hogy az ok, ami miatt a közösségi oldalakat bújjuk, éppen itt zajlik körülöttünk, úgy hívják valódi élet, érinthető, megélhető tartalommal, igazán magunkévá tett tapasztalatokkal.
Annak idején, amikor feltalálták a telefont, az volt a cél, hogy elérjük egymást. Ma már minden egyes továbbfejlesztésnek az a célja, hogy elvonják a figyelmünket a valóságról. Ennek nem kéne így lennie, ha kicsit tudatosabbak lennénk. Ha nem kiskutyákként viselkednénk, akik elé ha ledobnak bármilyen csontot, csak csóválja a farkát és ráharap, mielőtt gondolkodna.
Rendben van, hogy a vállalkozásod, a munkád megköveteli, hogy a hálózaton elérhető és aktív legyél, de az időddel és az életeddel valójában csakis te rendelkezel. Bizonyos vizsgálatok szerint, egy átlagos személy, naponta körülbelül 110-szer ellenőrzi a telefont. Az átlagemberekről van szó, nem pedig az igazi függőkről. El tudod képzelni, hogy mi lesz a függő száma? Ha idejében felismerjük a függőségeinket, sokat tehetünk önmagunkért. Persze csak akkor, ha nem gyártunk kifogásukat és tényleg hajlandóak vagyunk tudatosan változtatni rossz szokásainkon.
Állíts fel magadnak tudatosan új szabályokat!
#1. Ne telefonálj, ha a barátaiddal vagy legyél velük jelen, mert az igazi emberek éppen körülötted vannak
#2. Ne telefonálj amikor az apró-cseprő dolgaidat végzed, például a boltba mész
#3. A várakozási időt tudatosan ne a telefonoddal töltsd ki, inkább nézz szét, mi van körülötted, legyél nyitott a világra
#4. Iktasd ki vezetés közben. Igen, a piros lámpánál is.
#5. Elő se vedd, ha a családoddal vagy
Inkább a valóvilágban létezz, amikor csak teheted, és ne a képernyőd belsejében. Kezdetben nehéz lesz, de ha felülkerekedsz rajta, akkor látni fogod, hogy számtalan, különböző típusú lehetőség van körülötted, amit folyamatosan elpazarolsz a közösségi hálózatokra. Rengeteg természetes szépség és igazi szeretet vesz körül, ha felnyitod rá a szemed. Mindezek folyamatosan itt zajlanak körülötted, és ezt egyetlen képernyő sem helyettesítheti.
Kép: unsplash.com/Azat Satlykov
unsplash.com/Becca Tapert
Te mit gondolsz?