Gyakran hátatfordítunk a valódi reakcióinknak, csupán azért, mert egészségtelennek gondoljuk őket. A saját elméd és tested tudja, hogy mire van szükséged, hogy mitől kéne megszabadítanod magad. Ne fojtsd el. Sokkal egészségtelenebb, ha elnyomsz egy szerinted negatív reakciót, mintha megengednéd. Nem kell tökéletesnek lenned.
#1. Düh
A harag egy olyan érzelmi megnyilvánulás, amit legtöbbször igyekszünk elkerülni, rosszabb esetben elfojtani, pedig valójában sokkal felszabadítóbb ezt az érzést átengedni magunkon, mint letagadni, mikor valójában így érzünk. A dühöt egészséges módon megélve, kifejezve, az életünkbe erőteljes és pozitív változást idézhet elő, mert nem akasztja meg az energiádat. A harag egy olyan érzelmi energia, ami felgyülemlik bennünk, mikor valaki megsért, megbánt vagy a személyes határainkat felfeszegették. Ez az energia, ha nem nyilvánul meg egészségesen, sokkal nagyobb belső frusztráltságot okozhat szellemileg, lelkileg és fizikailag is. Hiszen ha nem adod ki, attól még ott lesz és sokkal nagyobb energiát szív el tőled az, hogy ha megpróbálod a szőnyeg alá söpörni.
Próbáld meg átölelni ezt az energiát és fedezd fel, hogyan alakíthatod át és hasznosíthatod ezt magad számára pozitívan. Amikor dühös leszel, vizsgáld meg magadban, hogyan tudnád ezt a dühöt pozitív módon kifejezni. Nem egészségtelen az ahogyan éppen érzel, akkor is ha az negatív érzés. Ami igazán egészségtelen, az az, ha azt elnyomod, és nem megfelelően éled meg. Ha letagadjuk amit érzünk, egészen mélyen okozhatunk vele magunkban károkat. A lassú depresszió kialakulásától kezdve testi tünetekig terjedően. Mondd el a másiknak hogyan érzel, amit a tettei vagy a szavai kiváltottak belőled. Nem kell veszekedésbe torkolnia az őszinteségednek, de diplomatikusan és tényszerűen kiadhatod magadból ami benned van, talán ezzel a másiknak is segítesz, nem csak magadnak. Ha nincs rá mód, hogy ezt szemtől szembe tedd meg, vagy nem egy személy váltotta ki ezt a heves érzelmet benned, akkor vezesd le mozgásban, vagy valamilyen más tevékenységben. A lényeg, hogy szabadítsd fel magad a tomboló energiáktól, mielőtt valóban pusztítást végeznél önmagadban.
#2. Elveszve
Mikor elveszítjük a tájékozó készségünket, elveszettnek érezzük magunkat, de mikor eltévedünk, az arra késztethet minket, hogy hallgassunk az intuíciónkra, az ösztöneinkre. Biztos volt már veled olyan, hogy egy külföldi úton, nyaraláson, elvesztetted az irányt, az úti célodat és nem tudtad, hogy merre tovább, hol vagy. Ilyenkor, ha nem pánikba esel, hanem csak követed az ösztöneidet és bízol bennük, sokszor váratlan és csodálatos felfedezésbe sodrod magad, talán sokkal szebb, izgalmasabb területekre tévedsz, mint ahová eredetileg indultál. Ez igaz az életre is. Legyél rendben az utaddal, az életben való utazásoddal, bízz benne.
Néha szeretnénk valamit, kitűzünk célokat, és valahogy elsodor minket az élet, de mi kézzel-lábbal kapálózunk, hogy visszatérjünk arra az útra, amiről azt gondoljuk, hogy a miénk, de ha sikerül is visszatérnünk csak akadályokba ütközünk. Talán nem hiába térítenek le ilyenkor minket. Lehet, hogy valami sokkal fantasztikusabb utat szántak nekünk, olyat, amit most még a konokságunk miatt el sem tudunk képzelni. Vagy lehet, hogy végül az az út is ugyanoda fog vezetni, ahova elszerettünk volna jutni, csak más tapasztalatok útján szeretnének minket oda segíteni. Bízzunk abban, hogy minden értünk van és engedjük el néha merev álláspontunkat, engedve a jelen pillanatnak és a változásnak, ami révén csak mi gazdagodunk, mi tágulunk. Van egy mondás, mi szerint ” Ember tervez, Isten végez. ” Néha engedjük meg az életnek, hogy segítsen, és bízzunk benne, hogy mindig ott vagyunk, és oda érkezünk, ahol lennünk kell.
#3. Sírás
A sírás, mint a harag, egy bizonyos helyzetben adott egészséges érzelmi válasz. Bár nem szeretünk sírni, sokan szégyellik is a könnyeiket, mert úgy érzik, hogy gyengeségüket fedik fel vele, ennek ellenére tiszteljük, és szeressük azokat a pillanatokat, amikor elárasztanak a könnyek. A könnyek lehetnek a veszteség könnyei vagy az öröm könnyei is. Amikor sírunk, akkor segítünk a pszichénknek elengedni egy felfokozott energiát. Ez egy nagyon fontos tisztító, gyógyító folyamata a testünknek, lelkünknek. Ha ezt visszatartjuk, mérgezővé válhat, merevvé tehet minket.
A sírás lágyítja a személyünket a külvilágban, nem szégyen, ha hagyjuk, hogy mások lássák, hogyan érzünk. Ilyenkor jelet küldünk, a világba másoknak, hogy nyitottak és érző, sebezhető lények vagyunk, érzelmekkel, örömmel, bánattal, de semmi szégyellnivalóval, amit mások ne értenének meg. Bátorság felvállalni az érzéseinket, ez sok ember szemében, aki erre nem képes, inkább erény, mint rejtegetni való “képesség”.
#4. Egyedül lenni
Egyedül lenni cseppet sem negatív dolog, sőt minden embernek kötelezően előírnám. Ez nem azt jelenti, hogy elvágjuk magunkat másoktól, ha nem veszünk részt annyi szociális tevékenységben. Ez azt jelenti, hogy fontos vagy önmagadnak! Az egészséges önképpel, kiegyensúlyozott személyiséggel rendelkező emberek sokkal több időt töltenek egyedül, mint társaságban. A művészek, írók, gondolkodók esküsznek rá, hogy az igazi értékek megértése a magányban eltöltött mély, ihletettség állapotában világosodott meg számukra. Sokkal önállóbbak, hatékonyabban képesek szembenézni a hétköznapi problémákkal és lelki válságokkal is azok, akik képesek olykor időt tölteni egyedül, mint azok a társaink, akik a csendet sem képesek elviselni maguk körül, csak hogy ne találkozzanak önmagukkal.
Ezek az emberek önmaguk elől menekülnek, mert a mélyben sok minden van, amiről nem akarnak tudomást venni. Egy olyan ember, aki tud egyedül lenni, és csendben lenni, az sokkal jobban ismeri önmagát, egészséges kapcsolatban él a lelkével, így sokkal többet tud kihozni önmagából és az életéből. Tudja, hogy ki ő, és nem is fél felfedezni árnyékos részeit sem, mert tudja, hogy csak akkor lehet igazán teljes, akkor változhatnak meg körülötte a dolgok, ha előbb a fénybe állítja, és nem folyton elrejti maga elől is.
Bármit lehet csinálni egyedül, senki sem írja elő a szabályokat. A lényeg, hogy a fókuszod középpontjában Te legyél ezekben a percekben. Figyelj magadra, és add meg magadnak azt, amire vágysz, ehhez nem kellenek mások. Sokkal függetlenebbé és harmonikusabbá válsz, ha megtanulsz önmagaddal is létezni, önmagadra jobban oda figyelni, ahelyett, hogy a világ és a benne élő emberek igényeit hajkurászod csak és szépen lassan teljesen hátat fordítasz önmagadnak. Ne feletsd el, első sorban magadért vagy itt, nem másokért.
#5. Nem hallgatni másokra
Ha nem hallgatsz meg másokat, azt gyakran vélik arrogánsnak vagy antiszociális viselkedésnek, mégis néha hallgatnod kell a belső hangodra, a belső megérzéseidre, és tudnod kell néha elvágnod magad a rád akaszkodó emberek tanácsaitól. Figyeld meg a tested, érzéseid jeleit, mikor valaki tanácsot ad neked, tudni fogod, hogy mi az, ami az egész mondanivalóban a tiéd, és szükséged volt rá, és mi az, amit engedje el. Jó dolog meghallgatni másokat, biztos, hogy mindig van valami, amit hallanunk kell a másiktól, amit mi talán nem látunk objektíven. De! A másik az Ő. Az ő tapasztalataival, az ő személyiségével, az ő érzéseivel, és az ő meglátásaival. Ő nem a Te helyedben van, ezt mindig érdemes szem előtt tartani, mikor tanácsot kérünk, vagy kapunk. Én nem ott tartok, ahol a másik és a másik sem ahol én. Nem a szint miatt gondolom ezt, hanem azért, mert nekem lehet teljesen másra van szükségem a saját fejlődésem érdekében, mint amit a másik jónak látna. Lehet, hogy ő bölcsebb, vagy már megjárta azt, amit most éppen én és éppen ezért meg akar tőle óvni. Nekem viszont lehet, hogy szükségem van arra a tapasztalatra, a saját bőrömön keresztül kell hogy átégjen rajtam, magamévá tegyem, és így formáljon. Mindenki a saját cipőjét kell hogy viselje, neki kell betörnie, tágítania ha kényelmetlen.
#6. Megszegni a szabályokat
Megszegni a szabályokat néha javítja az élted szintjét, és olykor másokét is. Sokszor a szabályok miatt csak merevek, beszűkültek leszünk. Nem arra biztatlak, hogy minden szabályt szegj meg, és legyél lázadó, az emberiségnek szüksége van a fejlődésük bizonyos szakaszában mederre, de aztán ezt olyan jól megtanulják, hogy a felnövésüket segítő mankókat, később képtelenek eldobni, és a szívük igazságára figyelni. A szív sokkal intelligensebb, mint az agy, és az elme alkotta rendszerek. Jólneveltségből, megszokásból, engedelmeskedünk és ellentmondunk szívünk igazságának, csak mert azt tanultuk, így a helyes. Tényleg, minden esetben? Döntsd el magadban, hogy az a bizonyos szabály, valóban előremozdító, emelő, a világot jó irányba formáló erő vagy börtön, szárnytörő, elavult? A legnagyobb újítások a tudományban, a művészetekben, a társadalomban, pont attól jöhetett létre, hogy valaki mert a szívére hallgatni, és ellenállt a szabályoknak, volt bátorsága felülírni, megtámadni a régi rendszert, mert valójában azok a szabályok igazságtalanok voltak, elnyomást hoztak. A világ néhány nagy szabályt megszakítói voltak: Rosa Parks, Gandhi, John Lennon, és Martin Luther King Jr. Ne félj a nagyobb jóért néha szabályszegő lenni.
#7. Ha nem tudsz beilleszkedni
Ha Te is olyan vagy, aki nem tud beilleszkedni, az néha kellemetlen lehet, kívülállónak érezheted magad, de nem azt jelenti, hogy benne ragadtál a tini korodba. Egyszerűen más vagy és ez cseppet sem baj, erre legyél büszke. Valószínűleg azért vagy ilyen, mert valami újításra születtél, van valamid, amivel tágíthatod a világ vagy a szűk környezeted nézetét. Szeresd másságodat, és értékeld, hogy a nézeteid nem azonosak másokéval. A gondolkodásod, a személyiséged nem azért lóg ki a sorból, mert hibás vagy, hanem talán azért, mert Te látsz, értesz valami olyat, amit a többiek még nem. Fedezd fel ezt és bontsd ki magadban, használd ki ezt a képességedet, ne hagyd elveszni, mert lehet, hogy később a körülötted lévő emberek hálásak lehetnek majd neked.
Te milyen érzéseket félsz megélni?
Kép:
Te mit gondolsz?