Tükröm-tükröm mondd meg nékem, ki lakik most az én elmémben? – Ki vagyok társaim szemén keresztül?

A spirituális önfejlesztő úton járók körében már ismerős lehet a tükör effektus tudatos használata, de még gyerekcipőben jár helyes használatuk és megértésük. Az önfejlesztés egyik legfontosabb pillére a körülöttünk élő világ és a bennük zajló velünk történt események, és a mellettünk élő szereplők.

Szerintem fontos megérteni, mert nagy segítség lehet, hogyan kell ezekbe a tükrökbe jól belenézni, ha szeretnének fejlődni, rendet teremteni önmagukban, hogy a jövőben a tükrök is tisztábbak legyenek, és ez által boldogabb, teljesebb tapasztalatokban részesülhessünk.

Hermész Triszmegisztosz volt, aki a smaragdtáblákban leírta: ” Íme, ami fent van, alulról jön, ami lent van, felülről. Az egy műve a varázslat.” Mára, ez számomra az egyik alaptétele a szemléletmódomnak. Megérteni néha nehezebb, pedig ha elmélyülünk benne, láthatóvá válik az igazság. A világunk a dualitás törvényein keresztül tartja fent magát. Minden csak is úgy tapasztalható meg, ha értem az érme mindkét oldalát. A nő nincs férfi nélkül és fordítva. A fekete nem létezik a fehér nélkül, a jót nem értékelhetem eléggé, ha előbb a rosszat nem tapasztaltam meg.

Az összetartozó párokat a végtelenségig lehetne sorolni, de egy bennük a lényeg, hogy ezek a párok elválaszthatatlanok. Nem érthetnénk, nem tehetnénk őket magunkévá, ha nem ismernénk az ellenpólusukat, mert a világ a dualitás törvényében, a viszonyítás függvényében érthető, tapasztalható csak meg. Az élet végső igazsága ettől függetlenül nem abban rejlik, hogy a végletekben éljünk, hanem abban, hogy a megtapasztalt végletek után, megtanuljunk középre ülni. Az egyik magyarázata Hermész mondatának ez, viszont ezt a bölcsességet felhasználva sokkal többet is nyerhetünk ebből az igazságból. Önmagunk megismerését, jelenlegi helyzetünk, állapotunk pontos leképezését érthetjük meg, azaz, hogy hol tartunk most. A velünk éppen zajló dolgok valójában minket tükröznek vissza. ” Ami fent, úgy lent, ami kint, úgy bent.” Az emberek körülöttünk különösen nagy tükrök, segítők, önfejlesztésünk útján. A leggyorsabban lehet fejlődni az ilyen tükrök által, ha jól nézünk bele.

Furcsa lehet megérteni, hogy tényleg minden, ami körülöttünk vibrál, valójában a mi kivetülésünk, mégis igaz. Az egonk számára nehezen befogadható tény, hogy a felelősség minden pillanatban a mi kezünkben van. Hiszen kimondani, és főleg beismerni, hogy minden kellemetlennek vélt tapasztalatért tulajdonképpen mi vagyunk a felelősek, mi hoztuk létre, ahhoz magasabb tudatosságra van szükségünk. Egy aktívan toporzékoló ego, ezt még nem képes sem megérteni, és főleg nem elismerni. Pedig csak is az történhet meg velünk, amire affinitásunk van.

A hasonló, a hasonlót vonzza, melyet számtalan tudományos kísérlet bebizonyított már és tényként dokumentál. Elismert tudósok is már tudják, hogy tényleg minden energia, beleértve minket és az élettelennek hitt tárgyakat is egyaránt. A részecskék kommunikálnak egymással, mind rezgéseket bocsájtunk ki, és ezek által azt vonzzuk be, amiből, ha úgy tetszik mi is állunk. Hogy mit jelent ez pontosan? Azt, hogy ha negatív, alacsonyabb rezgésen állunk, akkor értelem szerűen ezeken a tartományon lévő dolgokat vonzzuk magunkhoz. Személyek, történések, helyzetek kapcsán. Ugyanez vonatkozik a pozitív frekvenciára is. A tükör effektus értelmezésében itt vannak még félreértelmezések. Mást jelent a rezgésünkből kibocsájtott tükör értelmezése, megfigyelése, és más szempontot tár elénk a tükör, az önismeretünk szempontjából.

Ha valaki hazudik neked, vagy átver, megbánt, az rezgésszinten valóban azt jelenti, hogy mi magunk is alacsonyabb rezgésre vagyunk hangolódva, hiszen akkor nem történhetne ez meg velünk. De önismereti vonatkozásban ez a tükör, nem arról szól, hogy te is hazug vagy, és gonosz, hacsak nem kapcsolt be a hazugság nagy ellenállásokat, mert akkor lehet, hogy Te is szeretsz rejtegetni dolgokat. Ha személyiségünk feltárásának szándékából akarjuk megérteni ezt, akkor a reakcióink vizsgálata a fontos! Hogy hol tartasz, mivel van most dolgod, amin dolgoznod kéne magadban, arról a nyomógombod árulkodik.

Mit volt képes a másik személy előhívni belőled az ő cselekedetével? Milyen érzést, gondolatot? Hitrendszert, képzetet magadról, vagy esetleg a világról? Mit kapcsolt be benned? Mi volt az az első mondat, amit fájdalmadban, dühödben kikiabáltál? Például azt mondod, az összes férfi/nő csak kihasznál? Minden férfi/nő csak megbánt? Ha ilyen képzeted, hited, bizalmad van az emberi kapcsolatokról, akkor miért is tapasztalhatnál meg mást? Nem, ez nem ok-okozat, és nem is ez a lényeges most, ha változást szeretnél, hanem az, hogy felismerd, Te a mélyben tényleg ezt hiszed magadról és a kapcsolatokról. Ez a mély igazságod jelen pillanatban, hiszen kiugrott a nyuszi a bokorból és ez jött a felszínre.

Elhagytak valaki másért? Vagy nem viszonozzák az érzéseidet? Valójában Te nem hiszed el, hogy elég értékes, szerethető vagy. Te nem bízol magadban eléggé, hogy megérdemled a boldogságot, Te nem mered elhinni, hogy elég jó lennél egy valódi, működő kapcsolathoz. Ezeket és hasonló mintákat rejtegethetünk önmagunkban tudat alatt, teljesen észrevétlenül, de ha kimondod magadban ezeket, érzed, hogy valamiért tényleg azonosulsz ezekkel a gondolatokkal, vagy valamilyen intenzív érzést vált ki belőled. Pontosan azért, mert ez a be nem vallott félelmed. Ezeket a mélyen lévő tudatalattiban munkálkodó negatív önképeket, a másik tükre képes felszínre hozni. Így tudjuk észre venni, hogy mit működtetünk magunkban titkon, hogy aztán átírjuk, dolgozzunk rajta, ezért nem szemét alak! Mi cipeljük magunkban ezeket a kereszteket a kisugárzásunkban, amit a másik csak megmutatott, bármennyire is kudarc és fájdalmas tapasztalat emberi szinten ezt megélni, köszönet jár nekik érte, nem megvetés. Csak azt a termést arathatod le, amit Te elvetettél.

Sokszor nem tudunk ezekbe a tükrökbe jól belenézni, vagy nem is akarunk. Igaz, hogy erre belül kell megérni, talán valaki még nem kész rá, nem tart ott, de ettől függetlenül mindenki kezében ott van a megoldás, hogy véget vessünk balszerencsés sorozatuknak, ha nem teszik, amit tapasztalunk. Mindenki megteheti, bármikor. Az egonak egyszerűbb önsajnálatban feküdnie, és másokat okolnia azért, amit kaptunk, de így minden maradni is fog a régiben, tennünk kell a változásért. Ha tudatosabbak, bátrabbak és főleg őszintébbek vagyunk önmagukhoz, megláthatjuk, hogy mi adtunk táptalajt és mi neveltük magunkban azt a végkifejletet, amiért most elégedetlenek vagyunk, ugyanígy, képesek vagyunk ezen változtatni is.

Nem hiba, hiszen így kellett lennie, ez a fejlődés folyamata. Az ego a káprázat biztonságában él, ezért az őt bántalmazót, sérelmezőt teszi felelőssé a saját fájdalmáért, csalódásáért. Pedig mindig bennünk van a gyökér probléma, ami csak kivetítünk a világra, a körülöttünk élőkre, ha bennünk nyomógombot találnak. Ha nem okozott bennünk érzelmi reakciót, akkor az a másikról szólt és éppen mi tartunk neki tükröt.

Egy másik ember cselekedete az övé, az ő lelkiismerete, az ő miértje. Nem ismerjük az ő keresztjét, nem tudhatjuk, mit, miért tesz. Valójában abban pillanatban, ő csak azt tette, amit a tőle telhető legmagasabb szinten éppen tudott. Azzal nem jutunk előrébb, hogy ezért átkot szórunk rá, és ítélkezünk felette, hiszen a saját önazonossága szintjén ez volt az ő jelenlegi igazsága. Egy fejlődni kívánó ember nem ítélkezik, és nem bírál akkor sem, ha úgy véli igazságtalanság érte.

A kudarc is csak egy tapasztalat volt és adomány is egyben, ha jól dolgozunk vele. Amivel foglalkoznunk kell, és amivel valóban előrébb juthatunk, ha önmagunkra koncentrálunk, és magunkat nézzük ezekben a tükrökbben. Nem a másikról alkotunk véleményt, mert nem tudjuk, hogy ő hol tart és neki mire van szüksége. Nekünk csak magunkkal kell foglalkozni, nem állandóan a külvilággal, ha felfelé akarunk haladni. Ha el akarsz veszni, magadban vessz el, abból nyerhetsz, ha a másikban, akkor csak örvénybe kerülsz.

Minden ember tette, önmagáról szól, és az övé, és ha velünk tesz valaki valami nem túl jól eső dolgot, az fájhat, normális, hogy nem jó, de nem azzal van feladat, hogy mit okozott, mit tett, és ezen a sérelmen üljünk és őt elítéljük, hanem hogy azt meglássuk, belőlünk ez mit hozott fel? Mit váltott ki? Itt a valódi tükör. A másik tette róla szól, az én reakcióm rólam árulkodik! Persze, lehet azt mondani, hogy “- de hát ha ő ezt nem csinálja..” igen.. de ha neked már ez nem lenne probléma, meg sem érint. A saját reakcióink árulkodik arról, hogy ott mélyben, még mi az, ami ki tud billenteni, ami még mindig félelemmel tölt el, ami még mindig képes megrengetni a világunkat. És hoppá, nyakon is csíptük a kis ludast, akiért le kellett merülnöd önmagad mélységeibe, akiért szükséges volt ez a tapasztalat, hogy felülírd, meggyógyítsd, és ne jöjjön veled újra szembe. Ha csak vádaskodunk, szembe fog jönni újra és újra, amíg át nem öleljük, és el nem engedjük.

Bármennyire is abszurd, a saját életem legértékesebb tükrei ezek a torz tükrök, ahol megláthattam azt, amit nem akartam észrevenni, amit nem tudtam volna egyedül, a másik nélkül önmagamban megérteni, hogy bizony ott lapult, észrevétlenül működteti és teremti magát újra és újra bennem, és így kívül is a világomban. Sokkal többet nyertem ezekből, mint bármi más önismereti kurzusból, könyvekből, mert a legtisztábban tolta magát az arcomba, hogy éppen mi van bennem, hol tartok.

Ha nagyon őszinte vagy magadhoz az ilyen torz tükrök nézésekor, és lebontod ezeket a nyomógombokat, Te is rá fogsz lelni erre az egyszerre szomorú, de felszabadító igazságra. Ezen már lehet változtatni, nem pedig a sötétben tapogatózni, hogy miért bánt az élet. Valójában nagyon sokat köszönhetünk életünk pofonosztogatóinak, ha képesek vagyunk alázattal beletekinteni az ő általuk tartott tükrökbe. Innen lehet nagyot ugrani magadért, hajrá!

Te bele mersz nézni a tükrökbe? Milyen felismerésekkel gazdagodtál általuk? Oszd meg kommentben a tapasztalataidat.

Kép: stocksnap.io