Problémák. Mindannyian rendelkezünk velük. Vannak kisebb és nagyobb problémák, de egy közös bennük, nem tudunk nem rájuk gondolni, ha megjelennek. Keressük a megoldásokat és körbejárjuk a problémát, néha sikeres végeredménnyel, néha nagyobb kelepcében találjuk magunkat, mint előtte. A gondolatok már csak ilyenek, lehetetlen megállítani őket, vagy mégsem? Itt van pár tipp, hogyan szabotáljuk az agyalást!
Gyakorold a tudatos jelenlétet
Amikor a gondolataid pókhálójában ragadtál, akkor éppen kiszakadtál a jelen pillanatból, vagyis nem vagy benne az életedben, csak a fejedben. Egy probléma nem fog megoldódni attól, ha minden percedet aggodalommal karöltve töltöd. Próbálj visszatérni az életedbe. Nem kell homokba dugni a fejedet, de amikor a zajlik körülötted az élet, vegyél részt benne, legyél jelen. Ha sikerül arra figyelned, ami éppen történik veled, körülötted, a felesleges agyalásnak is búcsút inthetsz és megelőlegezed magadnak, hogy új, pozitív dolgok érjenek. Ki tudja, talán, ha nem keresed görcsösen a megoldást, szembe jöhet veled, egészen véletlenül.
Az elfogadás legyőzi az ellenállást
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy milyen nagy varázsereje van az elfogadásnak. Amikor letesszük a kardot megszűnik a belső feszültség, ami korábban abból származott, hogy nem akartuk egy pillanatra sem elfogadni azt, ami már megtörtént. Azonban, a továbblépés vagy a megoldás sem érkezhet meg addig, amíg ellenállunk és nem akarjuk elfogadni az éppen kialakult helyzetet. Ez nem beletörődés, csupán annyit jelent, hogy szembe nézünk azzal, ami éppen van, ahelyett, hogy kézzel-lábbal hárítanánk. Az elfogadással, felszabadító érzést generálunk az agyunkban is, nem csak a lelkünkben, egyszerre csend lesz.
Engedd, ami megy és fogadd, ami jön
Az agyalást úgy is meg lehet állítani, hogy nyitottá teszed az elmédet, átjárhatóvá. Nem ítélsz meg bizonyos helyzeteket, csak a tudatos megélőjévé válsz. A dolgok bennünk és körülöttünk is folyamatosan változnak. Amikor már nem akasztod meg ezt a folyamatot, hanem egyszerűen csak engeded, aminek már mennie kell és hagyod, hogy jöjjön amire megértél, akkor tágul a világod is. Az elmédben, minden szűk, leredukált. Nyisd ki a lehetőségeid ablakát.
Tanuld meg, hogy az elméd megfigyelőjévé válsz
Bizonyos bekapcsoló gombunkra ráül a környezetünk és máris agyalunk, fáj, nem értjük, félünk, szorongunk. Próbáld ki, hogy ahelyett, hogy belemerülnél az elméd kisded játékába, inkább legyél a megfigyelője. Tudod, hogy mi következik, hiszen ismered már, számtalanszor lejátszotta neked ezt a lemezt. Lépj hátra és figyeld a gondolataidat, ne agyalj, csak figyeld őket, egyet hátra lépve. Vedd észre, hogyan próbál hatni rád, manipulálni, félelemben, sakk-matt helyzetben tartani.
Mosolyogj rajta, csak akkor van feletted hatalma, ha elhiszed, hogy mindaz, amit duruzsol a fejedben, igaz. De gondolj csak bele, hányszor volt már hasonló helyzet és mindig volt tovább. Akkor miért is hinnél neki? Kívülről szemlélve magadat és az egodat, rengeteget tanulhatsz magadról és a reakcióidról, beakadásaidról. És ahogyan az egy bűvésztrükkben is lenni szokott, ha már megismered a kulisszatitkokat, már nem is olyan érdekes, megszűnik a varázslat.
Neked is van tapasztalatod az agyalásról? Oszd meg kommentben.
Kép: unsplash.com
Te mit gondolsz?