Volt egy férfi az életemben, akit mindenkinél jobban beengedtem a kis világomba. Ő volt az, akire bármikor, bármilyen helyzetben számíthattam. Aki mellett teljesen önmagam tudtam lenni. Sírhattam, nevethettem, őrült lehettem, minden gondolatomat bátran megoszthattam vele. Nem voltak titkaink. Egyetlen rezdülésemből, szavamból megértett.

Ironikus, hogy időnként, viccesen megfordult a fejemben, mennyivel egyszerűbb lenne az életem, ha képesek lennénk egymást jobban szeretni, mert ő ismert, mindenkinél jobban, pont úgy szeretett, ahogy vagyok, a tökéletlenségeimmel együtt, és végül még annál is jobban, mint hittem… Ő volt az én legjobb barátom.

Mikor a szerelmet keressük, a társat, egyben arra is vágyunk, hogy ez a személy, a legjobb barátunk legyen. Hiszen, az idő múltával, a szerelem átalakul, és ami marad, az a mély, őszinte szeretet, és az összetartozás érzése. Mindannyian szeretnénk egy teljes értékű kapcsolatban létezni, ahol a felek önmaguk lehetnek. Nincsenek játszmák, csak őszinteség. Mégis, gyakran, egy ilyen kapcsolathoz, előbb nekünk is fel kell nőnünk, és meg kell tapasztalnunk pár könnycseppet, hogy értékelni tudjuk az igazi kapcsolat adta örömöket, és hogy felismerjük, mire vágyunk igazán.

A barátaink mellett lehetünk igazán azok, akik vagyunk. De mi van akkor, ha ez a személy, a másik nem táborát képviseli? A gyakran vitatott, és megosztottságot generáló kérdés, hogy létezik-e férfi, és nő között barátság?

Én sokáig meg voltam róla győződve, hogy igen. Létezhet, de ennek ma már, úgy gondolom, meg vannak a feltételei, melyek után is még, szerintem ingoványos talajon fogunk lépdelni. Mert van, amit nem lehet irányítani, keretek közé szorítani vagy előre kiszámítani, és ezek az érzéseink.

Gyerekkorunk óta lógtunk együtt. Szinte együtt nőttünk fel. Más volt egy fiú barátja lenni, mint egy lányé. Én sem voltam az a tipikus lány sosem. Vele bármit csinálhattam. Benne volt minden játékban, kalandban és felfedezésben. A hóbortos ötleteimben, nem csak részt vett, együtt még jobbakat ötlöttünk ki. Órákon át sétáltunk céltalanul, csak mentünk amerre a lábunk vitt. Kacagva fejtegettük az élet rejtelmeit, együtt bontottuk ki a miérteket, és egymás gondolatainak adtunk szárnyakat, miközben ezen az úton felnőttünk.

Sok dologban építette a személyiségemet az ő kiáradó, határozott, racionálisabb szemlélete. Olyan dolgokat értettem meg általa, amit én, az érzelmesebb oldalammal, olykor nem vettem észre. Ugyanígy segítettem én is őt, mikor az ő életében az érzékenységre, a befogadás képességére volt szüksége. Kiegészítettük egymást, hiszen a férfi és nő így lett teremtve. Igen, csak hogy mi barátunk voltunk. Nem tudom hol történt, vagy mikor léptük át azt a határvonalat, ahol a baráti ölelések, számára már mást jelentettek. Talán, egyszerűen csak, túl közel voltunk egymáshoz

Mikor úgy érezzük, hogy a másik ember mellett teljes életnagyságban felvállalhatjuk önmagunkat, jó vele lenni, bízunk egymásban, és támogatjuk egymást, akkor megszülethet bennünk a gondolat, hogy miért is keresgélnénk tovább, ha itt minden tökéletes? A szerelem illúziója, egy pillanat alatt is lángra kaphat ilyenkor a szívünkben, csakhogy, én ezt a szerelmet, képtelen voltam viszonozni. Az én elmémben ő szigorúan a barátom volt. Nem tudtam rá férfiként nézni, sem pedig úgy közeledni felé, és a szívemben ez a barátság sokkal értékesebb volt, minthogy a szerelem játékának tegyem ki.

Barátságunk mégis a szerelem hálójában landolt, és ezzel véget is ért. Hatalmas veszteség elveszíteni azt az embert, aki ilyen közel állt hozzám. Vele nem egyszerűen egy barátot veszítettem el, hanem A barátot, az egyedülit, aki ismerte lelkem minden zugát.

Mit nem kellett volna tenni? Magam sem tudom. Biztosan egyszerűbb lett volna, ha mindkettőnknek párkapcsolata van, de talán ez is csak egy magyarázat. Valójában azt gondolom, hogy az érzelmeink ellen nincs megfelelő védekezés. Nem állítom, hogy nem létezik ez a fajta barátság, és azt sem akarom állítani, hogy biztos baráti alapokon igenis létezhet. Azt hiszem, hogy a férfi-női barátság, mindig az érzelmeink szeszélyeinek lesz kitéve.  

Volt hasonló élményed? Öröm, ha megírod kommentben.

Képek: Pixabay.com, Photo by Brooke Cagle on Unsplash

Szeretettel
signature

Hírlevél

További értékes tartalmak, újdonságok, és a havonta megjelenő Felemelő magazin! Mindez a tied, ha csatlakozol!
Please wait...

Öröm, hogy csatlakoztál!

Felemelő Magazin – Havonta Megjelenő online önismereti és spirituális magazin

Tags

No Comments Yet.