Előző életemben már láttalak

Éppenhogy csak találkozott a tekintetünk, és a gyomrom, a szívem, egyszerre adta a felismerés jelzéseit. Villámcsapásként, valami varázslatosságot csempészve a világomba, és bizonyosan tudtam, valami örökre megváltozott, bár még magam sem értettem, mi ez a különös érzés. Nem ismerlek, mégis úgy érzem, mi már találkoztunk…

Életünk főhősei, kitűnnek a szürke hétköznapjainkból, és kitüntető szerepeiket, sokszor csupán, egy megmagyarázhatatlan érzés eredményezi, ami addigi életünket gyökeresen megváltoztatja. Mintha, kivételes rendezőelv, és véletlenek sokasága lenne abban, hogy akkor, ott, két embernek találkoznia kell, mert szükségszerűen megértek rá, és most jött el az ideje, hogy ez a találkozás megajándékozza tanításával mindkettőjüket vagy elindítsa őket egy úton.

Az ilyen egymásra találásokban, nem csak a körülmények sorsszerűek, és különlegesek, hanem az a szimpátia, az az érdeklődés, ami úgy lobban fel a semmiből első pillanatra, mintha már ismernénk egymást. Ott van az a „bumm” és nem tudod hova tenni, nem tudod, észérvekkel alátámasztani, mert ez meghaladja a földi korlátaidat, logikádat, de egy belső sugallattól, biztosra tudod, bármilyen őrültség is, ez most valami más.

A lélekvándorlásban hívők, azt mondják, a lelkek emlékeznek, és felismerik egymást, és mivel mással is lehetne magyarázni azt, hogy valakivel találkozunk, és olyan, mintha valahonnan ismerős lenne? Az agyunk nem tudja alátámasztani ezt a bizonyosságot, nincsenek fellelhető közös emlékeink, mégis, elárasztja a belsőnket egy érzés, egy felismerés, egy indokolatlan vonzalom, és összetartozás érzés. A karma, vagyis az ok, és okozat törvénye szerint (amit nem keverhetünk össze a sorssal), a lélek, a kiegyenlítődésre törekszik, és az univerzum, fantasztikus rendezői készséggel simítja ki ezeket a ráncokat.

Talán mi terveztük leszületésünk előtt, és ez a hatalmas energia, csak segít minket jelekkel, egymás felé venni az irányt. Az ismerősség, és a különleges vonzás érzése, nem csak egy bizonyosság, egy előző életbeli találkozásról, hanem egy kapocs is, egy katalizátor, annak érdekében, hogy a két ember, megoldja a közös feladatot. Az ilyen intenzíven megélt erős érzelmeket kiváltó sorsszerű találkozások, általában elvarratlan párkapcsolati szálakból, esetleg haraggal elvált párkapcsolatokból kerültek át jelenlegi életünkbe, vagy a vágy, ami akkor beteljesületlenül maradt, olyan erős volt, hogy áthoztuk magunkkal, ebbe az életünkbe, hogy most rendezhessük.

Biztos emlékszünk, vagy van olyan ember az életünkbe, akiről tudjuk, hogy vele feltétlenül találkoznunk kellett, mert olyan hatással volt az életünkre, amitől megváltoztunk, jobbá váltunk. Ilyen lehet egy ösztönző lelki társ. Valószínűleg, több életen keresztül inspiráltuk, tanítottuk már egymást. A kérdés, amit felteszünk, hogy mi ez az érzés, ez a különös megmagyarázhatatlan vonzalom? A képzeletünk játszik velünk, vagy ez valami több annál?

Látszólag felemel, és közben mégis megrémisztő tud lenni, a bennünk felmerülő millió kérdéstől, és mert itt, földi halandóként, nem találunk magyarázatot az érzéseinkre. Előző életekben megélt közös emlékek miatt, eleinte sok lehet a közös bennünk, úgy érezzük, hamar egy hullámhosszon vagyunk egymással. Meglehet, ez a kapcsolat mégsem lesz egyszerűen összeegyeztethető, hiszen akkor teljesen más személyiségek voltunk, mint most. Mégis a kötelék, egy megmagyarázhatatlan erő, összeköt bennünket és sok esetben, addig nem tudjuk egymást elengedni, amíg ki nem oldjuk a csomóinkat.

A tapasztalat lehet pozitív vagy negatív, többre sarkal, és új dimenziókat nyit meg az önismeretünkben. Fejlődünk, ha nem is közvetlenül miatta, de hozzájárul azzal, hogy kihozza belőlünk azt, amit észre kellett vennünk magunkban. Talán csak átutazóként vagyunk egymás életében valamiért, amire lelkünknek szüksége van, vagy most végre beteljesedhet közöttünk az, amire egy régi életünkben nem kerülhetett sor. Bárhogy is alakuljon egy ilyen találkozás, mindenképpen feledhetetlen állomása lesz az életünknek. Ellenben hiába lehet valami megírva, saját szabad akaratunk, minden mást felülírhat. A jelek, és a megerősítések ellenére, a folyamat késleltethető, és akadályokba ütközhet. Tiszteletben kell tartunk a másik döntését, és azzal a nyugodtsággal elengedni, hogy ha valóban dolgunk van egymással, és összetartozunk, a sors rendez, útjaink keresztezik még egymást, ha nem is most, talán egy másik életben.

Te hiszel az ilyen karmikus, előző életbeli kapcsolatokban? Éreztél már valaki iránt megmagyarázhatatlan érzéseket, úgy, hogy nem is ismerted?

Képek: Photo by Hush Naidoo Jade Photography on Unsplash, Photo by Nathan Dumlao on Unsplash