Mindannyian egyetérthetünk abban, hogy a negatív érzéseket nehéz kezelni. Néha sokkal könnyebb visszaszorítani őket a palackba, lenyomni a mélybe. De vajon ez is lenne a jó megoldás?
A kutatások szerint számos mentálhigéniás probléma egyik fő oka az, hogy megpróbáljuk elnyomni az érzéseinket. Úgy tűnik, hogy a negatív érzelmek elkerülésével rövid távú haszonra tehetünk szert, azonban ezért meg is fizetjük a hosszabb távú árát, a mély és sokszor irányíthatatlan lelkifájdalmat.
A negatív érzések is lehetnek hasznosak
-Ne mondj butaságokat! Mégis hogyan lássak hasznosnak egy olyan érzést, ami összefacsarja a lelkemet?! – Kérdezheted.
Tudom, hogy nehéz elismerni és különösen nehéz máshogy tekinteni egy nem éppen kellemes helyzetre, de olykor hajlamosak vagyunk arra, hogy dagonyázzunk az önsajnálatban. Egy minket ért negatív helyzetben, szükségszerű állomás az aktuális érzéseink feldolgozása, megélése. Mikor ezt megtörtént, próbálj meg egyet hátralépve tekinteni a problémádra, fájdalmadra, veszteségedre.
Van, amikor egy rossz érzés, egy sokkal mélyebb és lényegesebb belső konfliktusodra szeretné terelni a figyelmedet. Ahogyan az is lehet, hogy éppen most jött el az ideje annak, hogy egy sorozatosan visszaköszönő belső programodnak ints végleg búcsút. Minden érzés lehet tanulságos, minket szolgáló erő, ha megértjük, hogyan figyeljünk rá jól.
Hogyan érthetjük meg a saját érzéseinket?
Osho úgy véli, hogy a kulcs abban rejlik, hogy mennyire tudsz figyelni az érzéseidre és milyen éretten tudod őket kezelni:
Figyelj jól a lényedre. Folyamatosan tippeket ad neked az a kis hang. Nem kiabál rád, ez igaz, de ha egy kicsit csendes vagy, elkezded érezni az irányt.”
Hogyan fogadd el az érzéseidet?
A szomorúság csendes. A tiéd. Azért jön, mert egyedül vagy. Ez ad neked egy esélyt, hogy mélyebbre menj. Ahelyett, hogy elmenekülsz előle és egy sekély boldogságból egy másik sekély boldogságba ugranál, használd fel a szomorúságodat arra, hogy növekedj, hogy több legyél, mint aki eddig voltál. Ezt a szintemelkedést csak a szomorúság adhatja meg neked, hát élj vele, amikor jön, ne utasítsd el.
Pema Chödrön Buddhista szerzetes megerősíti ezt a felismerést:
Az olyan érzések, mint a csalódottság, a szégyen, a harag, a bosszankodás, a düh, a féltékenység, a félelem vagy az, amikor rossz híreket kapsz, valójában a legtisztább pillanatok, amelyek arra tanítanak, hogy feleszmélj. Ezek az érzelmek épp arra ösztönöznek, vedd észre, hogy amit érzel, csak romba dönt és visszahúz. Olyanok, mint a sugallatok. Azt súgják hihetetlenül tisztán, hogy beleragadtál valamibe. Ezek a pillanatok a legnagyszerűbb tanítók, és szerencsés vagy, hogy megtapasztalhatod, mert ilyenkor lehetőséged van magad mögött hagyni őket.”
Ha ezekre az érzésekre barátként tekintesz, akkor újra békét tudsz kötni az elméddel. Elfogadod őket, hogy velük dolgozhass önmagadért, ahelyett, hogy harcolnál ellenük.
A szomorúság mélységet ad. A boldogság magasságot. A szomorúság gyökeret ad. A boldogság ágakat. A boldogság olyan, mint egy ég felé törő fa, a szomorúság olyan, mint a föld méhe felé hatoló gyökerek. Mindkettőre szükség van, és minél magasabbra tör a fa, annál mélyebbre is hatol. Minél nagyobb egy fa, annál nagyobbak a gyökerei. Tulajdonképpen a lomb és a gyökér mindig arányos egymással. Ebben rejlik a fa egyensúlya.” Osho
Te hogyan dolgozod fel az érzéseidet? Mi az oka, amiért esetleg nem mersz szembenézni velük? Oszd meg velünk kommentben, talán segíthetünk egymásnak.
Kép: pixabay.com
Te mit gondolsz?