A legtöbb vonzás könyv azt mondja neked, hogy mindent el tudsz érni, megtudsz szerezni, mindössze annyit kell tenned, hogy szemléled magad, pontosan tudod mit akarsz és fókuszálsz rá, vágyod. A saját tapasztalataim egyre inkább azt erősítik, hogy minél kevésbé részletesen akarom meghatározni, hogy mi a jó nekem, annál könnyebben tud meglepni az élet.
Sokszor nem az a baj, hogy tudjuk mit szeretnénk, hanem az, hogy nagyon mereven, pontosan meghatározzuk azt és abból nem engedünk. Ezzel együtt, kizárunk minden más lehetőséget, ajándékát az életnek, ami lehet sokkal jobb annál, mint amit mi kigondoltunk.
Nem mindegy, hogy valamit megszállottan, ragaszkodással akarunk, vagy könnyedén, rugalmasan hagyjuk, hogy elérjen, megnyilvánuljon úgy, ahogyan csak lehetséges. Az előbbit a félelem, az irányítás energiája hatja át, míg az utóbit a nyitottság, a bizalom és teljesség bősége.
A felsőbb éneddel való kapcsolat lehetővé teszi számodra olyan élmények létrehozását, amelyek nem szolgálják a kis ego korlátozott lehetőségeit. A felsőbb éneddel való kapcsolat, a legmagasabb elérési utat mutatja meg neked.
Az ego tapasztalatból épít, teremt, gondolkodik. Vagyis falai vannak, címkézései, ítéletei. A lelkednek, a magasabb tudatállapotodban elérhető énednek viszont nincsenek határai, feltételei, félelmei, berögződései. Tiszta, végtelen megnyilvánulása van.
Az ego szeret kontrollálni, hiszen tapasztalataira hagyatkozva ő már tudja, hogy mikor volt neked jó és mikor volt neked rossz. Mindentől megakar védeni. Mindenről részletes listája van. Például, ha társról van szó, akkor nagyon precízen megfogalmazott elvárásai vannak, hogy milyen legyen ez a társ. Sajnos az elvárásaink szükségszerűen csalódással végződnek.
A magasabb énünk, egyszerűen bízik az Univerzumban. Tudja, hogy pontosan azt a tökéletes személyt adja nekünk, akire jelenleg szükségünk van. Ha a bennünk élő szabad intuíciónkra hagyatkozunk, megszűnik a korlátokból fakadó elégedetlenség érzése. Kinyílnak az ajtók és az élet bősége meg tud érkezni.
Ezzel szemben az egonk irányító szeretne lenni és ezt a szerepét nem is szívesen adja át másnak. Kontrollmániás, pedig a legjobb dolgok tényleg akkor történtek velünk, amikor csak hagytuk, hogy megtörténjenek a dolgok, nem igaz?
Amikor engedünk ezen a gyeplőn, az nem azt jelenti, hogy teljes passzivitásban élünk, csupán annyit, hogy „megengedőek” vagyunk. Az elképzeléseinkhez való görcsös ragaszkodásunk helyett kíváncsiak, befogadóak, mert ezek az elképzelések sokszor megkötnek, elzárnak a fejlődéstől. Ez egy életellenes program, szembemegy az élet törvényével, miszerint minden létezhet a maga teljességében egyszerre.
Ha nem engedjük meg, hogy felfedezzük mi minden lehetne még jó nekünk, akkor nagyon sok dologtól megfoszthatjuk magunkat és megakasztjuk a saját energiánkat. A legtöbb elégedetlenségünk ebből fakad. Aki nemet mond valamire, azt tulajdonképpen kizárja a létezésből. Pedig a létezés maga a teljesség, nem szelektál.
Engedd el a görcsös elképzeléseidet arról, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha bizonyos dolgok bekövetkeznek. Engedd el, azt a merev gondolkodásodat, hogy neked egyes dolgok nem valóak és csak a tapasztalatidból eredő elvárásaid szerint érezheted jól magad. Engedd meg, hogy az élet más utakat is megmutasson neked, mert az igazi csodák és meglepetések csak így találhatnak meg téged.
Te mennyire hagyod, hogy az élet teljessége megnyilvánuljon az életedben? Mennyire ragazkodsz az elképzeléseidhez? Oszd meg a tapasztalataidat kommentben.
Kép: pixabay.com
unsplash.com/Court Prather
Te mit gondolsz?