A meditáció a szellemi és lelki fejlődés egyik eszköze. Segítségével megtanulhatjuk lecsendesíteni az elménket és kiegyensúlyozottabbá, koncentráltabbá válni a hétköznapjainkban. Egyedül és csoportosan egyaránt gyakorolható. Segíti elménket újraprogramozni, majd a finom tudatnak alárendelni a tudattalant, hogy fogékonyabbá válhassunk a spirituális világ dolgai iránt. Amennyiben ez sikerül, megnyílik bennünk egy csatorna egy nemesebb, felsőbb létállapotunkhoz, kitágulnak az érzékeléseink és az öntudatunk.
A meditáció gyakorlásához elengedhetetlen a kellő ellazulás elsajátítása, mindhárom síkon (fizikai, szellemi, lelki).
A klasszikus ellazítás a következőképp zajlik:
Kezdjük el ellazítani testünk minden egyes részét, fentről lefelé haladva. Kezdjük a szemünkkel, érezzünk melegséget, ahogy megpróbáljuk ellazítani a szemizmokat. Amikor a szem már ellazult, mehetünk tovább az arc izmaira, aztán a szájra, majd a fejünkre, nyakunkra, vállunkra, karunkra, combjainkra, lábainkra, és végül a talpunkra. Fontos, hogy mindig érezzük a melegséget annál a testrésznél, amit épp lazítunk és a légzésünk mindig legyen nyugodt és egyenletes.
Ne legyünk türelmetlenek önmagunkkal és ne próbáljunk akarattal nem gondolni semmire. A meditációban az a fontos, hogy megengedjünk mindent, ne küzdjünk a felmerült gondolataink ellen, csak hagyjuk, hogy legyenek a fejünkben és engedjük őket tovább, ez a kulcs. Lássuk őket megfigyelőként, de ne maradjunk benne.
Ha nagyon ‘zakatolós’ fajták vagyunk, célszerű lehet koncentrációs gyakorlatokkal indítani a meditációt és csak fokozatosan elkezdeni valóban meditálni. A gyakorlat lényege, hogy egy adott pontot kiválasztunk és azt megpróbáljuk a lehető legtovább megtartani, hogy szemünkkel, tudatunkkal csak a kiszemelt pontot figyeljük. Ez sokkal nehezebb, mint ahogy gondolnánk, igazán egy pontot pár másodpercnél tovább nem fogunk tudni elsőre tisztán megtartani, de ez nem baj, gyakoroljuk, hogy minél tovább sikerüljön, hogy figyelmünk az adott pontról ne kalandozzon el. Ha ezt már egész jól csináljuk, készen állunk mélyebb meditáció gyakorlására a fent említett ellazítás segítségével.
A sikeres meditációk alapja a folytonosság és rendszeresség. Minimum napi 10-20 perc szükséges ahhoz, hogy valaki megfelelően el tudja sajátítani a meditáció művészetét. Figyeljünk az ingereinkre, ha viszketni kezd a testünk, magyarázzuk meg magunknak, hogy most sokkal fontosabb dologgal vagyunk elfoglalva. A vakarózási inger ekkor szertefoszlik, és tudatunk megtanulni fokozatosan figyelni, képes lesz csendben lenni. Ellenben, semmi baj nem fog történni akkor sem, ha megvakarjuk! Idővel ezt is ki fogjuk tudni kapcsolni. Figyeljünk, irányítsunk türelemmel, beszéljünk testünkhöz. Ezekhez mind elengedhetetlen a kellő kitartás.
Meditációs fajták
Tudatkiüresítés:
A zen buddhizmus alkalmazza a satori (megvilágosodás élmény) elérésére. Ne gondolj semmire, hagyd, hogy a tudatod ellazuljon. Ha egy gondolat előkerül, ne ess kétségbe, maradj nyugodt és képzeletben lassan told el a kezeddel, mint egy felhőt. A cél a belső üresség, a csend megtapasztalása. Ez egy rendkívül pihentető gyakorlat, 15 perces üresség, felér több óra alvással. A lélegzet figyelése segíthet a lecsendesítésben.
Aktív meditáció:
Valamely gondolaton való meditálást jelenti. Például, hogy fejlődjek tovább, mi legyen a következő lépés? Csak gondolj a kérdésre és figyelj befelé, milyen sugallatok jönnek.
Imaginációs meditáció:
Ebbe a kategóriába tartozik az asztrális utazás, a reinkarnációs meditáció, a legmagasabb rezgésszintű tudatsíkot érjük el közben. Az asztrális utazás során a tudat az asztrálvilágot járja be, mely hely, a lények összességének kivetített tudata az asztrál síkon. Itt szerepelnek az álmaink, a képzeletünk teremtményei. Az utazó számára itt mindig csak az tárul fel, amelyet az utazó képes befogadni.
Hunyjuk be a szemünket és képzeljünk el egy szép barátságos rétet, vagy a kedvenc helyünket. Minél valóságosabban érzékeljük az elképzelt helyszínt, annál jobban ott leszünk. Érezzük a fák, virágok illatát, a nap melegét a bőrünkön, a szellő játékát az arcunkon, érintsük meg magunk körül a dolgokat. Legyen a közelben mondjuk egy tó, melyben meg is nézhetjük önmagunkat, vagy hegyek, amiket megmászhatunk és közben rezgésünket és növeljük. Legyünk jelen ott és nézzük meg mit, vagy kit hoz elő a képzeletünk ez alatt az utazás alatt. Ha találkozunk valakivel, beszélgessünk vele, kérdezzük meg a nevét és hogy miben tudna most nekünk segíteni a fejlődésünkkel kapcsolatban, vagy a minket foglalkoztató aktuális elakadásunkban.
A meditációnak számos jótékony élettani hatása van. Egészségünkre gyakorolt hatásait már számos orvosi kutatás eredmény bizonyítja. Káprázatosan hat az agyi tevékenységeinkre és a lelki problémák kezelésében is megállja a helyét. Nem csak testünkre és szellemünkre hat, mindennapi gyakorlásával teljesen más emberek leszünk, a tudatunk megnyílásával másként létezünk az életben és az emberi kapcsolatainkban. Türelmesebbek, empatikusabbak leszünk, közelebb kerülünk saját belsőnkhöz, így, egy figyelmesebb kapcsolatban létezünk önmagunkkal, mely kapcsolatban már meghalljuk lelkünk igazi vágyait és céljait az életben.
Te szoktál rendszeresen meditálni? Öröm, ha megosztod kommentben a saját tpasztalataidat!
Kép: pixabay.com
Te mit gondolsz?