A Titok című nagy sikerű könyvet sokan forgattuk a kezünkben. A könyv lényegre törően elmondja, hogyan teremthetjük meg az álmainkat. Szuper “titkos” kulcsokat kaptunk, melyek teljesen más megvilágításba helyezték a vágyainkhoz fűződő viszonyunkat. Gondolj rá, képzeld el, tedd bele az érzést, és engedd el, tudván, hogy a számlát benyújtottad, érkezik a jutalom. Sok esetben működött tényleg, aztán valami hiba csúszott a számításba.. Talán a kívánságunk félre ment?
Kis dolgoknál valószínűleg sikerült teremtenünk, de miért nem tudtuk kifogni a nagy halat, ami igazán fontos lett volna? Az elme lenyűgözően sok mindenre képes, a probléma ebben annyi, hogy mindent tárol, ami velünk történik és olykor akaratlanul is automata üzemmódra kapcsol, ha ismerős szituációban találja magát. Ahol korábban negatív tapasztalat érte, például valamilyen kudarc, ott felvillan a vészjelző és lehúzza védelmező zsilipjeit. Ezt nevezzük elme programnak, ami önmagában számunkra öröm, ha felismerjük, hiszen minden program újraírható, ha nem jól működik.
Ha korábban valamiben elbuktunk, akkor elveszett a hitünk is, hogy legközelebb sikerül. Beleégeti magát a fejünkbe, hogy ezt egyszer próbáltuk, és pórul jártunk, miközben egy tapasztalat, csak tapasztalat és nem következtetés. Mindent módunkban áll újrakezdeni és új tapasztalatot szerezni, akár ugyanarról a helyzetről. A programokat újra és újra felül lehet írni, ha a tapasztalásinkkal nem azonosulunk. Ez a kiinduló pont, hogy szabadabban teremthessük meg álmainkat. Az önmagunkba vetett hit, hogy bármire képesek vagyunk és mindig tiszta lappal indulhatunk, ez a gyökere az egész teremtésnek, céljaink sikeres megvalósításának. Enélkül semmi nem fog eleve működni az életünkben, így első sorban érdemes ezt rendbe tenni önmagunkban.
Ha csak a vágyra fókuszálsz, lemaradsz az élményről
Ismerős, ahogy a Shrek-ben a Szamár, folyton azt kérdezte az úton, hogy “- Ott vagyunk már? Ott vagyunk már?” Mikor ennyire csak a cél számít, kínzóan sokáig tart az út, mire célba érünk, hiszen lemaradunk a lényegről, az útról, ami elvezet hozzá. A görcsölés nem hozza meg a várva várt sikert, sőt egyre távolabbnak látjuk azt, hiszen benne van, görcsölünk, félünk, nem hisszük el, hogy egyáltalán valaha is elérjük. Az élet ilyenkor le lassít, hogy hátha észrevesszük a lényeget. Tedjük ki a buksinkat az ablakon és élvezzük, ahogy a szélben lobog a hajunk, vegyük észre, ami körülöttünk van út közben, gyönyörködjünk benne. Ez az élet lényege, nem az, hogy gyorsan végig fussunk rajta.
Ha valamit megszerzünk már közel sem olyan jó érzés tölt el, mint amíg vágytunk rá. Az ember ilyenkor újra csak éhes lesz, többet akar, miért? Mert a tapasztalatot nem szívta magába. Az ember élményekkel gazdagodik igazán és nem tárgyakkal, eszmék elérésével. A személyiségünk pontosan a célhoz vezető úton fog fejlődni és nem attól, hogy megkaptuk amire annyira vágytunk. Ne akarjuk kihagyni a legfontosabb részt az életünkből! Ha élvezzük életünk minden egyes pillanatát, akkor az örömünk energiája egyre több és több örömforrásban részesít. Így kerülsz majd közel és minél hamarabb azokhoz a dolgokhoz, amit igazán szeretnél elérni.
Csak a kívánságod nem elég, ha a saját erődet blokkolod
Csak a kanapén ülve nem fog becsengetni hozzánk az álmunk. Ha például valamilyen finom ételre vágyunk, az a minimum, hogy tárcsázunk egy számot, ahonnan házhoz szállítják vagy elmegyünk érte egy étterembe. A dolgokért, amiket el szeretnénk érni az életben, azokért nekünk is el kell indulnunk. Nem elég csak gondolatban elindítani a folyamatot, ez az első lépés a manifesztálás művészetében, a cselekvés viszont kulcs fontosságú abban, hogy beindítsuk az eseményeket, ezzel is megerősítve a kinyilatkoztatásunkat a világ számára, hogy mi a szándékunk. Mindig van valamilyen lehetőségünk lépést tenni a vágyink felé és ez elengedhetetlen folyamata a teremtésünknek. A legapróbb, legjelentéktelenebbnek tűnő lépés is, amit megtehetünk az álmaink irányába hatalmas erővel bír. Nekünk is el kell érte valahogy indulni, hogy találkozhassunk.
Ez a folyamat része, már csak azért is, hogy ezen keresztül is fejlődjünk és kilépjünk a komfortzónánkból. Sosem vagyunk tehetetlenek egy helyzetben sem, csak akkor, ha lemondunk az életünk irányításáról, ha más kezébe helyezzük a saját erőnket, felelősségünket. Kérdezzük meg magunktól mindig, mit tehetünk éppen most, amire képesek vagyunk, hogy egy picit is közelebb kerüljünk az álmainkhoz. Legtöbbször mindig tudjuk a megoldást, ott motoszkál bennünk, csak félünk megtenni, de pont arra kell ilyenkor menni. Az élet olyan táncba fog hívni, ahol átléphetjük önmagunk korlátait, hiszen így lehetünk egyre nagyobbak és nagyobbak. Ne legyünk bátortalanok, mindig csak az első lépés nehéz, de a kis sikerek is egyre több önbizalommal fognak minket felruházni. Ennek a résznek ez a lényege! Merjük kipróbálni önmagunkat, feszegetni a határainkat, és rá fogunk döbbeni nincsenek korlátok, csak a fejünkben.
Ha a hiányra fókuszálsz, nem kaphatsz olyat, amiért hálás lehetnél
Rendben van, hogy valamit nagyon nagyon szeretnénk, az már kevésbé, hogy ez a hiányérzés már kitölti a mindennapjainkat. Ahol a figyelem ott az energia! Az élet csak arra reflektál, amire a figyelmünket helyezzük. Azt nem kérdezi meg, hogy nekünk ez jó vagy sem, csak azt érzékeli, hogy ezek vagyunk, ezzel azonosulunk, hiszen egész nap csak ezen pörgünk, ez az energiánk, így ezzel az energiával lát el minket még jobban. Ha a hiány helyett arra fókuszálunk, amink van, ami most jó, amiért hálásak lehetünk és engedjük, hogy a figyelmünkkel a bőségre koncentráljunk, akkor ezzel az érzéssel töltjük fel magunkat, így már az élet is mást tud nekünk mutatni magából.
Az aggódás, aggodalomra való helyzeteket, dolgokat szül, nem pedig eredményeket, amiknek örülhetünk. Bízzunk abban, hogy az életünk jó irányába halad és közben ne feledkezzünk meg örülni annak, amiket már elértünk. Mindig van minek örülni az életedben, kezdjük kicsiben ezt a munkát és meg fogjuk látni, hogy ha tudatosan a bőségre helyezzük a figyelmünket, egyre több bőségben részesít majd minket az élet. Örüljünk annak, hogy lélegzünk, hogy most itt lehetünk, és lehetőségünk van az életre! Sokszor a legalapvetőbb dolgokat nem vesszük már észre, miközben ezek a legértékesebbek.
A negatív gondolatok, blokkolják a pozitív végkimenetelt
Ez már egy lerágott csontos téma, mégis látom, hogy ez nem egy egyévfolyamos lecke sokunknál. Kitaláltam magam száméra egy játékot, elárulom, a végén nem nevettem, de sokat tanultam belőle. Csak egyetlen egy nap, lejegyeztem a telefonomban, hányszor mondtam negatív gondolatot magamról, vagy az aktuális helyzetemről. Hányszor hagyta el a számat olyan mondat, hogy ” -Á ez nekem nem megy, vagy nem fog sikerülni”, stb. Szinte már zsigerből mondtam magamról olyan negatív önértékeléseket, melyek lehet, hogy a múltban megállták a helyüket, de valójában ma már nem. Mégis észrevétlenül ráerősítettem ezekre napközben, apró, olykor jelentéktelennek tűnő, ám de abszolút negatív jelzőkkel. Nagyon tanulságos játék!
Észre sem vesszük, mennyire lekorlátozzuk önmagunkat és beszűkítjük a képességeinket. Arról nem is beszélve, hogy így nap végén, ahogy megnéztem a jegyzetemet, tisztán láthattam, mennyire sokszor vagyok még negatív önmagammal szemben. Ezeket nem szabad félvállról venni. Az ilyen kijelentéseink önmagunkról, befolyásolják az életünket és az életben megtapasztalható lehetőségeinket. Tudatosan ezen lehet változtatni, és felül lehet írni. Vajon tényleg ennyire nem vagyok elég valamihez? – Kérdezhetjük. Vegyük számba a sikereinket, a legkisebb pozitív változásokat, amiket elértünk és ezek után figyeljünk jobban arra, hogy mire erősítünk rá a jövőben gondolatainkkal, szavainkkal. Sokkal többre vagyunk képesek, mint hisszük és ezt sokszor be is bizonyítottuk már magunknak. Ezeket az élményéket ne felejtsük el, ne futtassuk feleslegesen a negatív énképet magunkról. Kezdjük el észre venni milyen erősek vagyunk és milyen sok jó tulajdonságaink vannak. Írjuk át, az önmagunkról alkotott kinőtt véleményünket!
Te milyen gondolatokkal fékezed, korlátozod saját magadat? Oszd meg a tapasztalataidat, tanulságaidat kommentben.
Kép: pixabay.com
Te mit gondolsz?