A szabadság egy életérzés, ami arról szól, hogy elfogadod és éled, mindazt, aki vagy. Ha szabad akarsz lenni, önmagaddá kell válnod, lebontanod a saját korlátaidat és mindazt a szerepet magad mögött hagynod, amit az életed során magadra erőltettél. A saját valódi igazságodat kell újra felfedezned és követned, anélkül, hogy hagynád, hogy bármi visszatartson.
Milyen egyszerűen hangzik ez így leírva, nemde? Na és a gyakorlatban? Akkor is ennyire egyszerű? Talán már kevésbé, de nem lehetetlen, csak elhatározás kérdése. Egyszer mind elérünk a tudatosságunk azon pontjára, amikor önként tesszük le a kardot, amivel eddig önmagunk ellen harcoltunk. Ez lesz az alázat iskolájának leckéje és a szabadság kezdete.
A lelki úton való járás egy része, az ego felszabadításáról szól. Nagyon fontos, nem kell megölni vagy harcolni az ego ellen, hanem meg kell szelídíteni. Megszabadítani attól a téves elképzelésétől, hogy az egész világ ellene van és neki örökösen védekeznie kell. A ego felszabadításában a legjobb barátunk ezen az úton a növekvő tudatosságunk.
Amikor igazán ráébredünk, hogy az élet valódi célja a tapasztalás, a növekedés, a boldogság és nem a harc, az ellenállás, akkor kezdjük igazán megérteni azt is, hogy mit is jelent szabadnak lenni.
A valódi szabadság megtalálása valóban egy belső munka, és a tudatosságunk ébredési folyamatán keresztül tapasztaljuk meg igazán. Milyen érzés nem függeni másoktól? Nem félni, nem beleragadni a saját gondolataink mocsarába. Elengedni a kontrollmániánkat és létezni szabadon, mert már az elménknek nincs hatalma felettünk, most már csak a szívünk igazságát követjük. Nézzük, mik azok a lépések, amelyek végig vezetnek ezen az úton!
Ne rejtsd el a szégyent
A szégyen nem kellemes érzelem. Ez lényegében azt jelzi számunkra, hogy nem vagyunk elég jók, elég szerethetőek, nem érdemeljük meg a boldogságot. Rengetegen cipeljük magunkkal, sokszor nem is tudatosan, de erről a tőről fakad a sérelem. Valamiért büntetjük magunkat, szégyelljük magunkat.
Az ön-szeretet valójában a szégyen ellenszere, de annak érdekében, hogy megkezdődjön a gyógyulásunk, el kell ismernünk, hogy jelen van bennünk a szégyenérzet.
“A szégyen nem élheti túl az őszinteséget. Nem bírja el, hogy a szavakat. Amire vágyik az a titok, a csend és az ítélet. “ Brené Brown
A következő alkalommal, amikor szégyellsz valamit, beszéld meg akár magaddal vagy valaki mással. Ne engedd, hogy a szégyen birtokoljon téged, mert ha igen, soha nem fogsz szabadulni. Lehet, hogy sok bátorságra lesz szükséged, hogy őszinte legyél és kimondd, amit érzel, de egy óriási teher alól szabadítod fel önmagadat.
Lépj ki a komfortzónádból
Ha nem éled szabadon azt az életet, amit igazán szeretnél, változtatni kell, és valószínűleg ez a változás azzal fog járni, hogy magad mögött kell hagynod a komfortzónádat. Kezd kis változásokkal, amit könnyebben végrehajthatsz, mint például igazságod megfogalmazása vagy egy olyan hobbid, képességed kibontakoztatása, amelyet mindig is kiakartál próbálni.
Cseréld le a rutint, és próbálj valami mást tenni, mint amit eddig. Figyeld meg, hány olyan szokásod van, ami nem is igazán rólad szól, csak az életed során hozzád nőtt, magadévá tetted, mert láttad valakitől. Vizsgáld őket felül és kezd el élni az életedet a te szabályaid és igazságod szeretni. Hagyd magad mögött a megfelelést.
Amikor új távlatokat nyitunk az életünkben, lehetővé tesszük, hogy az egész életünket új színben fedezzük fel. Ez segít abban is, hogy új dolgokat tanuljunk meg önmagunkról és új kihívások érhessenek minket, hogy növekedni, fejlődni tudjunk.
Ha képes vagy a kis dolgokban változtatni és megízleled a szabadságot, akkor az segíteni fog abban, hogy felkészülj arra, hogy nagyobb változásokat is végre hajts és az önbizalmadat is növelni fogja.
Bontsd le a korlátaidat
A szabadság egy életfelfogás, egy gondolkodásmód. Nem érezheted magad szabadnak, ha ismétlődő, negatív gondolatok börtönébe zárod magad. Az egyetlen módja annak, hogy valóban szabadságot találj, az, hogy felszabadítsd magad a saját, beszűkült hiedelmeid és ítéleteid alól. Szabadítsd fel azokat a gondolatokat, amelyek visszatartanak. Hogyan? Kérdőjelezd meg! Amikor azt mondod, hogy te valamire nem vagy képes, mert korábban is megpróbáltad és csak belebuktál, vizsgáld felül az állításodat. Azért, mert akkor úgy történt azt jelenti most sem lehetséges? Vedd észre, hogy a te kishitűséged az, ami az utadban áll. Csak egy döntés. Akarat. Hit. „-Meg tudom csinálni!”
Mindannyiunk fejében ott van egy hang, ami azt mondja nekünk, hogy nem vagyunk elég jók, de nálunk a döntésünk, hogy hiszünk neki, vagy megtanulunk felülemelkedni és nem hallgatni rá. Minél többször sikerül, annál halkabb lesz, míg végül csendben marad. Engedj meg magadnak tapasztalatokat, hogy lásd az ellenkezőjét, meg tudod csinálni!
A világ megérdemli, hogy lásson téged igazán. Megérdemli a ragyogást, amit csak te tudsz adni ennek a világnak. Csak annyit kell tenned, hogy többé nem játszol szerepeket, hanem önmagadat adod. Ahogy elkezdesz hinni magadban, az utad egyre jobban kibontakozik előtted.
A szabad élet élése arról is szól, hogy hiteles vagy nem csak birtoklod a valódi érzéseidet, hanem éled is és példájává válsz. Az emberek sokkal jobban fognak tisztelni és szeretni, ha végre önmagadat adod, aki lemorzsolódik, annak csak fájni fog a te bátorságod.
Kövesd a saját utadat
Emlékszem amikor iskolába jártam, és arra a bizonyos nyomásra, hogy jó jegyeket szerezek, hogy megfeleljek. Csak az volt a baj, hogy én megkérdőjeleztem, hogy nekem miért lenne jó ez az egész. Azt éreztem, hogy muszáj, mert mindenki ezt csinálja, ez az élet rendje, de engem zavart az iskolarendszer, a korlátolt, szűk gondolkodás, a beskatulyázás, a kreativitásom tudatos rombolása. Nem voltam rossz tanuló, sem rendbontó, bár a szabályokat később gyakran megszegtem, de tiniként ki nem? Igazából csak nyughatatlan voltam és nehezen kötötték le a figyelmemet. Sokkal több minden érdekelt. Engem az élet, a létezés valódi kérdései foglalkoztattak. Számomra kevés volt a lexikális, lebutított tudás és nem tudtam azonosulni azzal, hogy az élet tisztességes rendje az, ha tanulok, dolgozom, legyen családom és aztán boldogan élek, amíg meg nem halok (se). Tényleg ennyi lenne?!
Szerettem volna szabadon követni a saját intuícióimat és kreativitásomat. Nem mindig könnyű ezt megtenni, de amikor mélyen belülről tudod, egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mindössze csak annyit kellene tenni, hogy hallgatsz erre a megérzésre, hagyod, hogy kibontakozzon előtted ez az út.
Ez az út néha úgy tűnik, mintha változna, mintha néha letérnél róla, de valójában ez sosem történik meg. Mindig a saját utadon jársz, ha mersz a szívedre hallgatni.
Mondd, ha most bármit megtehetnél, akkor mi az, amit szíved szerint csinálnál? Az lenne, amit most teszel? Úgy élnéd az életedet, ahogy most éled? Ha nem, akkor itt az idő, hogy változtass. Miért vársz? Minden percben fogy az időd, hogy azt az életet éld, amire igazán vágysz. Akadályok nem léteznek, csak kifogások.
Ha nagyobb szabadságot szeretnél teremteni az életedben, egyszerűen nyisd meg a tudatod hozzá, és állítsd be azt a szándékot, hogy több olyan dolgot hozol létre az életedben, ami számodra örömet okoz.
A világnak szüksége van rád. A világnak szüksége van az egyedülálló energiádra és a csillogásodra. Minél jobban éled a valódi igazságodat, annál hitelesebb vagy és annál szabadabb.
Kép:unsplash.com/Persnickety Prints
unsplash.com/Artem Bali
Te mit gondolsz?