Amikor gyermekek voltunk, nem ismertünk lehetetlent, ahogyan a hibázás is, mint olyan, elkerülte a figyelmünket vagy egyszerűen csak nem törődtünk velük. Felnőttként viszont a hibáktól való félelmeink, egyre mélyebben beleégtek a pszichénkbe. A megfelélés láthatatlanul átvette felettünk a hatalmat, pedig sokszor a kudarc, lehetőség arra, hogy fejlődjünk, nem kell megvédenünk magunkat tőle. Azok az emberek, akik képesek a hibáikból tanulni hatalmas személyes növekedésre tehetnek szert.
A hibák, mint ébresztők
Ha valami nem úgy sült el, ahogyan azt eredetileg tervezted, nem szükséges, hogy máris feladj mindent. Gondolatban menj vissza a helyzet elejére és nézd végig, az egyes lépéseidet. Ha hiba csúszott a számításaidba, az nem biztos, hogy azt jelenti, hogy a célod elérhetetlen, csupán újragondolást igényel a megoldandó probléma. Talán valami elkerülte a figyelmedet, de azóta máris gazdagabb lettél egy tapasztalattal. Ha hibázol, akkor megtanulod, hogy figyelmesebben, éberebben és más nézőpontból nézd az életedet.
A hibáid nem rólad szólnak
A hibáid nem téged határoznak meg. A lépéseink egy adott pillanatunk, érzelmi állapotunk, szellemi síkunk döntéseiből születnek. Ne tedd a személyiséged részévé, ne azonosítsd vele magad. Senki sem tökéletes, egyre jobb csak úgy lesz az ember, ha hibázik és van miből tanulnia. A gyermek is feláll és újra próbálja a járást, miután elesett és egy percig sem gondolja, hogy neki ez nem fog menni, nem tud majd járni. Az önvád és a bűntudat hosszabb ideig tartó magatartása, megakadályozza életed pozitív és eredményes tapasztalatait.
A tagadás nem semmisíti meg az igazságot
Rendben van, hogy nem esik jól magadnak is beismerni, ha valamit elszúrtál, ugyanakkor, ez a fajta homokba dugom a fejem hozzáállás, nem is fog kimozdítani Téged a kátyúból. Vállald a felelősséget a hibáidért, de aztán lépj tovább. Meg kell engedned érzelmeileg, hogy szabadon megnyilvánuljon a beismerés, hogy tévedtél. Ez az elsődleges lépés, ahhoz, hogy egy magasabb szintre emelkedhess, ahol helyre hozhatod és új lappal, nagyobb rálátással, megoldd a problémáidat.
Amíg nem fogadod el, menekülsz a beismeréstől, addig öntudatlanul is, ellenségként tekintesz saját magadra, ellentétes erők szívják el az energiáidat. Az a hit, hogy igazságosságra jogosult vagy, az a téves elképzelés eredménye, hogy különleges vagy. Az ilyen ember valójában mélyen legbelül, tele van önkritikával, amit a kiváltságos szerepébe bújva próbál meg leplezni. Ilyenkor a hibák azt jelezhetik, hogy valami nincs rendezve az életünkben és ha a belső dühünk életre kel, itt az ideje, hogy elhagyjuk a haragot, amit tudat alatt, önmagunk iránt táplálunk, mert valójában tökéletlennek és kevésbé szerethető embernek érezzük magunkat.
Másokat is bátoríthatsz
Ha könnyedén tudod kezelni a hibáidat, akkor sokkal kiegyensúlyozottabb vagy, mint a legtöbb ember. Aki képes önmaga előtt is elismerni, hogy hibázott, az másokat is arra fog ösztönözni, hogy tegyék ugyanezt, mert ebben semmi szégyellni való nincs. Erőt, bizonyítékot adsz mások számára, hogy mindig van lehetőség az újrakezdésre. Thomas Edison például 11.000-szer sikertelenül próbálkozott, hogy megtalálja az izzószálat, miközben feltalálta a villanykörtét, mégis, hibája sok embert inspirált arra, hogy feltalálókká váljanak.
Te hogyan kezeled a hibáidat? Tanultál belőlük? Elfogadod vagy elutasítod őket? Írd meg a tapasztalataidat kommentben.
Kép: stocksnapi.io
unsplash.com
Te mit gondolsz?