Hogyan találhatod meg az örömet egy nárcisztikus kapcsolat után?

A pszichológiai bántalmazás után sok túlélő úgy érzi, hogy megtört, mintha soha többé nem térnének vissza ahhoz a személyhez, akik korábban voltak. Úgy tűnik, az öröm és a szerelem eltűnt, és tompán zsibbadt maradtál. Van ebből kiút?

A szociopaták és a nárcisztikusok gyorsan megszerzik a másik ember bizalmát és így, az áldozat sebezhető pontját is. Amint összeakadtak valakivel, minimalizálják, nevetségessé teszik, megszégyenítik a lelkileg érzékenyebb, látszólag gyengébb félt. Ez a seb bennünk van, és csak belső munkával oldható meg.

Akkor indulsz el az igazi gyógyulás ösvényén, amikor kiléptél az egod börtönéből. Már nem hárítod a felelőséget és nem áldozatként tekintesz magadra. Amíg azt hisszük, hogy valaki ellopta a szeretetünket és örömünket, elpazaroljuk az időnket. Arra gondoljunk, hogy az illető személy helyett, inkább befelé forduljunk, ahol ténylegesen megtaláljuk a gyógyulást.

A figyelem lehetővé teszi számunkra, hogy dolgozzunk és megnyithassuk a fájdalmat azért, hogy aztán begyógyítsuk a sebeket. Készülj fel arra, hogy ezen az úton szembe kell nézned az értéktelenséggel, az elutasítással és a szégyenérzéssel. Lehet, hogy most megkérdezed: „Miért? Mi ennek a lényege?” – Azért fontos, mert, amíg nem érezzük ezeket az érzéseket, nem engedjük át magunkon, addig nem tudjuk meggyógyítani, nem tudunk megszabadulni tőlük, ott fognak lihegni a nyakunkban.

Minél többet dolgozunk ezzel a fájdalommal, annál inkább fejlesztjük a szeretetteljes jelenlétet, ami ahhoz szükséges, hogy újra egészséges kapcsolatban éljünk önmagunkkal. És amikor a szerető jelenlét elég erős lesz, végül felszabadíthatjuk magunkat (igazi énünket) leginkább sebezhető részünket a hamis börtönből.

Az öröm és a szeretet nem tűnt el. A zsibbadtság, a harag, az elutasítás és a sérülés rétegei közé szorultak csupán. Az öröm, csak akkor tud visszatérni, ha ebben a fájdalomban megtalálod azt a részedet, amit eddig elutasítottál magadban és miután megtaláltad ezt a részedet is képes vagy magadhoz ölelni és elfogadni, nem elutasítani.

Mások ismét elutasítanak? Kit érdekel. Amikor a szívedben tudod, hogy jó vagy, a külső érvényesítés értelmetlenné válik. Azok az emberek, akik nevetségessé tesznek vagy szégyellik érzéseiket, egyszerűen kivetítik saját belső világukat és ez egy pokol, amit nem kell többé elfogadnod.

Kép: pixabay.com

unsplash.com