A szerelemhez nem kellenek praktikák, főleg nem játszmák. Ez a cikk nem egy tipp, sem egy “hogyan tartsd meg a pasit 10 napig” cikk, csak egy nézőpont, egy eszmecsere, hogy talán vannak olyan dolgok, amiket érdemes átgondolni magunkban, ha szeretnénk ennek a csodának a részesei lenni.
Hitelesség és sérülékenység
A valódi intimitás két ember között akkor lehetséges, ha feladod a sérülékenységtől való félelmedet. Ez azt jelenti, hogy őszintének kell lenned, hogy ki is vagy Te valójában, ha ledobod az álarcokat, és megnyílsz a másik előtt. Ugye Te sem szereted, ha manipulálnak, vagy megtévesztenek? A maszkok pont ezt teszik. Az igazán nyitott szívet nem érdekli az előre megtervezett játszmák és álarcok. A maszkok használatával a Te szíved sincs nyitva, egy zárt szív pedig nem csak nem képes befogadóvá válni a szerelem számára, de nem képes megnyitni egy másik ember szívét sem. A nyíltság elbűvölő és bizalmat ébresztő. Ha képes vagy őszinte lenni és magadat adni minden vélt hibáddal együtt, a másikban is bizalmat ébresztesz, hogy merje ugyan ezt tenni.
Elfogadás
Mindannyian igazán arra vágyunk, hogy embertársaink őszintén elfogadjanak minket. Valójában kimerítő tud lenni nap mint nap játszani azt, akik nem vagyunk, csak mert azt hisszük, hogy így beilleszkedünk a “normába”, az elvárt szerepekbe. A kirakat azt az illúziót teremtette, hogy tipikusnak kell lenned, hogy “menő” legyél. Ma már a legtöbben inkább tucatként viselkednek, mint önmagukként. Ennek ellenére, a tucat valójában nem csak ciki, hanem unalmas is. Alig akad olyan, aki nem akar beállni a sorba és nem úgy öltözködni, viselkedni, közösségi életet élni, mint azok, akik elismerésre, visszajelzésekre vágynak. Valójában ezekről az emberekről ordít, hogy önmagát sem fogadta el, nincs magabiztos, határozott énképe, csak kívülről hajkurássza azt, és a visszajelzésekből szeretné felépíteni labilis, önbizalom hiányos énjét, azzal, hogy úgy tesz, mint a többi, amivel csak egy lesz a sok közül. Legyél eredeti, azaz önmagad! Erre kevesen képesek, szerintem ma ez az igazán “menő”. És ami még ennél is menőbb, hogy aki el tudja fogadni önmagát, az képes másokat is erre sarkalni, és másokat nem megváltoztatva szeretni, képes őszintén látni a másikat. Egy ilyen emberrel igazán jó érzés együtt lenni.
Kapcsolódás a szívhez
Egy férfi igazi ereje nem a fejében, vagy a nadrágjában keresendő, hanem a szívében. A férfinek nehéz megértenie egy nő komplex érzelmi rendszerét, mivel ő inkább a logika embere, számára az a fontos, hogy megoldja a hétköznapi problémáit, de valójában nem csak arra vágyik, hogy a nő kielégítse az igényeit. Csak a mély szerelem képes megnyitni az ő logikátlan szívét. Az a nő, aki teljes szívével szereti önmagát és a férfit, az képes megnyitni egy férfi szívét is a szerelem mélységeire és varázslatára. Egy férfi egyszerűen érzi, látja azt a nőt, aki sugárzik, mert rátalált önmagára, mert a szíve szerint él. A világ egy férfi számára azt közvetíti, hogy ő túl sok, vagy nem elég jó. Egy nő, aki a férfit egyszerűen úgy szereti ahogy van, és azért, aki ő valójában, váratlanul, minden logikától mentesen megérinti a férfi szívét.
Magabiztos szexualitás
A szexnek egy kölcsönös örömökön alapuló “hab, a szerelem tortáján” táncnak kéne lennie két ember kapcsolatában, melynek alapja az őszinteség és a bizalom. Nincs helye, sem a megfelelésnek, sem a titkoknak. Magabiztos erő sugárzik abból az emberből, legyen az férfi, vagy nő, aki képes szeretettel adni, és kapni. Az igazán jó szex döngeti a tabukat, nem szükségszerűen perverz értelemben, hanem az intimitás szemszögéből nézve. Befogadni valakit nem csak testileg, hanem lelkileg is, ez ma már sokszor nagyobb tabunak számít. Az adok-kapok egyensúlyából születik két ember misztikus szexuális utazása. Mikor mindkét ember egyformán és önzetlenül örömöt akar okozni a másiknak, akkor képesek egymásra hangolódni. Nyitottak egymásra, de tudatában vannak saját vágyaikkal is, megtudják élni saját szexualitásukat, amit nem félnek a másikkal is megosztani. Egy ilyen együttlétnél a lelkek táncolnak, a test csak vezet.
Türelem
Az igazi szerelemhez sokszor idő kell. Elvetni a magokat és táplálni. A mai instant világ a fellángolásokra épül, legtöbbször az elmélyülés fázisánál megfeneklik a dolog. Annyira vágyunk az összetartozásra, hogy a legfontosabb részeket átakarjuk ugrani. A magokat elszórjuk, de nincs türelmünk öntözni, táplálni. “Kelj ki, most azonnal, virágozz, illatozz egyből!” De a szerelemben ez nem így működik. Az életünkben sajnos minden felgyorsult, és ezt egyre jobban megszokjuk, és mindent ezzel a mentalitással élünk. A szerelemben azokat a részeket akarjuk átugorni, amik a legcsodálatosabbak. A kibontakozást, az érlelést, és az igazi beteljesülés mámorát. Nem lesz kész virágzó kapcsolatod egyből, nem véletlenül. Idő kell egymás megismerésére, nincs olyan, hogy hulla szerelmes vagy, mert pár mondatot váltottatok, vagy mert volt egy fantasztikus estétek. Ez csak a nagyon akarok már valakit görcsösségéből ered, ez nem szerelem. A mély kötődés, a valódi érzelmek pont úgy alakul ki két ember között, hogy teret, időt adtok egymásnak, hogy fokozatosan megnyíltok és felfedezitek egymást.
Emlékszel még milyen volt az, amikor nem volt ennyi interakció, ennyi lehetőség a kapcsolódásra? Emlékszel milyen érzés volt csak látni a másikat egy-egy szünetben, titkon rá nézni, elmosolyogni? Nem a “látta” vagy “nem látta” feliratot fürkészni? Nem az adatlapján nyomozni, agyalni, hanem önmagadra és rá figyelni? Megélni azt az izgalmat, hogy egyre jobban közelebb kerültök? Számomra azt jelenti, hogy ha valaki nekem türelmet ajándékoz, hogy tisztel, időt ad nekem és önmagának is, hogy közeledjünk egymás felé, és ez bizalmat ébreszt bennem.
Neked mi a véleményed, tapasztalatod? Öröm, ha megosztod kommentben.
Kép: pixabay.com
Te mit gondolsz?