Mondtam Panninak, – Gyere, gondolkodjunk egy kicsit, amíg még lehet! Csak úgy merengjünk, az élet nagy dolgain (vagy éppen a jelenünkön). Nem szeretnék sehova sem állni. Nem azért, mert nincs véleményem. Egyszerűen az én nézőpontom szerint, mindenben lehet igazság. Ma már, akkor érzem magam szellemileg és érzelmileg stabilnak, ha nem a végletekben gondolkodom, hanem gyakorlom a tengelyben maradás művészetét. Nem volt ez mindig így és ma is folyamatosan tanulom.
Nem szeretnék okoskodni, és már nem szeretnék “ébresztgetni” sem senkit. Megérteni és átlátni szeretnék dolgokat. Mert kíváncsi vagyok, mert tudatosnak vallom magam, aki szeretné az elméjét használni, nem csak tömni mindenféle dologgal, szelektálás és tiszta intuíció nélkül. Amúgy meg, úgy tudtam jogom van hozzá.
Kérdéseim vannak. Elképesztően egyszerű, logikára épülő kérdéseim, melyekre jól esik válaszokat keresnem, mindenféle szemszögből, főleg a tudatosság nézőpontjából, nem csak #félelemből. Abból adódóan is felmerülnek bennem teljesen egészséges kérdések, mert valami ragadt rám a suliból. Igaz, a történelmet egyébként is szerettem. A nem tankönyves sztoritól, meg leesett az állam. De a trójai falóról biztos mindenki hallott, meg egyéb kis huncutságokról is. A mi időnkben voltak olyanok is, akik még be is vallották, hogy ezt elkúrták. Kis halak a nagy vízben, bábuk ők is igaz, de kimondták. Sőt, kis utánanézéssel, sokkal nagyobb hatalommal és befolyással rendelkező emberek szájából jött már ki olyan őszinte vallomás, amire még az egyszerű ember is felkapja a fejét.
“Hálásak vagyunk a Washington Postnak, a New York Timesnak, a Time Magazinnak és más nagyszerű kiadványoknak, amelyek igazgatói résztvettek találkozóinkon, és tiszteletben tartották titoktartási fogadalmukat, majdnem negyven éven át.
Lehetetlen lett volna számunkra terveink kibontakoztatása a világ számára, ha ki lettünk volna téve a nyilvánosság reflektorfényének ezen évek alatt.
De a világ most tapasztaltabb és jobban felkészült, hogy meneteljen a Világkormány felé.
Az értelmiségi elit és a világbankárok nemzetek feletti legfelsőbb hatalma biztosan többre becsülhető, mint a nemzeti önrendelkezés, amit az elmúlt évszázadok során gyakoroltunk.”
(David Rockefeller a Trilaterális Bizottság találkozójához intézett beszéde 1991.06.)
Lenyilatkozzák, elhangzik, felvállalja és minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. Aztán az első bolondra, aki használja a fejét, és felszólalna, hogy – Gyerekek, ez így nem biztos, hogy oké. Minden hiteles és kimondott tények birtokában, legalább fontoljunk már meg pár kérdést..- arra rásütik a bolond, laposföld hívő bélyegét. Már annyira beprogramozták az emberekbe, hogy a másként gondolkodó az hülye, hogy nem is kell különösebben erőfeszítést tenniük az ilyen gondolkodók ellen, mert a saját társai gúnyolják ki. Egy elkezdte, azt sem tudja, milyen szűklátókörű nézetet vertek a fejébe, de fújja.
Hiszem, ha látom, vagy mégsem?
Minden volt már a múltban. De tényleg minden! Elvileg mind ismerjük. Sok mai huncutságról is tudunk, csak úgy teszünk, mintha nem tudnánk, illetve elfordítjuk a tekintetünket. Meg már szinte normális.
Ott volt az az egész világot meghódító sorozat, a Trónok harca. Imádtam. Tudom ez csak egy sorozat, nyugi, nem is látok ebben többet, mint ami. Fantasztikus színészi alakításokkal mutatták be, az egyébként is köztudott tényeket, hogy az uralkodók, hogyan és milyen eszközökkel kormányoztak, vezettek(meg) egy népet, egy nemzetet, egy országot…egy Egész Világot. És ha kivesszük a címkéket, hogy ezek az eszközök, jó vagy rossz érdekeket szolgálnak, akkor is ott maradnak a tények. Léteznek, és kivétel nélkül, mindig érdekek álltak és állnak mögöttük.
Például ha az emberiséget vagy csak egy adott népcsoportot, valamilyen eszmény, nézet, cél felé akarták irányítani, esetleg fejlődésre ösztönözni, egy új korszakba, egy új szellemiségbe átvezetni. És ugye tanultuk, hogy mindig, kivétel nélkül, ahhoz, hogy ezek a nagyon okos emberek, egy új korszakot, egy új társadalmi rendszert hozhassanak létre, be kellett dönteni hozzá a régit. És ebben semmi, de tényleg semmi sci-fi vagy összeesküvés elmélet nincs. Ennek ez a menete.
Tudjuk, (vagyis, meg voltam róla győződve, hogy elvileg tudjuk..),hogy az emberiség vezetői, ezeknek a változásoknak a megindításához, bármire hajlandóak voltak. Sohasem finomkodtak igazán, ami az eszközöket illeti. Ezt is tanultuk, láttuk, nem is volt olyan rég, ergo őszintén nem értem miért kell teljesen hihetetlen összeesküvésnek hívni bizonyos elméleteket.
Kutyából lehet mégis szalonna?
Az még nem is lenne olyan naiv védekező reakció pár embertől, miszerint – Az akkor volt, és ma már nem csinálnak ilyet a vezetőink.
Ha komolyan ezt gondolod, nézz utána. Sajnos, még ma is lelkiismeretfurdalás nélkül tesznek meg egészen hajmeresztő dolgokat ártatlanokkal, a hatalom jegyében. Azért, mert nincs benne az esti tényekben, a rádióban, vagy nincs róla az arcodba nyomva egy sajtós cikk a facebookos hírfaladon, attól még létező igazság.
A történelem nagy pillanatai nem csak úgy megtörténtek, főleg nem olyanok, melyek nagy hatást gyakoroltak egy korszak szellemére, és azon belül az emberek öntudatára. Visszanézve, például a töri órán, döbbenve láttuk át mi is, a régmúlt idők szálait, valódi okait, mozgatórugóit. Nem titok. Illetve bocsánat, rengeteg dolog nyílt titok. Tanultunk is róla, és mégis, dobálóznak emberek azzal a szóval, hogy összeesküvés hívő. Vajon ők melyik mozit nézték, ha még azt hiszik bizonyos tények, emberi civilizációt nagy mértékben befolyásoló folyamatok, csupán legendák, és csak úgy, minden céltalan, strukturáltalan terv nélkül jöttek eddig létre?
De nem kell persze minden kétkedést egyből elhinni, mert az megint nettó tájékozatlan bólogatás csupán, csak az emberiség múltjának birtokában, köztudott tények és nyílt titok után, egészségesen fel sem merül, hogy: -Várjunk csak, lehet, hogy?…?!- Nem? Tényleg nem?!??
Most maradj tengelyben
És most vissza középre, mert lehet, tényleg úgy hangzott eddig, hogy nagyon egy oldalon állok, de nem így van. Egyáltalán nem hiszem, hogy egészséges mindenben azt keresni, kutatni, meglátni, hogy mikor és hogyan akar velünk egy maroknyi ember kibabrálni. Lassan tíz éve, hogy egzakt ezen az oldalon időztem. Nagyon nagyon hosszú időt töltöttem el ezen az oldalon, mondhatni a tudatosságom igazi hajnala volt ez a korszak, de innen szeretnék azoknak a társaimnak üzenni, akik éppen ebben a tengerben lubickolnak, hogy nem kell ebben sem dagonyázni.
Nagyon sokáig azért sem akartam erről írni, mert nem voltam benne biztos, hogy bármilyen formában is szeretnénk ennek energiát, figyelmet szentelni. Még most is megkérdőjelezem, hogy vajon most tudatosan cselekszem vagy sem. Kérdezem ezt magamtól őszintén, még akkor is, ha úgy hiszem, hogy csak a középre állásának égisze alatt alkotok egy véleményt. Akkor is megkérdőjelezem ennek a lépésnek a helyességét, ha csak a jószándék vezérelt, mert már egyre nehezebben nézem, hogy emberek mit és hogyan reagálnak, mennyire félnek vagy hogyan cselekednek egymással szemben. Pedig tudom, hogy egy bizonyos nézőpontból, lecke lenne most nem reagálni, nem belemenni, nem hagyni, hogy hasson rám, ami kint zajlik. De aztán megszólal bennem az a gondolat is, hogy ez olyan, mint az a felfogás, hogy “minek vegyem fel a szemtet, ha senki nem veszi fel?! ” Pedig ha mindenki csak azt a szemetet felvenné, amit maga körül lát… Ki fogja felvenni a szemetet, ha senki nem szól, de még csak el sem hinti a gondolatot, hogy egyébként élhetnénk egy oylan világban is, ahol felvesszük a szemtet, ne adj isten el sem dobjuk.
Nagyon nagy kihívás számomra megtalálni az egyensúlyt aközött, hogy ne dugjam a fejemet a homokba, és aközött, hogy nem a világot kell megváltoztatni, csak magunkon dolgozni. Úgy hiszem, ez egy rendkívül összetett tudatosságot kíván tőlünk. Valami olyasmit, mint amit Mátyás király és az eszes lány meséje mondd el. Hozott is ajándékot, meg nem is.
Figyelj mi zajlik körülötted, legyél rá tudatos, gondolkodj nagyban, de ne add oda neki minden figyelmedet. Tegyél valamit, magadban, a saját életedben, mutass példát másoknak. Ne legyél kanapé király, de közben ne akard erőszakkal megmenteni sem a világot, sem mások életét. A folyamatot meg végképp nem dolgunk irányítani. Nem tudhatjuk, hogy merre és hová tartunk, milyen okkal és céllal. Lehet, hogy a hatalom élén álló embereknek tényleg komoly szándékuk egy új világrend felállítása, de honnan tudhatnánk, hogy ezen nekünk, embereknek, nem kell végig mennünk a fejlődésünk érdekében?
És bár személy szerint, vitathatatlanul hiszek a deep state létezésében, de tegyük fel, hogy ettől függetlenül, az a sok véletlen szál, tényleg elképesztően véletlen csupán, és semmit nem kell összerakosgatni. Minden lehetséges, és azt hiszem, hogy egyedül tényleg abból nem lehet baj, ha tudatos marad az ember, egészségesen éber, kicsit utánajár dolgoknak, ha még nem tette, de nem merül el egyik végletben sem.
Amíg harcolni akarsz, sosem lelsz békére
Az összeesküvés elméletes éveimből, a jó és a gonosz harcaiból, amit igazán magamévá tettem, mint felismerés, az az volt, hogy azt hittem, hogy nagy dolgokat teszek. Sőt, azt is hittem, hogy én bizonyos dolgokat sokkal jobban tudok, de valójában megint csak kifelé tekintettem. Felelősséget hárítottam, a deep state-re mutogattam(még ha volt is miért), és valójában kiadtam a kezemből az irányítást ugyanúgy, mint a „nem felébredt emberek”. Hiszen, minden energiámat, figyelmemet, nekik adtam, sőt, sokkal több haragnak, feszültségnek adtam teret az életemben, mint korábban. Már tudtam ezekről a dolgokról, már nem mondhattam, hogy aludtam, és mégis, a figyelmemmel, azzal a sok időmmel, energiámmal, amit nekik szenteltem, én mondtam le a szabadságomról, és így, úgyanúgy függtem a rendszertől.
Egy bizonyos szinten persze tudatosodtam, meg azt hittem, hogy a spirituális korszakom csúcsán vagyok, de valójában az ego egy másik szintjén hárítottam a felelősséget és még mindig nem voltam hajlandó önmagammal foglalkozni, és a saját házam tájékán rendet rakni.
Közel tíz éve már ennek, de azokban a „körökben” csoportokban, még mindig azt látom, hogy a „gonosszal” harcolnak. Várják az „eseményt” mindenben jelet látva, és közben nem veszik észre, hogy ebben az állapotban, egy örök ellentétben, egy örök harcban tartják a saját lelküket. Sosem lehet békére lelni, ha állandóan harcolni akarunk.
Nem hiszem, hogy harcolnunk kéne, főleg nem egymással. Nem hiszem, hogy azzal ártanánk, ha olykor egészségesen megkérdőjeleznénk bizonyos fősodrátú híreket, és más gondolatokra, nézőpontokra is nyitottá válnánk, legalább csak annyira, hogy választhassunk, mi a szívünk szerinti igazság. Szerintem nem kell harcolni a rendszer ellen, de azért tiszta fejjel, kicsit lépjünk hátra, és egészségesen vegyük számba, hogy még ha csak egy összeesküvéselmélet is, hova tartunk így? Inkább gondolkodj most ember, mint kapj a fejedhez már későn!
Lehetsz azzal is példa, hogy amennyire csak tudsz, nem függsz a rendszertől. Először fejben és szépen lassan a gyakorlatban is kivonod magad alóla, amennyire csak képes vagy rá. Tudatosabb léttel élni az életedet. Fizikailag, szellemileg és lelkileg. Rengeteg embernek sikerült már és azt hiszem, ennek a korszaknak, pontosan ez a célja.
Az internet korában, talán az egyik legfelelőtlenebb dolog, tudatlannak lenni. A kezünkben van egy eszköz, aminek segítségével bármikor, bárhol tágíthatjuk a nézőpontunkat. ”okostelefon”-helyetted, mert neked nem szükséges gondolkodni…- üzeni. Használd jól, ha már ott van a kezedben és nyomkodod egész nap. Ne csak értelmetlen dolgokra lopja el tőled életed perceit, óráit.
Én bátorkodom gondolkodni. Szétnézek, és szomorú vagyok, hogy azt az embert, aki kérdez, aki gondolkodni mer, – nem félrevezetni! -csak több szemszögből megvizsgálni valamit, azt lenézik, megbecstelenítik, és nevetségessé teszik. Bűnössé válik, mert értelem szorult a fejébe és kérdez. A kérdezés, mint olyan, a nyitottság, a növekedés és a fejlődés üzemanyaga. Nem akarom elhinni, hogy emberek erről önként mondanak le, és ami még rosszabb, hogy emberhez nem méltó mocskolódással, bántással taszítják ki azt, aki nem teszi velük együtt, ugyanezt. Mindeközben, valahol, mondjuk úgy “összeesküvősen”, a piramis tetején, mosolyognak a pornépen, akiket újfent megosztottságba börtönöztek. A megosztottságról pedig tudjuk jól, teszi a maga dolgát. Azt hiszem, az írásom másik, ha nem a legfőbb apropója, a megosztottság. Látni ezt az értelmetlen és káros megosztottságot, úgy érzem beszélni kellene róla. Ahogy beszélni kell arról is, hogy gondolkodjunk egészséges, józan paraszti ésszel, amíg még nem késő. Szóval gondolkodom, amíg még lehet, és talán meg is osztom ezt, amíg még lehet kivel.
Virág Klaudia
Képek: Saját és pexels.com
Te mit gondolsz?