Az emberek többsége reagál. Dolgokra, társakra, barátokra és helyzetekre. Tegyük fel, hogy a szüleid jogászok voltak, tőled is azt várják, hogy követed őket, de te profi sportolóvá akarsz válni. Ha követed a szüleid szakmáját, miközben a szíved egészen mást súg, akkor máris kudarcot vallottál.
Ahelyett, hogy reagálnál a szüleidre, vagy a társadalom elvárásaira, inkább a saját utadat építsd. Ha csak reagálsz, meg fogsz fulladni és elégedetlenül fogod leélni az életedet, mert soha nem indultál el azért, amire igazán vágytál.
A másik rossz dolog, amit tehetünk, hogy helyzetekre reagálunk. Ha valaki vitatkozik veled, vagy megpróbál harcolni veled, akkor a te reakciód a küzdelem lesz, az ellenállás. Ez nem a legokosabb választás. A küzdelem az emberek közötti kommunikáció legalacsonyabb szintje. Véleményem szerint ennél okosabbak is lehetünk.
Az okosabb mindig lemond a szükségtelen vitákról és helyzetekről. Az Én, mint ego, a probléma, amikor reagálunk. Amikor a rossz helyzet megtörténik, megpróbáljuk “megmenteni” a méltóságunkat, és ahelyett, hogy helyesen cselekednénk, reagálunk. „Ne álljatok ellen annak, aki gonosz, hanem aki arcul csap a jobb orcádon, annak fordítsd oda a másikat is.” – Ez a tanítás is a cselekvésről szól, mintsem a reakcióról.
A cselekvés a reakció ellentétes irányába mutat. A reakció, a társadalomhoz való igazodáshoz vezet. Ebből pedig következik, hogy ha azt teszed, amit mindenki más, akkor soha nem fogod megtalálni a saját boldogságodat. Minden zseni kiállt a tömegből, és úgy döntöttek, hogy kitalálnak valamit, amit a többiek nem tudtak kitalálni. A cselekvés egy olyan folyamat, ami arról szól, hogy megkeressük az utat, a célunk elérése érdekében. Az első példamutatás az, hogy követed az álmaidat és nem leszel te is jogász. Megteszel valamit, hogy elérd azt a célt, amit el akarsz érni. Nem más miatt, magad miatt. Akkor is, ha ez az út még járatlan.
Elvárások és reagálások mentén, nem lesz miénk igazán a siker sem. Nem lesz olyan az íze, mert nem a miénk az az álom. Hol találod meg a boldogságot? Az emberek és a társadalom által előírt elvárásokban vagy az saját igazságodban?
Ha mégis reagálóvá válsz, egyre inkább ki fogsz égni, elfogy minden erőd. Semmi sem tud boldoggá tenni, és ha mégis, az is csak rövid ideig tart majd. Mert ahogy valaki vagy valami újra reagálásra késztet és lemondasz a cselekvésed erejéről, újra élettelenné válsz. Ha érzed, hogy elnyomnál egy aktív, létrehozó erőt, vedd észre és engedd meg, tedd meg azt a lépést. Tedd azt, amiről úgy gondolod, hogy meg kell csinálnod, menj azon az úton, amelyről úgy gondolod, hogy ez a te utad, akkor is, ha az mindenki más számára őrültség! Ne kerüld meg az utadat, csak azért, mert a világ ezt várja el tőled.
Kép: unsplash.com/Ruffa-Jane-Reyes
unsplash.com/Qi Bin
Te mit gondolsz?