Mindenki máshogy mutatja ki a szeretetét, és mindannyian máshogy értékeljük a felénk áradó szeretetet. A szeretetnyelvünk, mely alapján adjuk és fogadni tudjuk a szeretetet mindenkinél máshogy működhet. Van, akinek a szavak többet jelentenek a tetteknél, és fordítva. Ezek az utak, a szeretethez fűződő személyes kapcsolatainkról szólnak. A buddhista tanok szerint, az egyetemes szeretetnek, és annak természetes áramlásának 4 megnyilvánulási formája van. Lássuk melyek ezek!
A szeretet négy aspektusát a buddhizmusban Thich Nhat Hanh zen mester írta le: „Igazi szerelem: A szív felébresztésének gyakorlata ”című rövid könyvében. Ebben a könyvben a szerző nem csak a romantikus szerelemről beszél, hanem minden kapcsolatról, ideértve az önmagunkkal ápolt kapcsolatot is.
Jelenlét
A boldogság, a belső öröm megnyilvánulása. Ez azt jelenti, hogy elégedett vagy a valósággal, ezzel örömöt és lelkesedést árasztasz magadból. Mindez persze nem azt jelenti, hogy az idő száz százalékában boldognak érzed magad, vagy hogy a boldogságod, az általános kedved intenzitása sohasem változik. Ez inkább egy hozzáállás, egy módja annak, hogy elfogadás és nem elutasításban éled az életedet. Amikor jelenlétben tudsz élni, akkor képessé válsz arra, hogy szembenézz az életeddel és mindazokkal a dolgokkal, amelyek veled történnek.
Az emberek, akik boldogok, másokat is boldoggá tesznek. Csakúgy, mint a szorongás és a szomorúság, a boldogság is ragályos. Az öröm és a boldogság is feltűnik másoknak és vonzza őket.
Együttérzés
Az együttérzéssel kapcsolatban azt vettem észre, hogy olykor rosszul definiáljuk magunkban vagy gyakran azt hisszük, hogy igazán empatikus emberek vagyunk, de az igazi mély empátiára nagyon kevesen vagyunk képesek. Együtt érezni nem azt jelenti, hogy szánalmat érzünk valaki iránt, sem azt, hogy alacsonyabb rendűként tekintünk a másikra. A valódi empátiáról nem akkor beszélünk, amikor valaki képes vigaszt nyújtani egy elesett vagy fájdalmas tapasztalatokon átesett fél számára. Bármilyen furcsa, de egy történetet kívülről végig hallgatni és együttérzést tanúsítani, nem az igazi empátiáról tesz tanúbizonyosságot.
Az empátia képességéről akkor beszélünk, amikor egy történet szereplőjeként, képes vagy kilépni a saját egodból, sérelmedből, és igazán megérteni a másik ember indíttatásait, nézőpontját, tudatossági és vagy érzelmi állapotát. Mindezt anélkül, hogy kivetítenéd a saját elvárásaidat, sértettségedet vele szemben. Ebben a pillanatban tényleg képessé váltál beülni vele egy csónakba, és ebből az állapotból, valóban tisztán tudod értékelni a kialakult helyzetet. Ilyenkor őszinte figyelmet, megértést tudsz nyújtani és valódi közös megoldást találni.
Az együttérzés elengedhetetlen, mert segít megérteni mások érzéseit. Lehetővé teszi a sebezhetőségünk, felesleges önkorlátozásaink elfogadását és egyben az egészséges határaink érvényesítését is. Együttérzés nélkül kritizáljuk és megkérdőjelezzük az emberek gyengeségeit és hibáit. Az együttérzés révén, képessé válunk mások fájdalmát, problémáját, sajátunkként megérteni és kezelni.
Kölcsönös figyelem
Amikor két ember élvezi egymás társaságát, a szeretet természetes áramlásának kölcsönös és akadálytalan útjáról beszélünk. Ilyenkor mindkét fél jelen van. Ha igazán időt töltünk a szeretteinkkel, akkor minden figyelmünket rájuk összpontosítjuk, akkor is, amikor beszélnek, vagy éppen megosztják a tapasztalataikat.
Ez magában foglalja azt a képességet is, hogy meghallgassuk és nyitottak legyünk annak ellenére is, amit a másik ember gondol, mond és tesz. A Zen buddhizmus szerint a kölcsönös élvezet nem csak a szerelem minősége, hanem jelenlétének egyértelmű jele is. Kölcsönös figyelem nélkül nincs igazi szeretet.
Szabadság
A buddhizmus szerint, nem lehetünk szabadok a belső béke és egyensúly nélkül. A belső békében élő emberek minden helyzetben nyugodtak és megingathatatlanok. Ez azt jelenti, hogy ha szeretni akarod magadat és másokat, akkor először önmagadban kell rendet teremtened. A belső zavart helyreállítani, amely megakadályozza a pozitív érzések és a harmónia elérését.
A harag és a félelem börtönbe zár, elveszi a belső szabadságunkat. Ha ezeken az érzéseken keresztül dolgozunk önmagunkkal és feldolgozzuk őket, akkor valóban szabadon leszünk képesek szeretni és szeretve lenni. Ha nem, akkor más emberek felé kivetíthetjük a félelmeinket és az elfojtott agresszióinkat, frusztráltságunkat. Amikor elérjük a belső harmónia állapotát, szabaddá válunk, és ezzel egyidőben, lehetőséget teremtünk arra, hogy mások is szabadok legyenek mellettünk. Ez egy óriási felszabadító és támogató erő. Az igazi barátságok, szerelmek, pontosan ezt az érzést adják meg a feleknek.
„Veled végre önmagam lehetek.”
Ahol otthon vagyunk, akivel ennyire jó érzés együtt lenni, tulajdonképpen önmagukba hazatalálni, azzal végtelenül öröm az együttlét. Ezt a hazatalálást csak akkor vagyunk képesek megadni egy másik embernek, ha feltételek nélkül, szabadon elfogadjuk és szeretjük a másikat. Erre pedig csak az az ember képes, aki már önmagának is képes megadni ezt a fajta szeretetet.
A körülöttünk élő társak vagy az élet által közvetített helyzetek, mindig vissza fogják tükrözni, hogy az önszeretetünk útján, mi éppen hol járunk.
A zen buddhizmus szerint nagyon fontos, hogy a belső egyensúlyunkra odafigyeljünk. Ahogyan az is, hogy segítsünk másoknak is a növekedésben és a belső béke megteremtésében. A buddhisták úgy vélik, hogy a szerelem, a szeretet mindig jelen van, függetlenül attól, hogy mi ezt észrevesszük vagy sem. Szerintünk a szeretet hiteles és értékes képviselése, közvetítése, pozitív hatással van a körülöttük lévőkre, mely ösztönzően hat, ugyanezen cselekedetekre.
Virág Klaudia
Képek: pexels.com
Te mit gondolsz?