A blokkok legtöbbször csupán a fejünkben léteznek. Semmi közük emberekhez vagy a külvilághoz. Ezeket az akadályokat mi teremtjük és mi is tartjuk életben. Az elménk a legjobb barátunk is lehet, ahogyan a legnagyobb ellenségünk is.
# 1: “Nem vagyok sikeres.”
Ha nem hiszel a képességeidben, akkor öntudatlanul megfosztod magad attól, hogy sikeres legyél. A sikeres embert pontosan az választja el a sikertelen emberektől, hogy hisznek önmagunkban és nem félnek a kudarctól. Ennyire közhelyes és egyszerű a képlet. Ők nem adják fel egykönnyen a dolgokat és az esetleges akadályokat kihívásként élik meg.
# 2: “Félek az elutasítástól ezért nem mondom ki, amit akarok”
Az egyik legveszélyesebb elme fékező. Tulajdonképpen miért félünk az elutasítástól? Mi történhet akkor, ha nemet kapunk? Teljesen összeomlik az életünk? Az elme fél, hogy valamit nem kaphat meg. Az elme fél elébe menni az igazságnak, mert amíg nem mer érte elindulni, addig elméletben még dédelgetheti. Valójában ezzel nem csak az időnket vesztegetjük, de mindig ott marad az az érzés, hogy de „Mi lett volna, ha bátrabb lettem volna? Talán még az is kiderülhet, hogy a vágy, a cél, elérhető.
Ennek a hiedelemnek valóban nagy hatalma van felettük, de csak addig, amíg nem ismerjük fel, hogy fájdalmat csak akkor okozhat egy elutasítás, ha azt a „nemet” a személyiségünkhöz, az értékességünkhöz kötjükés ezeken keresztül vonjuk le a konklúziókat. Igazából minden „nem” közelebb visz az „igenhez”!Nincs nagy tétje. Amit érzünk, az csak a fejünkben létezik. Ha kitudod mondani szabadon amit érzel, gondolsz, azzal sosem leszel kevesebb! A visszautasítást csak akkor tapasztaljuk, ha azt a félelmeinkkel erősítjük és legbelül már eleve kudarcra ítéltük saját magunkat.
# 3: “Ha megmutatom a világnak az igazi énemet, akkor elítélnek.”
Miből ered ez a téves tapasztalat? Valószínűleg ezzel a tévhittel olyan emberek kerülnek szembe, akik már tapasztaltak elutasítást, ítélkezést. Saját tapasztalatom és megfigyelésem alapján, az ilyen emberekben nagyon nagy a megfelelési kényszer. Már régóta nem önmagukat élik, maszkokban, szerepekben élnek. Az ítélet, az elutasítás, valójában ezeknek a szerepeknek szól!Tévesen vontuk le a tanulságot. Mi volt előbb a tyúk vagy a tojás? Kérdezhetnénk. Valójában mikor voltál utoljára önmagad?
Amikor olyan emberekkel vagy, akik igazán szeretnek és elfogadnak, akkor hogyan lehetséges az, hogy tőlük rengeteg elismerést, szeretet kapsz? Gondolkodtál már rajta? Megsúgom a megoldást, pontosan az a titka ennek, hogy velük igazán önmagad vagy. Minden más tapasztalatod, amiből negatív következtetéseket vontál le, mint például az ítélkezés, valójában a maszkodnak szólt, a magadra aggatott szerepednek. Ebből következik, hogy ezek a negatív tapasztalatok pontosan arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy merd vállalni önmagadat, pontosan úgy ahogy vagy! Gyakran megesik az is, hogy bizonyos emberek azért ítélkeznek felettünk, mert a saját félelmeiket vetítik ki ránk. Az ilyen embereknek azért is lehetsz szálka a szemükben, mert Te túl éles tükör vagy. Te mersz a szívedre hallgatni, ők pedig nem.
# 4: “Félek a sérüléstől, ezért inkább nem bonyolódom kapcsolatokba, nem engedek magamhoz közel senkit. “
Ki szeretne sérülni? Ez nem egy olyan dolog, amiért versengünk, hogy részesei lehessünk, de ez a tapasztalat is hozzátartozik az életünkhöz. Néha találkozunk egy emberrel, megszeretjük egymást, majd elmúlik a szerelem. Esetleg hibázunk, megbántjuk egymást. De ha addig nagyon boldogok voltunk, nem érte meg? Amíg ragaszkodunk az állandósághoz és ellenállunk a változásnak, addig sok felesleges keserűségnek tesszük ki magunkat.Az élet pillanatok sokasága. Fent-lent állapotok sokszínűsége. Nincs állandóság, ha ezt megérted, máris szabadabb vagy, mint a legtöbb ember. Ha pillanatot megtudod élni, megtudod engedni magadnak, akkor máris beengedted a bőséget az életedbe. Mindig van választásunk.
Választhatjuk azt, hogy soha senkit nem engedünk magunkhoz közel, mert a végén úgyis rossz lesz, és egy kicsit jót sem engedünk meg magunknak. Ebben az esetben az élet szépségét is kizárjuk. Úgy éljük le az életünket, hogy lemondtunk a boldog, örömteli pillanatokról, csakhogy biztonságban tudhassuk örökre a szívünket. Vagy választhatunk úgyis, hogy megengedjük, hogy az élet megajándékozzon minket, akkor és addig, ameddig annak létjogosultsága van. Gazdagítson sok-sok boldog pillanattal és nem számít, hogy az meddig tart, mert mertük átélni, eltudjuk engedni és tudjuk újra fogadni a következőt. Mert lesz még sok boldog pillanat, akkor is, ha éppen most rossz. Ne akarjuk megakasztani ezt az áramlást és bízzunk benne, hogy minden pontosan úgy tökéletes ahogy érkezik és távozik.
Vannak tapasztalatok, amiket csak a nehézségek által érthetünk meg, de ez nem jelenti azt, hogy szenvednünk kell és azt még kevésbé, hogy le kéne mondanunk a boldog percekről, csak mert félünk a kellemetlen pillanatoktól. Ne zárj be, csak mert félsz, engedd be mindazt, ami a tiéd lehetne. Aki állandóan fél a sérüléstől, az valójában öntudatlanul maga teremti meg újra és újra a valóságában ezt a tapasztalatot.
# 5: “Mát túl késő, hogy megvalósítsam az álmomat.”
Ha azt gondolod, hogy túl késő van ahhoz, hogy elérd az álmod, akkor valójában a hited az, ami korlátoz téged és nem a korod vagy a körülményeid. Minden embernek megvan az egyedülálló életútja és ez kortól, körülményektől függetlenül elérhető, járható. Bármilyen hihetetlen, de legtöbbször csak a határozott döntésünk választ el az álmainktól. Az életem során számtalan elképesztő fordulatokat éltem meg. Láttam, hallottam és tapasztaltam is, hogy lehetetlennek tűnő helyzetekből csodák születtek. Amikor ez ember beleáll a sorsába, amikor igazán igent mond az álmaira, olyankor mintha az egész világ hirtelen a segítségére sietne és sorra születnek olyan megoldások, olyan lehetőségek, melyek korábban elképzelhetetlennek tűntek. Soha nem késő az álmaidért elindulnod, a legfontosabb az, hogy tegyél érte lépéseket.
# 6: “Attól tartok, hogy elárulnak, ezért inkább nem bízom senkiben.”
Tényleg mindenki megbízhatatlan lenne, azért mert megtapasztaltad, hogy milyen az, amikor valaki átver? Engedd el azt a szokásodat, hogy emberek felett azelőtt ítélkezel, mielőtt megismernéd őket igazán. De nem csak emberek felett ne ítélkezz előre, olyan helyzetek felett se, melyek még meg sem történtek. Ha ítélkezel, előre megírod a lehetséges forgatókönyvedet, akkor csak a tudatalatti elméd fogja megtalálni a módját arra, hogy téged visszaigazoljon. Ha szeretnéd látni, hogy egy személy valójában milyen, tedd félre az előítéleteidet és a korábbi tapasztalataidat.
Ez nem azt jelenti, hogy ne tanulj a múltból, de az ítélkezés, a félelem, csak elhomályosítják a összképet. Nem kell megbízni mindenkiben, akivel találkozol, de ez nem jelenti azt, hogy ezek az emberek ne lennének méltóak rá. Nem beszélve arról, hogy hogyan szeretnél értékes kapcsolatot teremteni valakivel, ha nem vagy nyitva a világ számára? Ha egy bizalmatlan, zárt szívet dédelgetsz magadban? Nyisd meg a szíved és legyél elég tudatos ahhoz, hogy tudd, hogyan kezelheted a toxikus embereket az életedben.
Kép: unsplash.com/Nrd
unsplash.com/Hunter Newton
Te mit gondolsz?