A minap, főzés közben, beállítottam egy időzítőt, hogy figyelmeztessen, amikor ki kell vennem az ételt a sütőből. Elindítottam az időzítőt, és hirtelen elfogott egy mellbevágó érzés, ahogy a visszaszámlálás elindult. A lelkemig hatott rám, ahogy néztem egy darabig a másodpercek szapora lépteit jelezve, hogyan fogyatkozik a beprogramozott idő.
Rend a lelke mindennek – Hogyan ápolhatod a spirituális éneddel a kapcsolatot?
Lehetünk ezen az úton zöldfülűek, vagy már tapasztaltabb vén rókák, a felettes énünkkel ápolt spirituális kapcsolat, folytonos fenntartása és gyakorlása, örökzöld téma marad. Most megpróbáltam összeszedni a személyes rutinomat, tudatos, énidős gyakorlataimat, melyekkel köztem és a lelkem között erősítem, ápolom kapcsolatot.
Hashtag spirituális vagyok
Szerintem örülnünk kéne annak, hogy ma már klassz dolog spirituálisnak lenni. Van ennek jó oldala, ha észrevesszük. Igaz, hogy sok esetben, a mainstream dolgoktól, az eszenciája elvész a zajban, de egy kis segítséggel, ezt a kibontakozó nyitottságot táplálni lehet, mélyebb tartalommal. Akinek eljött az idő, hogy valóban elinduljon befelé, az úgyis haladni fog, és a gyorsfagyasztott spirituális halrudacska, már nem fogja kielégíteni az étvágyát. No és akkor, megérkezik, de úgy igazán, a hétköznapi, gyakorlati varázslatok világába, amiről már kevesebbet hallani a divat felszínén.
Hogyan teremtek rendet az elmémben?
Gyakorlati önismeret, lépésről, lépésre
Amikor felismerem, hogy egy hiedelem terhessé vált – bejegyzésem folytatása, melyben gyakorlati lépéseken keresztül, bemutatom, hogy hogyan oldom ki a blokkjaimat.
Amikor felismerem, hogy egy hiedelem terhessé vált
Régóta szerettem volna egy olyan bejegyzést készíteni, melyben gondolatról,gondolatra, bemutatom hogyan ismerek és oldok fel magamban egy blokkot. Ezzel az írásommal, végre beteljesíthettem ezt a szándékomat.
Ha boldogságra vágysz, hagyd magad mögött az elégedetlenséget
Volt idő, amikor sportot űztem abból, hogy azon keseregtem magamban, hogy mi minden lehetne másképp, mint ahogyan van, vagy éppen mi az a gondolat, amivel voltaképpen, tudatosan marcangoltam önmagam. Szerettem hemperegni a “szegény én” mocsarában és ez a felismerés egyike volt a legnehezebben beismert játszmáimnak. Sok játszmám volt és még van is.
Gondolkodom, amíg még lehet
Nem szeretnék okoskodni, és már nem szeretnék “ébresztgetni” sem senkit. Megérteni és átlátni szeretnék dolgokat. Mert kíváncsi vagyok, mert tudatosnak vallom magam, aki szeretné az elméjét használni, nem csak tömni mindenféle dologgal, szelektálás és tiszta intuíció nélkül. Amúgy meg, úgy tudtam jogom van hozzá.