A minap, főzés közben, beállítottam egy időzítőt, hogy figyelmeztessen, amikor ki kell vennem az ételt a sütőből. Elindítottam az időzítőt, és hirtelen elfogott egy mellbevágó érzés, ahogy a visszaszámlálás elindult. A lelkemig hatott rám, ahogy néztem egy darabig a másodpercek szapora lépteit jelezve, hogyan fogyatkozik a beprogramozott idő.
Hogyan dolgozhatjuk fel tudatosan a veszteséget?
Azt mondják, a bánat színpadiasan jön, de én úgy érzem, inkább hullámokban. A bánat sok arcot…
Egy elmúlt év margójára
Ahogy az idővel együtt én is öregszem, néha úgy érzem, éppen hogy csak pislogtam, és egy…