Amikor egészséges kapcsolatban élünk önmagunkkal, akkor nehéz észrevenni azokat a dolgokat, melyekkel megsértjük a másikat, különösen akkor, ha valaki valóban úgy gondolja, hogy segíteni akar a másik személynek.
Ez a “segítőkészség” gyakran kritika formájában jelenik meg, legyen az bármilyen köntösbe bújtatva, a másik fél, aki kevésbé él önmagával békében, az ebből a jószándékban is csak a támadást véli majd felfedezni. Az igazság az, hogy bár a kritikus emberek jól megértik a körülöttük élő emberek szándékait, motivációit és ők valóban nem szeretnének mást, mint segíteni, megoldani az esetleges problémákat, ezzel a viselkedéssel megsemmisítik kapcsolataikat.
A kritikus ember sem tökéletes, de a saját görbe tükrébe már nem olyan könnyen néz bele. Szeret másokat okolni minden felemerülő akadályukért az életben. Ők azt gondolják, hogy csak fel akarják hívni a figyelmet a probléma forrására, hogy mindenkinek jó legyen. Ezzel a magatartással mégis az a probléma, hogy a jó szándék ellenére, rejtetten azt közvetítik a másiknak, hogy csak a másik a hibás és akkor lesz végre minden rendben, ha ezen a másik fél képes lesz változtatni. Ez a legjobb kapcsolatot is idővel tönkreteszi.
Támadás
A “nem akarlak megbántani, de..” mondatokat bárhogy kifejezhetjük, az elmében máris védekező mechanizmusok sora fog elindulni. A kritikus ember, gyakran gondolja, hogy jó lenne megvitatni a másik fél viselkedést, de a hangsúlyt az általánosított kritika használatára építi, például “mindig ezt csinálod”. Ez szükség szerűen ellenérzéseket fog kiváltani a másik emberből és eltereli a figyelmet a valódi problémáról és a lehetőségről, hogy az megoldódjon. Az emberi természet már csak ilyen, reagálni kell és ezek az ösztönök védelmi üzemódba kapcsolnak bennünket még akkor is, ha a fenyegetés verbális vagy pszichológiai jellegű. Ezek után már nem a tartalmat, a lényeget halljuk meg, hanem a kritikát, a támadást és ennek a kommunikációs bakinak a vége, két frusztrált ember, akik végül nem jutottak egyről a kettőre, csak a gödör egy újabb, mélyebb szintjére.
A domina
Míg a kritikus emberek azt gondolják, hogy segítenek egy másik ember hibáinak vagy hiányosságainak felidézésében, kevés figyelmet fordítanak az ezek után ténylegesen bekövetkezett eseményekre. A kritikus a kapcsolat domináns személyiségévé válik a kapcsolatban és a kritizálandó személy lesz az alázatos személy. Bár azt gondolhatjuk, hogy minden kapcsolatnak van egy “alfa” személyisége és a kevésbé domináns személyiség is jelen van a másik partnerben, ez nem jelenti azt, hogy az emberek azt akarják érezni, hogy valaki megpróbálja irányítani őket. Arról nem is beszélve, hogy egy igazán jól működő, hosszútávon működő kapcsolatban, a felek nem alá és fölé rendelt viszonyban élnek, hanem egymás mellett.
Értékesnek szeretném érezni magamat
Amikor a kritikával találjuk magunkat szembe, több dolog is hat a pszichénkre, amik miatt azt érezzük, hogy nem vagyunk elég jók, elég értékesek a másik szemében. Ez akkor is így van, ha például a férfi azért dolgozik, hogy ételt tegyen az asztalra, de partnere kritizálhatja őt, mert mindig távol van otthonról.
Ha hasonló dolgok miatt bíráljuk a társunkat, akkor ez számára azt fogja jelenti, hogy nem értékeljük sem őt, sem a vele fenntartott kapcsolatot.
A kritika mérgezi a kapcsolatainkat, akkor is, ha önmagunkat hibáztatjuk. A hiány helyett koncentráljunk arra, ami jó ebben a kapcsolatban és dicsérjük meg egymást többször. A problémák megbeszélésénél pedig az együtt, a “mi” érzésben maradjunk az “én” helyett és próbáljunk meg ebből kiindulva, szeretettel, türelemmel és elfogadással kommunikálni a partnerünkkel.
Ha van véleményed, saját történedet a témával kapcsolatban, ne félj megosztani komenntben.
Kép: unsplash.com
Te mit gondolsz?