Tudatosság

Engedd el és megkapod

A teremtés titkos összetevője, sokszor tapasztaltam én is, hogy ez a varázsige tényleg működik. Persze ennek is van apróbetűs része.. ne akard görcsösen, csak tudd, hogy a kívánság útnak indult, menj tovább azzal a bizonyossággal, hogy érkezik, mert már a tied és akkor jön, amikor itt van az ideje.

Azon szerencsés emberek közé tartozom, aki mindig eléri, amit kitűzött magának. Mintha egy mázlista lennék, pedig nem, csak ha valamit kitalálok és azt akarom, nem erőszakkal, hanem tiszta, magabiztos erővel tudom, hogy én ezt valahogy akkor is megteremtem, elérem, akkor az úgy is lesz. Az ilyen erővel elindított vágyaim kivétel nélkül, sokszor bámulatos módon megérkeztek hozzám. Kivétel amikor nem, amikor nem hittem benne (magamban) eléggé, amikor számomra érzelmileg nagyon fontos volt az a cél, de kevésnek éreztem magam hozzá, hogy elérjem. A tipikus blokkos vágyak.

Szerintem mind alkalmaztuk már ezt sikeresen, ha nem is tudatosan, de biztos, hogy rengetegszer éltük át, hogy valamit szerettünk volna nagyon nagyon és nem görcsöltünk azon, hogyan fog megvalósulni, hogy érjük el, csak volt egy sziklaszilárd hitünk, pimaszul lazán tudtuk így lesz és pont. És úgy is lett!

Ugye észrevettük, hogy ez a bűvésztrükk sokkal jobban működik tárgyaknál, mint olyan dolgoknál, amiben az érzelem is szerepet játszik? Vajon miért? Nem pont az lenne a lényeg a teremtésben, hogy abba a vágyba, amibe több érzelmet vagyunk képesek beleültetni, azok sokszoros erővel hatnak? De. Csak kár, hogy ha valami, vagy valaki igazán hat az érzelmeinkre (szükségleteinkre) ott már az ego is beszáll a játékba. Ráadásul piszkosul élvezi!

Az ego persze nem közellenség, csak meg kell tanulni megszelídíteni. Nagyon is fontos részünk, funkcionálisan azért felelős, hogy a hétköznapi életben fennmaradjunk. Ő az, aki védeni akar, aki segít abban, hogy a testünknek, lényünknek mire van szüksége az életbenmaradáshoz és aki a földön tart, nehogy elszálljunk egy lufival. Ez tök szuper, csak az ego sokszor jobban óv, mint a saját szüleink. Benne minden adat tárolva van, minden olyan érzés, emlék arról, amikor az általa vélt biztonságunk, létünk meginogott, vagy talán teljesen össze is tört.

Az ő szomorú története az, hogy útközben hamis képet épített fel a boldogságról. Azt hiszi, ha valamit birtoklunk, az majd jó lesz nekünk, akkor végre biztonságban érezzük magunkat, ezért kézzel lábbal kapálózik azért, hogy megszerezze, amire vágyunk. Tulajdonképpen fél. Retteg, hogy újra átéli azokat az érzéseket, amiket korábban elszenvedett és ezzel van átitatva minden igyekezete, hogy elérje, amit szeretne. Félelemből pedig képtelenség teremteni. Aki fél, aki görcsöl, valójában nem hisz önmagában.

Egy-két hónapja eltört a kedvenc napszemüvegem, nagyon sajnáltam, hiába volt otthon másik, ez volt kedves a szívemnek. Pár óráig, ha eszembe jutott, szomorú lettem, már arra sem emlékeztem, hogy hol vettem, persze rég vettem, amúgy sem lett volna sok esélyem arra, hogy abban a boltban megtaláljam. Gyermeteg szeretettel sóhajtoztam magamban, hogy mennyire szerettem azt a szemüveget, aztán elfogadtam, és elengedtem. – Majd megveszem egyszer újra – de ezt csak úgy mondtam.

Körülbelül két-három hét múlva, munka után, egy kirakatban egyszer csak ott volt! Ő egyedül, függetlenül a többi szemüvegektől, jól észrevehetően mosolygott rám, hogy “Na akkor most van az a majd megvehetsz újra!” – Ilyen nincs! Tök jó fej az univerzum! – gondoltam, és fülig ért a szám. Nem sokkal ezután a történet után, a barátnőm lepett meg.

Legalább egy éve keresek egy órát, egy különleges színű szíjjal ellátott órát, mert az enyém menthetetlenül elszakadt. A keresésem annyiból állt, hogy akartam és hogy éber voltam, ha esetleg olyan helyen jártam, ahol óra volt a közelemben, de nem jártam érte a boltokat. Egy nap, a barátnőmtől kaptam egy üzenetet, hogy a munkahelyemen bent hagyott nekem egy kis meglepetést. Soha nem beszéltem neki az óráról, amit szerettem volna és mikor bementem a munkahelyemre, az az óra, azzal a különleges szíjjal ott várt rám!

Ezek persze apróságok, sikerült már ez célokkal, lehetőségekkel, melyekre nagyon vágytam, de nekem ezek kis csodák, amik erőt adtak a nagyobb dolgokhoz. Csak azért osztottam meg, mert ehhez hasonló dolgok, biztos mindenkivel történtek már és ezeken a példákon keresztül szerettem volna éreztetni a hogyan-t, mert ezzel a recepttel működik minden más vágyunknál is a teremtés.

Ha valami nem sikerül, ha valami nem jön össze, csak is azért van, mert nem hittünk benne eléggé. Titkon féltünk, és ezért próbálunk olyankor túlságosan tenni érte, kierőszakolni, mert nincs bennünk alapvető bizonyosság, hogy megérdemeljük azt a valamit. A teremtéshez elengedhetetlen, hogy a tőlünk telhető cselekvést megtegyük a célunk irányába, nem lesz gondolat olvasó barátnőnk, aki csak úgy házhoz hozza a hőn áhított órát! Elindultam érte, kinyilvánítottam az univerzumnak, hogy szeretném azt az órát, de nem kerestem görcsösen.

A görcs valójában kétségbeesés, ami egyenesen arányos azzal, hogy azért viselkedünk így, mert valójában félünk, hogy nem érjük el amire annyira vágyunk. Nem bízunk magunkban eléggé, hogy jár, és hogy megtettük, amit meg kell, ezért túltoljuk a cselekvést. Bebiztosítjuk magunkat, hogy mi van, ha nem elég, amit megtettünk? Annyira beszédesek ezek a szavak, az ilyen cselekvések mögött nulla magabiztosság rejtőzik, hitetlenség. Ezzel már nem azt az energiát lökjük ki a világba, hogy én is elindultam érted, hanem azt, hogy nem hiszem el, hogy te is úton vagy felém! És ha a tudatalatti energia ez, akkor tényleg távol is marad tőlünk a cél, hiszen ebben hiszünk, ez lesz a valóság is. A tudatalatti energia mindig hatványozottan erősebben hat, ezért is fontos, hogy rend legyen a lelkünkben.

A múlt tapasztalatai berögződésekké váltak bennünk, pedig a tapasztalatokat azért szerezzük, hogy fejlődjünk, de az élet millió színben pompázik, nem szükséges osztályt ismételnünk, ha elhisszük, hogy lehet másképp is, mint a múltkor. Ha a teremtés varázslata működik kicsiben, hinnünk kell abban, hogy ezt ugyanúgy képesek vagyunk nagyobb álmoknál is véghezvinni. Olyan dolgoknál is, ahol az érzéseink is szerepet játszanak. Minden vágyad a valóságod része lehet, ha tudod, hiszed, hogy megérdemled és képes vagy rá, hogy elérd. Csak engedd el a görcsöt, azt, hogy de mikor és hogyan, helyette élvezd azt az utat is, ami elvezet hozzá.

Kép: unsplash.com

You Might Also Like...

No Comments

    Leave a Reply

    Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..