Életleckék

A szomorúság épp olyan fontos állomásai az életnek, mint a boldogság

Mindannyian egyetérthetünk abban, hogy a negatív érzésekkel nehéz megfelelően bánni. Néha sokkal könnyebb elkerülni őket és visszaszorítani őket a palackba. De vajon ez is a jó megoldás?

A kutatások szerint számos pszichológiai probléma egyik fő oka az, hogy megpróbáljuk elnyomni az érzéseinket. Úgy tűnik, hogy a negatív érzelmek elkerülésével, rövid távú haszonra tehetünk szert, azonban ezért meg is fizetjük a hosszabb távú árat, a mély és sokszor irányíthatatlan fájdalmat.

Hogyan érthetjük meg a saját érzéseinket?

Osho úgy véli, hogy a kulcs abban rejlik, hogy mennyire tudsz figyelni az érzéseidre és milyen éretten tudod őket kezelni:

Figyelj jól a lényedre. Folyamatosan tippeket ad neked az a csendes kis hang. Nem kiabál rád, ez igaz, de ha egy kicsit csendes vagy, elkezded érezni az irányt. Legyél az a személy, aki vagy. Soha ne próbálj meg más lenni, és érett leszel. Az érett ember vállalja a felelősséget, bármi is lesz az eredmény.”

Hogyan fogadd el az érzéseidet?

A szomorúság csendes. A tiéd. Azért jön, mert egyedül vagy. Ez ad neked egy esélyt, hogy mélyebbre menj. Ahelyett, hogy elmenekülsz előle és egy sekély boldogságból egy másik sekély boldogságba ugranál, használd fel a szomorúságodat arra, hogy növekedj, hogy több legyél, mint aki eddig voltál. Ezt a szintemelkedést csak a szomorúság adhatja meg neked, hát élj vele, amikor jön, ne utasítsd el.

Pema Chödrön Buddhista szerzetes megerősíti ezt a felismerést:

Az olyan érzések, mint a csalódottság, a szégyen, a harag, a bosszankodás, a düh, a féltékenység, a félelem vagy az, amikor rossz híreket kapsz, valójában a legtisztább pillanatok, amelyek arra tanítanak, hogy feleszmélj. Ezek az érzelmek épp arra ösztönöznek, vedd észre, hogy amit érzel, csak romba dönt és visszahúz. Olyanok, mint az üzenetek, azt súgják hihetetlenül tisztán, hogy beleragadtál valamibe. Ezek a pillanatok a legnagyszerűbb tanítók, és szerencsés vagy, hogy megtapasztalhatod, mert ilyenkor lehetőséged van magad mögött hagyni őket.”

Ha ezekre az érzésekre barátként tekintesz, akkor újra békét tudsz kötni az elméddel. Elfogadod őket, hogy velük dolgozhass önmagadért, ahelyett, hogy harcolnál ellenük.

A szomorúság mélységet ad. A boldogság magasságot. A szomorúság gyökeret ad. A boldogság ágakat. A boldogság olyan, mint egy ég felé törő fa, a szomorúság olyan, mint a föld méhe felé hatoló gyökerek. Mindkettőre szükség van, és minél magasabbra tör a fa, annál mélyebbre is hatol. Minél nagyobb egy fa, annál nagyobbak a gyökerei. Tulajdonképpen a lomb és a gyökér mindig arányos egymással. Ebben rejlik a fa egyensúlya.” /Osho/

Te hogyan dolgozod fel az érzéseidet? Mi az oka, amiért esetleg nem mersz szembenézni velük? Oszd meg velünk kommentben, talán segíthetünk egymásnak.

 

Kép: pixabay.com

You Might Also Like...

No Comments

    Leave a Reply

    Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..