Pszichológia

A rejtett depresszió 9 jele

Alapvető különbség van a szomorú és a klinikailag depressziós személy között. Az előbbi olyan, mint a napfogyatkozás, az utóbbi mint az örök éjszaka. A depresszió napjainkban egy olyan betegség, amely sok embert érint részlegesen vagy teljesen. Az elérési statiszták szerint az arányok elég nagyok ahhoz, hogy a depressziós emberek elnyomják az érzésüket, szégyelljék vagy hogy úgy érezzék egyedül vannak ebben a kirekesztett állapotban.

Az állandó érzés, hogy levert vagy, fáradt és kiégett. Használhatatlan és szomorú. A megértésen és elfogadáson túl, fontos, hogy időben kezeljük és felismerjük a legkisebb jeleit is, ha a depresszió megjelenik az életünkben.

Ez a lista segíthet abban, hogy felismerd a jeleit annak, hogy talán rejtett depresszió áll a szomorúságod hátterében.

#1. Váratlan módon fejezik ki az érzéseiket

Tipikus kreatív embereknél gyakrabban előfordulhatnak depressziós időszakok, vagy akár teljes életszakaszt behatároló depresszió. Annak ellenére, hogy ezek az emberek nem tudják kifejezni az érzéseiket és a szomorúságukat szavakkal, meggyőződtek arról, hogy az érzéseket művészi formában vagy a más kreatív, alkotói módon megtehetik. Gondolj olyan emberre, mint Sylvia Plath: morbid depressziós hangulat, mély költő. Lehet, hogy nem bánnak jól a szavakkal, de általában az ilyen emberek valami művészi képességgel bírnak.

#2. Szokásosnál magasabb falak

Mindennel és mindenkivel óvatosak, különösen, ha az adott személy vagy dolog valami olyan, amit egyébként szeretnek. Biztosak abban, hogy elveszítik az általuk szeretett embereket, és egyben félnek feloldódni a szeretetben, tartanak a kötődéstől.

#3. Állandó küzdelem a negatív gondolatok ellen

Az idegük mindig a szakadék szélén áll. Az öngyilkosság gondolata részlegesen megjelenhet, vagy éppen úgy érzik, hogy semmi sem történne, ha egyszerűen csak megszünnének létezni. Nagyon fontos, hogy ilyen esetben beszéljünk valakivel, akiben megbízunk. A legtöbb esetben az ilyen érzések komolytalanok. Mind éreztük már legalább egy percig, amikor a dolgok nagyon összejöttek körülöttünk, hogy mennyivel könnyebb lenne feladni, de ez csak az elme segélykiáltása, amit helyzettől függetlenül, nagyon fontos, hogy komolyan vegyünk. Alapvetően ösztönös reakciónk az életben maradás, éppen ezért az efféle érzések csupán azt jelzik, valami tényleg nagyon bánt minket és ezt semmiképp se nyomjuk el magunkban. Előfordulhat az is, hogy az ilyen emberek élete örökkévaló harc saját magukkal, mivel küzdenek azzal, hogy elnyomják a negatív, szomorú gondolatokat.

#4. Túl racionálisak

Az egyetlen dolog, ami állandó az életükben, az a tény, hogy minden kétséges. Sosem biztosak semmiben, és az elméjük nem hagyja, hogy pihenjen, vagy meghozzon egy szilárd döntést. Ez persze további belső frusztrációhoz vezet. Mindent túlgondolnak, túlanalizálnak ami nagyobb aggodalmat és feszültséget generál a lelkivilágukban.

#5. A rejtegetés mesterei

Ők elsajátították a álcázás művészetét. Az óvatosság olyan, mint egy megszállottság, és azt hiszik, hogy ez az egyetlen módja, hogy elkerüljék a veszélyeket. A baj csak az, hogy ha az áthatolhatatlan maszkok alatt elrejtik minden érzésüket, akkor azzal a boldogságot is ellökik önmaguktól.

#6. Soha nem kérnek segítséget

Szabotálnak minden segítséget, és közben meggyőzik magukat két dologról: 1. nem érdemelnek segítséget, mert rossz emberek és nem is akarnak mások terhére lenni, és 2. Amúgy sem fog senki sem válaszolni a kérésükre, akkor miért is a próbálkozzanak. Természetesen mindkét ok egy probléma forrásából ered (önszeretet) és félrevezető, de lehetetlen küldetés az ellenkezőjéről meggyőzni őket. Pedig sokszor annyi is elég lenne, ha valakivel csak őszintén beszélgetnének.

#7. Felborult bioritmus

Az életük kaotikus. Ez különösen igaz az alvásra. A depresszióban szenvedő embereknél , egyik leggyakrabban előforduló közös vonás és statisztikailag kimutatott tény az, hogy az alvási szokásaik. Leginkább éjszakai baglyok, akik ébren maradnak csak azért, hogy olyan dolgot csinálhassanak, ami érdekli őket, vagy valamilyen művészi hobbit követnek. Ennek eredményeképpen, ha életük engedi, egésznap aludhatnak és azt a benyomást keltik, hogy lusták. Amennyiben életvitelük a nappali pihenést nem engedi, úgy még nehezebb a helyzetük, mert ez az életvitel hosszútávon teljesen kimerítheti őket. Testileg, lelkileg és mentálisan is megbetegítve őket.

#8. Nem hiszik el, ha szeretik őket

Ritkán hisznek az embereknek, amikor olyan dolgokra utalnak, mint “ne aggódj, nem megyek sehova”. Ez azért van, mert az emberek újra és újra elhagyják őket életükben. Nehezükre esik elhinniük, hogy valakinek tényleg fontosak lehetnek.

#9. Saját páncéljuk zárja be őket

Miután újra és újra felhagytak a próbálkozással, az emberekhez való kapcsolódással, természetessé válik, hogy egy ilyen személy abbahagyja a segítség keresését, és inkább intenzíven őrzi saját magát. A depresszióban szenvedő betegek is hasonlóak, elrejtőznek és inkább introvertáltabb életet élnek.

 

Bár sok esetben, a depresszió, csak egy nehéz életszakasz melléktermése, ha elnyomjuk és nem vesszük komolyan, akkor később komolyabb nehézségek is adódhatnak az életünkben.

Ne féljünk barátoktól, közeli hozzátartozóktól, előrehaladott állapotban szakembertől, terápiás segítséget kérni.

Kép: unsplash.com/Riccardo Mion

unsplash.com/Burst

You Might Also Like...

No Comments

    Leave a Reply

    Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..