0
Lélekterápia

Az ismeretlen út, nem mindig veszélyes

Köss barátságot a félelmeiddel. Minél jobban harcolsz valami ellen, kizárod, elutasítod, az annál jobban lesz része az életednek. Nem fog megmenteni sem a mantra, sem a pozitív gondolkodás, ha belül, félsz, rettegsz tőle. A lelked a teljességre törekszik, sokkal jobban tudja, mire van szüksége a tapasztalás és a fejlődés útja során, mint az elméd, aki védekezik, ha valami számára ismeretlen, bizonytalan, félelmetes, fájdalmas.

 

Aki tudatosan rálépett a lélek útjára, aki már befelé is tekint, az szükségszerűen elérkezik a létezés iskolájának azon leckéjéhez, hogy az egységet, a teljességet, egyre mélyebb szinten megértse és önmagát is elérhetővé tegye számára.

Mind kapunk erre lehetőséget, hogy ezt magunkévá tegyük, de akik igazán benne vannak már, azok sokszor úgy érezhetik, komolyabb próbatételeket kapnak.

Egy kevésbé tudatos embernek, még talán az is kihívást jelent, hogy elfogadja és kezelje a teljesen átlagos hétköznapi problémákat, de aki már felébredt, annak ezek az akadályok nem jelentenek igazi kihívást a fejlődéshez.

De miért kell folyton vizsgáztatni minket?

Azt hiszem, ha kicsit a természeten keresztül szemléljük a dolgokat, jobban megértjük a címkéző elmét és a lélek nemes egyszerűségét.

Nézz szét egy erdőben, egy kicsit más szemmel. Lásd meg, hogy az élet különböző megnyilvánulásai, jó és kártékony címkék nélkül, milyen harmóniában képesek együtt létezni. Sőt, nem csak megférnek egymás mellett, valójában kapcsolat van köztük, segítik egymást, szükségük van egymásra, hogy létezhessenek.

Egy számítógépes programot sem lehetne tökéletesebben megírni, mint a világunkat. Minden, mindennel összefügg valamiért, nincs olyan, hogy valami haszontalan lenne a „rendszerben”, mindennek fontos szerepe van, a nagy egészben.

Az élet minket is a teljességre szeretne tanítani, szelektálás nélkül. Megtanulni úgy tapasztalni magát a létezést, hogy már ne zárjunk ki semmit, hogy már ne az elme szűrőjén át tekintsünk a világra, hanem a létezés, egy magasabb rendű, egységben érző szemüvegén keresztül.

Nem hiszem, hogy mindenki számára a megvilágosodás a cél, egyáltalán vajon lehetséges, szükséges, itt a Földön, emberi testben, hogy mind Buddhává váljunk, de az Univerzumban minden tágul, változik, növekszik, a tudat, a lélek is erre törekszik.

Azt hiszem, a „köss barátságot a félelmeiddel, engedd őket magadba és azok eltűnnek”, nem egy varázslat és nem is a Titok egy újabb fejezete.

Minden, amit még nem engedtünk át magunkon, azt szükségszerűen kivetítjük. Szembenállást termetünk, hogy ráláthassunk arra a diszharmóniára, amit még nem fogadtunk el a teljességből, önmagunkban, a világban. Impulzív érzésekkel, nehéznek tűnő akadályokkal hívja fel magára a figyelmet, hogy foglalkozzunk vele.

Kényelmetlenséget, szorongást, félelmet, bizonytalanságot ébreszt bennünk, mindaddig, amíg különválasztjuk magunkat, letagadjuk a létezés egy aspektusát, vagy megjelenését. Ha valaminek ellenállsz, akkor magát az egységet, a létezés teljességét kérdőjelezed meg, és ezzel magadat is részekre szakítod.

Tarts fegyverszünetet, nézd meg, mi van igazából az ellenállásod mögött, és engedd meg azt, amitől félsz, gondolatban öleld át, adj neki egy esélyt. Ne gyárts előre forgatókönyveket, ne harcolj ellene, csak engedd meg, hogy vezessen, hogy kibontsa magát.

Soha nem tudhatod, hogy hová vezetne téged egy most még idegen, ismeretlen út, ami ellen az elméd, kézzel lábbal tiltakozik, amitől retteg, csak azért, mert azt hiszi ő jobban tudja, mit jelent a biztonság, és hogy hogyan lehetsz igazán boldog.

A boldogságról, és annak feltételeiről alkotott elképzeléseink legtöbbször csak a felszínt kapargatják. Az igazság közelébe sincs, hogy hogyan, mit jelent, és milyen érzés boldognak lenni.

 

Emlékezz, ha kizársz valamit, vagy ellenállsz valaminek, azt voltaképp letagadod, de a létezésből nem szelektálhatod ki a dolgokat, mert valami nem komfortos az elmédnek. Amíg ellenálló erőt tartasz, rugalmatlan vagy. Kifeszíted magad egy kötélhez, ami folyton visszaránt majd, így lehetőséget sem adsz magadnak, hogy teljes egészben tapasztalhasd meg a létezés örömeit. Nem lehetsz igazán szabad és csak folyamatos ellenállást kapsz vissza.

Ha tagadás és ellenállás nélkül képes vagy nyitottá tenni magad a létezés minden színére és hangjára, talán valami olyan csodálatos dologgal lennél gazdagabb, amit most még el sem tudsz képzelni.

 

Virág Klaudia

 

 

Képek: pexels.com

You Might Also Like...

No Comments

    Leave a Reply

    Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    %d blogger ezt szereti: