Lélekterápia

5 ok, hogy miért fontos az önszeretet

A minap szembejött velem az a gondolat, hogy manapság egy mozgalom vette kezdetét az önszeretet hirdetésének nevében. – Van benne valami. Tényleg a csapból is ez folyik. Sok esetben nem is igazán értjük, hogy mit jelent pontosan az önszeretet. Ahogyan a gyakorlati részét sem, hogy hogyan is ápoljunk igazán jó kapcsolatot önmagunkkal. Mindezt teljes homály fedi és éppen ezért is, beletörik a bicskánk. Azt hiszem, első körben azt kéne rendbe tenni, hogy miért kap ekkora hangot az önszeretet a mai világban és miért éri meg komolyan venni a fontosságát.

Rendben lenni

A mai felgyorsult világban rengeteg inger ér minket. Nagyon sok külső hatás, amire most már túl gyorsan kell reagálnunk, fontos döntéseket meghoznunk. A hiperkapcsolatok látszatában, a mai ember magányos. Nagyon egyedül van és egyre több a szorongás. Nincs időnk leülni és picit önmagunkat rendbe tenni. Kicsit lecsendesedni és hagyni, hogy az a sok hatás, ami minket ér, megérkezzen hozzánk, egészségesen feldolgozzuk, majd feltegyük, lelkünk képzeletbeli polcának a rendeltetésszerű helyére. Sőt, igazából nagyon rég nem is tettünk rendet azon a polcon, legtöbbször óriási rajta a káosz és nem értjük, miért nincs több hely, vagy miért nem vagyunk jól.

Az önszeretet nem egy spirituálisan felkapott hangzatos fogalom. Az önmagunkkal való egészséges kapcsolat, szerintem elsődleges feltétele annak, hogy fizikailag, lelkileg és szellemileg kiegyensúlyozottan élhessük a mindennapjainkat. Nincs szükség arra, hogy mindezt túlmisztifikáljuk, alap szükségletnek gondolom, hogy mi emberek, egy harmóniára törekvő állapotból legyünk „adók” és „vevők”.

Hiszem, hogy a tökéletesség illúzió, szerintem a tökéletesség magában foglalja a vélt hibákat, a tökéletlennek tűnő, formálatlan világot. Ebből egyenes arányosan vallom, hogy nincs olyan, hogy mindig, mindent, százwattos mosollyal az arcunkon kellene megélnünk. Nem hiszek abban, hogy néha a földön ülve letértem az utamról, de hiszem, hogy nem kötelező ott is maradnom, ha már megtaláltam azt, amiért leültem.

Sok olyan hasznos megtapasztalás van az életemben, melyek bizonyították már számomra, hogy valamit nagyon nem akartam észrevenni a földön. Ezek a padlótörlőnek látszó állapotokra szükségem volt ahhoz, hogy boldogabban menjek tovább és ne essek folyton el valamiben. Néha jó megpihenni, átértékelni bizonyos dolgokat, csak ne kényelmesedjünk el.

Amikor rendet teszel

Mikor lomtalanítottál utoljára önmagadban? Mikor hagysz magadnak időt arra, hogy feldolgozd és rendbe tedd a kishörcsögöd elvesztését? Mikor volt utoljára az, hogy nap végén tényleg tudtál válaszolni magadnak arra a kérdésre, hogy hogy érzed magad?

Ha nagyon régóta nem foglalkoztál magaddal, akkor az első nagy takarítássál biztos, hogy nem fogsz hamar végezni, de ez olyan, mint amikor a szobádban felhalmozod a szemetet. Annál nagyobb lesz körülötted a rendetlenség, minél tovább halogatod. És persze ez egy ördögi kör, ha elkezded, mert ha már letakarítod az íróasztalodat, észre fogod venni, hogy igazából a szekrényben is bomba robbant. Ha már azt is megcsináltad, akkor már úgy gondolod majd, hogy a könyveidet, a lemezeidet is átrendeznéd.

Ugyanakkor, az a jó, hogy minél nagyobb lesz a rend, annál feltűnőbb lesz és gyorsabban veszed észre, hogy hol van még egy kis porcica. Ezután, már sokkal könnyebb csak rendben tartani a szobádat, ügyelni arra, hogy rendezett maradj és hogy ne halmozd fel mindazt, amire nincs már szükséged.

Miért fontos és miért jó dolog ápolni a kapcsolatot önmagaddal?

  1. Újra szenvedéllyel teli lesz az életed

Mind tudjuk, hogy milyen érzés az, amikor egy egyszerű nátha leterít minket. Levertté válunk, nehéznek érezzük a testünket, nem kapunk levegőt, nincs kedvünk semmihez, elhagy az erőnk.

Amikor a lelkünk nincs rendben, ugyanebben az állapotban találjuk magunkat. Nincs életkedvünk, eluralkodik rajtunk a félelem, a pesszimizmus, nincs motivációnk.

Amikor összeragasztjuk lelkünk kis darabkáit, amikor kisimítjuk a hepehupás, elnyomott érzéseinket, vagyis törődni kezdünk önmagunkkal, sokkal jobban leszünk. Ha nincs teher, ami a vállunkat nyomja, ami tudattalanul a mélybe húz, sokkal több életerőnk lesz. Újraéled bennünk a szenvedély, szabad utat kapnak a kreatív energiáink áramlása, könnyebben vesszük az akadályokat, megtaláljuk a megoldásokat, mert már nem akadályozza semmi a háttérben.

Minél jobban érezzük magunkat a testünkben, lelkünkben, minél nagyobb a tisztaság az elménkben, annál több pozitív erő, szenvedély és lelkesedés ébred fel bennünk.

  1. A pozitív szemlélet nem csak egy választás, hanem egy okozat eredménye is

Csak ismételni tudom azt a szemléletemet, hogy nem kell kötelezően magunkra erőltetni, hogy minden szivárványszirupos az életünkben. Vannak helyzetek, megtapasztalások, melyek a legnagyobb tudatosság mellett is, ki fognak billenteni minket a tengelyünkből. Ez egy természetes reakció. Ellenben, választhatunk, hogy meddig és hogyan tartjuk benne magunkat egy ilyen megtapasztalásban. Észrevehetjük egy kellemetlen helyzetben a tanítást, a növekedés, csiszolódás lehetőséget. Ebben az esetben egy rossznak vélt tapasztalatból is lehet profitálni.

Az önszeretetem megtapasztalás során, amikor egyre jobban törődtem önmagammal, egyidejűleg megtanultam igazán empatikus is lenni. Ahogyan a saját érzéseimet, gondolataimat, reakcióimat megértettem, már sokkal könnyebben ment beleülni egy másik ember csónakjába, ezáltal magam mögött hagytam az áldozat szerepét is.

Megtanultam világosan látni azt is, hogy mi a jó nekem, mitől nem jó nekem és ha újra azt éreztem, hogy nem érzem jól magam, már nem a környezetemre vetítettem ki a saját problémámat és nem is a világot okoltam, hanem felismertem, hogy én veszítettem el újra a kapcsolatot önmagammal. Bennem nincs rend, ha kényelmetlen a létezés, nem a világgal van baj.

Megértettem és már könnyűszerrel éltem, hogy ha rendben vagyok, az szorosan összefügg azzal, hogy az élet napos oldalát veszem először észre, és eszembe sem jut keseregni feleslegesen. Nem kezdtem el irracionálisan pozitívan élni, ez csak egy automatikus válaszreakció volt arra, hogy elkezdtem jól bánni önmagammal és így máshová helyeztem a fókuszomat.

  1. Nem mindegy hogyan hatsz a világra és az sem, hogy te mit engedsz magadba

Mindannyian ismerünk energiavámpirokat, akik öntudatlanul, ilyen-olyan okokból, másokból nyernek erőt. Ezek az emberek tele vannak negatív, sok esetben panaszkodó, depressziós energiával. Senki sem szeret ilyen ember társaságában lenni, mert utána tényleg olyan, mintha leszívták volna minden erőnket. Hatnak ránk, a pesszimizmusukkal, a rossz hangulatukkal. Amikor rendben vagy, sokkal tudatosabban kezeled őket, nem is igazán hagysz nekik teret az életedben, de ha mégis muszáj érintkezned velük, nem tudnak veled együtt szenvedni, nem vagy jó játszótárs, így hamar el is pártolnak mellőled.

Ha rendben vagy, akkor is hatsz másokra. A harmóniád, mások számára és békét, nyugalmat fog árasztani. Sokkal szívesebben vannak a társaságodban és talán még példát is vesznek rólad. Hiteles példája leszel annak, hogy lehet máshogy is élni az életet.

  1. A szorongást felváltja a hála és a bizalom

Jó pár éve, magamat is a nagyon szorongó emberek közé soroltam. Talán nem volt látványos, de belül megkeserítette az életemet. Amikor elkezdtem törődni önmagammal, a szorongás napról napra távolabb került tőlem. Visszanézve, mosolygok, hogy sokszor mennyire az elmémbe zártam magam, és olyan dolgoknak adtam hatalmat, olyan dolgok miatt féltem, mely dolgok csak a fejemben léteztek, nem volt valóság alapjuk. Ennek az volt az oka, hogy nem hittem önmagamban, leértékeltem azt, aki vagyok és ez, az önszeretetem hiányának a gyökere volt.

Amikor elkezdtem törődni magammal, rendbe tenni a kapcsolatot a lelkemmel, egyre inkább nőtt az önbizalmam, az önmagamba vetett hitem. A szorongás helyett, egy adott szituációban a változást pozitív kihívásként éltem meg, melyben tágíthatom az személyiségemről korábban kialakított képemet. Nem ragaszkodtam már az elképzeléseimhez, csak azért, mert korábban valamit megtapasztaltam. Ehelyett nyitottá váltam arra, hogy a dolgok máshogy is alakulhatnak, nem kell előre, egy negatív szemléletből önsorsrombolóvá válnom. Rugalmasságot, könnyedséget tanultam, és hálát éreztem.

  1. Máshogy látod a világot

Ha jól vagy, ha rend van belül, még ha akarnál sem tudsz mást tenni, mint azt, hogy kívül is a rendet lásd, vagy éppenséggel azt teremtsd. Valahogy minden, de tényleg minden más megvilágításba kerül. Ha tiszta az érzékelésed ablaka, egyszerűen kitisztul az összkép is. És valahogy tényleg értelmet nyert az a mondás, hogy rend a lelke mindennek.

Hogy mennyire fontos, hogy törődj önmagaddal, hogy csak egy kicsit szánj magadra több időt? Szerintem mindennél fontosabb és teljes mértékben megtérül az erre fordított energia és gondoskodás. Hiszen, az egész életünkre kihatással van, hogy milyen a kapcsolatunk önmagunkkal. Minden probléma, minden nehézség visszavezethető ehhez a forrásponthoz. Ha rendben vagyunk, a környezetünk is mást fog visszatükrözni. Ha egészségesen foglalkozunk a lelkünk ápolásával, ha képesek vagyunk jól szeretni azt, akik vagyunk, akkor a ránk ható világot nem kényszerítjük rá arra, hogy kellemetlen tapasztalatok útján tereljen vissza minket önmagunkhoz.

 

Képek: pexels.com

You Might Also Like...

No Comments

    Leave a Reply

    Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    %d blogger ezt szereti: