Önismeret

Miért gyűlölöd önmagad?

A félresikeredett kapcsolataink, a világban tapasztalt akadályok, mind-mind visszavezetnek az elsődleges belső konfliktusunkhoz, az önszeretetünk hiányához. Ez ma már egy tömeges problémává nőtte ki magát. Nem vagy egyedül, ha te is éltél már meg hasonló érzést, vagy küzdesz önmagaddal. Van ebből is kiút, ha elindulsz befelé azon az úton, amerre ezek az érzések akarnak vezetni.

Ha őszinte vagy magaddal, akkor valószínűleg elismered, hogy volt legalább egy olyan pillanat az életedben, amikor utáltad magad. Végül is csak ember vagy. Ellenben ez az érzés, teljesen önazonossá válhat bennünk, ha tovább növesztjük és nem foglalkozunk vele.

Érdemes őszintén észrevenni és beismerni, hogy ha ez nem csak egy pillanatnyi önostorozás, hanem komoly lelki teher számodra, mert akkor tudatosan segíthetsz magadon.

Én is gyűlöltem magam. Semmi sem volt elég jó, amit tettem, ahhoz, hogy megfeleljek a saját elvárásaimnak, hogy azzá a személlyé váljak, aki lenni akartam.

Aztán egy ponton túl, a világomban tapasztalt csalódások, akadályok felnyitottak a szemem és önként elindítottak egy belső öngyógyító folyamatot. Ráeszméltem a saját hazugságaimra és arra, hogyan és mikor fordultam el önmagamtól. A mutogatásból eljutottam az őszinte és felelősségteljes szembenézés állapotába, ahol be kellett ismernem, tetszett vagy sem, azt kaptam, amit főztem.

Mindaz, amit nem fogadtam el magamban, amit erőnek erejével elakartam magamban nyomni, az belülről emésztett és a külvilágból mért rám néha fájdalmas csapásokat, de csak azért, hogy vegyem már eszre, nem menekülhetek el önmagam elől. Olyan mércék, tulajdonságok, gyengeségek voltak ezek, melyeket tévesen ítéltem meg magamban hibaként, csak mert a tökéletesség illúzióját hajszoltam. Végül ezen a belső úton keresztül emeltem a vélt gyengeségeimet, a sajátos erényeimmé és értékeimmé.

Ha az ellen harcolsz, aki vagy, akkor olyan, mintha kiakarnád írtani magad a létezésből. De hiszen miért is tennéd? Miért gondolnád, hogy hibás vagy? Életet kaptál, úgy vagy tökéletes ahogy vagy. Néztél már szét a természetben, milyen apró csodákat alkotott az élet? Ha igen, bizonyára tiéd már a felismerés is, hogy milyen tökéletes rend van az élet teremtésében. Akkor miért gondolod, hogy nálad a teremtésnél valami hiba csúszott a számításba?

Olyan mintha a pipacs azt mondaná: „Nem, én nem fogom megmutatni önmagam, bezárom a szírmaimat és nem nyílok ki, mert szerintem csúnya vagyok és törékeny, és különben is, a tátika sokkal szebb és illatosabb nálam. Addig nem fogom magam szeretni és megmutatni, amíg nem leszek legalább olyan, mint a tátika!”

És ezzel a pipacs megfoszt minket attól a csodálatos szépségétől, és tanulságától, hogy ez gyönyörű, törékeny virágszál, milyen ádáz helyeken is felbukkanhat, mint egy apró kis reménysugár. Vagy gondoljunk csak a pipacs mezők ámulatba ejtő látványára.. milyen kár lenne, ha a pipacs tényleg nem akarna kinyílni.

Ha magad ellen párbajozol, és önmagadat próbálod elnyomni, te vagy, aki szabotálja az univerzum tökéletes teremtését, akit benned, általad, életre hívott, hogy a lényedet áramoltasd. A világ és benne mindenki, a tökéletes rend szerint, addig fog az orrodra koppintani, amíg nem töltöd be a neked szánt szerepet, amíg nem szeret és vállalod fel önmagad.

Mind kapcsolódunk és segítjük egymást ezen az úton, így vagy úgy. A teljességünk megélésére ösztönözzük egymást. A legnagyobbnak vélt ellenségeink vagy azok a társaink, akik a legnagyobb fájdalmat okozták nekünk a múltban, valójában a legtöbb hálát érdemlik, mert ők is csak tették a dolgukat velünk szemben, azért, hogy önmagunkra ébredjünk.

Miért gyűlölöm magam? Miért gyűlöljük néha magunkat?

Lehet a múlt az oka, hogy utálod magad. Talán valamit a mai napig nem bocsájtottál meg magadnak.

Lehet, hogy a múltban egy kihívás, ami az utadba került, kudarcba fulladt, és ennek a kudarcnak az emléke, a mai napig kísértenek. Vagy talán úgy érzed, mintha az utóbbi időben elutasított volna mindenki. Ha magadba nézel, ki utasított el téged először?

Az igazság az, hogy mind megtapasztaljuk a kudarcot, a kapcsolataink veszteségét és ezek mind megkérdőjelezik az önértékelésünket. Pedig nem kellene, hogy emiatt önmagunkat ostorozzuk. Bármilyen furcsa, az életben semmi sem történik véletlenül, ok nélkül és ennek téves következtetése, hogy mi hibáztunk. Bármi is történt, előbb vagy utóbb, mindig kiderült, hogy tettük, amit tennünk kellett, mert akkor és ott arra szükség volt, hogy tovább haladjunk a kijelölt utunkon.

A gyűlölet másik oka lehet az is, hogy toxikus emberek lehetnek az életünkben, de mielőtt újra felelősséghárításba csapnánk át, vizsgáljuk meg, miért volt terük az életünkben ezeknek az embereknek. Mi hogyan és mivel adtunk ennek energiát, hiszen a világ csak az aktuális állapotunkat tükrözheti, nem többet, nem kevesebbet.

Ennek egyenes arányos következménye, hogy ha változást szeretnénk, önmagunkban kell elindulnunk.

Talán utálod magad, mert magányosnak és elszigeteltnek érzed magad. De ki rendelkezik az életed teremtése felett? Ki húzza fel azokat a falakat, hogy most így érzed magad?

„A magányosság nem úgy jön létre, hogy senki nincs körülöttünk, hanem sokkal inkább azáltal, hogy senkivel nem lehet megbeszélni olyan dolgokat, amelyeket fontosnak érzünk.” – Carl Jung

Amikor őszintén és igazságosan kifejezhetjük magunkat, úgy érezzük, kapcsolatban állunk a körülöttünk lévő emberekkel.

De sokszor mégis úgy érezzük, hogy félreértenek minket. Magányosnak érezzük magunkat. Elkezdjük gyűlölni magunkat.

Ezek a klasszikus okok, amiért oly sokan gyűlölik önmagukat. Problémákkal küzdünk. Mérgező emberek vannak életünkben. Magányos vagyunk.

Milyen hatással van rád, ha gyűlölöd önmagad?

Ha gyűlölöd magad, számodra az élet szűkös és keserű lesz.

Ha ilyenkor kapcsolatba lépsz valakivel, valószínűleg nem fogja megadni neked a megérdemelt tiszteletet, hiszen te sem így érzel önmagad iránt és ő ezt visszatükrözi csak neked.

Amikor mérgező emberekről van szó, akkor elfogadod és talán még a magyarázatot is gyártasz arról, hogy miért bánnak veled így. Hiszen az önértékelésed, az önszereteted alacsony. Rossz úton indulsz el újra, még jobban magadat okolod, miközben ezek a helyzetek pontosan az önszereteted próbálják „hergelni”. Persze nem úgy, hogy a másikat hibáztatod, mert azzal nem leszel előrébb, és csak gyűlöletben tartod magad továbbra is. Ellenben meghúzhatod a határvonalat, mondván -Köszi szépen, hogy emlékeztettél arra, hogy ettől jobban becsüljem önmagam! És ilyenkor varázsütésre megváltozik a világ. Átrendeződik minden, hiszen te is változtál, már becsülöd, elfogadod és szereted önmagad, így hozzád sem tudnak úgy viszonyulni, mint ahogyan korábban tették.

Ha magányosnak és félreértettnek érzed magad a körülötted lévő embereknek azt sugárzod, hogy te vagy a probléma.

Ha gyűlölöd aki vagy, az önmagadba vetett bizalmad, egy véres és fájdalmas csatában veszít. Nem érzed, hogy megérdemled a boldogságot vagy az élet sikereit és ezzel meg is teremted ezt a valóságot.

Ha hosszabb ideig tartod fent ez az állapot, akkor valami még rosszabb is történik. Kialakul az áldozat szerepe. Az élet tisztességtelen veled. Megszületik a torz gondolkodásmód, hogy semmit nem tehetsz az életed megváltoztatásával kapcsolatban. Az öngyűlölet pedig mélyen beágyazódik.

Az öngyűlölet az emberekkel való kölcsönhatásait is formálja. Az ego táplálkozik ebből és átveszi az irányítást. Az önértékelést, a siker és a boldogság mértéke szerint határozza meg, de ez egy tévút. Ezzel az álszemélyiséggel próbálkozik, hogy meggyőzze mások önértékelését, hogy meggyőzze önmagát, de belül csak az önostorozás él, a boldogság ezért marad mindig kellő távolságban. Ez a hang mélyen belül, a pszichében, továbbra is csavarja a gondolataidat. Tudja, hogy mélyen gyűlölöd magad és folyamatosan szabotálja az emberekkel folytatott interakcióidat. Ez a hang az elmédben az, amely megkérdőjelezi az önérvényesítésedet, és ami nem segít abban, hogy jobb életet élj.

Az elme csapkodásával szembenézve, a kicsi én hangja elcsendesedhet.

Eckhart Tolle összehasonlítja az embereket az állatokkal, és elmagyarázza, hogy az állatoknak nincs saját magukról fogalma. Nem alkotnak mentális képzeletet magukról.

Ez a legfontosabb, az elme hekkelésénél. Meg kell értened, hogy mindez az öngyűlölet, egy olyan mentális képen alapul, amelyet te hoztál létre magadról. Nem létezik, csak a te fejedben, a külvilág erre képzetedre csak reflektál és nem pedig igazolja.

Az öngyűlölet megállítható és gyógyítható állapot, amint megkérdőjelezed az önmagadról tévesen alkotott kép létjogosultságát. Vége lehet, ahogy felismered, hogy élteted, és azt is, hogy te teremtetted, valójában semmi okod nincs nem szeretni önmagadat úgy, ahogy vagy. Mint teremtő, ennek az állapotnak bármikor véget vethetsz.

Kép: unsplash.com/Velizar Ivanov

unsplash.com/Derek Mack

You Might Also Like...

No Comments

    Leave a Reply

    Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..