Elmeprogramok Önismeret

Blokkok, amik elzárnak a szeretet megtapasztalásától

Sok gyógyítást a kapcsolatainkon keresztül kapunk, legfőképpen a párkapcsolatainkon keresztül. A szerelem valójában nem fájdalmas, nem valami próbatétel, hogy ha majd megcsókoltad a varangyos békát, csak akkor kaphatod meg a hercegedet. Az igazság az, hogy a feleslegesen cipelt poggyászaink, a múltbéli sérelmeink, hittrendszereink, az önmagunkról alkotott negatív gondolataink akaszthatnak még meg, tarthatnak még távol a boldog, beteljesült szerelem megtapasztalásától.

Ha Te is nehézségekbe ütközöl a párkapcsolatok világában, akkor érdemes feltérképezned az alábbi akadályozó tényezőket, amiket talán Te is működtetsz tudatosan, vagy tudat alatt.

Félelem a szeretettől – nem tudom befogadni a felém irányuló szeretetet

Volt már olyan, hogy zavarba jöttél, ha valaki rád figyelt vagy megdicsért? Nem tudtál mit kezdeni egy kedves bókkal, figyelmességgel, bármilyen feléd irányuló önzetlen, szeretetteljes gesztussal? Sokszor nem is tudod elfogadni a segítséget és nem is kérsz, igaz?

Érdekes lehet és furcsa, de sajnos mégis igaz, hogy nagyon sokan vagyunk, akiknek nehezen megy a befogadás. Megtanulni elfogadni a szeretetet, bűntudat és önvádaskodások nélkül, komoly nehézséget okoz egyes embereknek. Elhinni, hogy megérdemled a szeretetet, az egyik legmélyebben gyökerező, sokszor tudatalatti program, ami nagyon erősen blokkolja a szerelmet, a szeretetet az életedben.

Rendszerint az adás sokkal jobban megy ezeknek az embereknek, ezzel is tudat alatt kompenzálva a befogadásból származó hiányt. Csakhogy ez a kettő, kéz a kézben jár. Amíg nincs egyensúly “bent”, addig ez “kint” sem tapasztalható meg. Ha felismered, hogy ebben van elakadásod, gyakorold tudatosan. Minden problémának addig van csak hatása az életedre, amíg nem néztél rá, nem tudatosítottad. Ha már tudod, akkor annak már nincs akkora hatalma feletted és már képes vagy rajta tudatosan dolgozni, meggyógyítani, hogy helyre álljon az egyensúly.

Gyakorold a befogadást. Most már, ha valaki megdicsér, bókol, kedves veled, engedd be ezt az érzést, ne fuss el előle. Lehet, hogy ösztönösen ezt tennéd, az is lehetséges, hogy nem fog egyből menni, hogy jól kezeld, de kezdd el, apránként. Engedd meg magadnak és a környezetednek, hogy szerethessenek téged és amikor kifejezik ezt feléd, csak engedd meg, fogadd el, mert nem is kérdés, hogy megérdemled! Ha van egy háziállatod az is nagy segítség lehet. Figyeld meg, hogy mikor odamegy hozzád és kimutatja a szeretetét, azt milyen könnyen fogadod és hagyod, hogy ezt a jóleső érzést, bűntudat nélkül befogadd és fürdőzz benne. Vele ugye milyen könnyen megy? És ha egy állat így szeret kell ennél nagyobb visszaigazolás, hogy igazán tudd és elhidd szeretetre méltó vagy?!

Az emberek is csak rád várnak, hogy kinyisd a szíved ajtaját. Ne zárd el magad a szeretettől, inkább örülj minden egyes tapasztalatnak, amikor valaki kifejezi feléd, hogy milyen nagyszerű ember vagy, csak engedd meg neki, hogy tegye, engedd meg a másiknak is a lehetőséget, hogy adhasson, hogy Te fogadhass. Ne keresd azt, hogy ebben mi lehet az átverés.

Félelem a világtól – nem tudok megnyílni az embereknek, mert nem bízom senkiben

Annak érdekében, hogy megtapasztalhasd az életedben a szeretetet, meg kell nyitnod hozzá a szívedet, ki kell jönnöd a kuckódból. Úgy nem ér, ha csak az orrodat dugod ki, úgy nem fog menni, ha fél lábbal elindulsz a másik felé, de közben azt lesed, hol van a vészkijárat, ha baj történne. Ne áltasd magad azzal a felfogással elmerülni valakiben (biztonsági játékot űzve), hogy amíg nem látsz, érzékelsz semmi olyat, ami veszélyeztetne, addig bizony Te igen is megnyitottad magadat valaki számára. Ezzel magadat is meggyőzöd, elhiszed, hogy bizalmat szavaztál, de ez egy óriási illúzió, ilyenkor nincs nyitva a szíved.

A feltétel nélküli bizalom ott kezdődik, hogy nincs “ha” és nincs “de”, nincs semmilyen feltétele a szeretetednek, a bizalmadnak, mert csak akkor fog működni, ha teljes hittel, bizalommal képes vagy a másik karjába dőlni. Úgy dőlni, hogy nem számít, hogy elkap vagy sem, Te nem félsz akár zuhanni is. Nem megelőlegezed a bizalmadat valakinek, hanem szilárdan van. Ez valóban nem egyszerű, főleg a mai világban, de gondold csak végig, valószínűleg a másik, ugyanígy fél és a bizalmatlanság, bizalmatlanságot szül.

Az fog megtörténni, amire számítasz, ami tudat alatt félelemként él benned. Ha benned bizalmatlanság van a korábbi tapasztalataid miatt, és ezt a bizalmatlanságot még nem gyógyítottad be teljesen, hiába nyitsz valaki mással látszólag tiszta lapot, előbb vagy utóbb újra meggyőződéseddé fog válni a hiedelmed, mi szerint senkiben sem lehet megbízni, nem létezik igazi, feltétel nélküli szeretet, akinek Te biztonságosan átadhatnád magadat. Amíg ez a program benned nincs begyógyítva, a legcsekélyebb formában is élteted (fenntartod a menekülő útvonalat, meghúzol egy határt, teszteled a társadat), addig ez lesz a Te végső igazságod, minden kapcsolatodban és végül újra és újra Te fogod generálni, életre hívni ezt a tapasztalatot az életedben.

Mondhatjuk, hogy ez egy ördögi kör, kivetíthetjük, hogy a másik felelős a bizalmatlanságunkért, de ez nem igaz. Ami volt az volt, megtörtént, meg kellett tapasztalnod, pontosan azért, hogy észrevedd azt, hogy eredendően ott lapult benned egy bizalmatlanság, a félelem a csalódástól és a sérüléstől. Ezek a tapasztalatok nem azért történtek, hogy mélyítsd a bizalmatlanságodat és kiélezzék a figyelmedet a legkisebb jelekre is, ha esetleg újra át akarnának verni, nem, ez visszafejlődés. Igazából azért kapod ezt a “leckét” hogy észrevedd, ez benned gyökerezik, függetlenül az emberektől, hiszen mindig csak az történhet meg velünk amire affinitásunk van.

Te zártad be a szívedet és csak Te vethetsz véget ennek a tapasztalatnak. Kockázatos? Az, ha még mindig a félelem oldaláról vizsgálod ezt a lépést, ha viszont igazán szeretnél szeretni és szeretve lenni, akkor merni kell dőlni. Minden tapasztalat csak Téged fog gazdagítani, akkor mi veszteni valód van? Mi lenne, ha most kipróbálnád végre, hogy teljesen átadod magad valaminek vagy valakinek? Miért pazarolod el az idődet biztonsági játékokra, félszívvel megélni az életedet, csak mert félsz, ahelyett, hogy teljes szíveddel jelen lennél, agyalások nélkül? Észre fogod venni, hogy minél jobban így cselekszel szívből, “ha” és “de” feltételek nélkül, annál több látható pozitív dolgok érnek majd. Ahogy egyre inkább kinyitod szíved ajtaját, egyre több szeretet képes megérkezni hozzád. De zárt ajtók mellett ne várd, hogy beront hozzád a szeretet és minden happy lesz végre. Neked kell magadban megteremtened ezt a kényelmet számára és szeretettel, valódi bizalommal fogadnod.

Félelem attól, hogy nem vagyok elég jó – úgy érzem nem vagyok eléggé szerethető

Mindannyian félünk valamitől, ez kódolva van bennünk, nincs is semmi baj addig, amíg egészségesen létezik bennünk a félelem. A baj ott kezdődik, mikor a félelem túl nő rajtunk és hatalma lesz felettünk.

Ha attól félsz, hogy nem vagy elég jó valaki számára, nem vagy szerethető, nem vagy elég érdekes, okos, vonzó, az az önmagaddal szembeni elégedetlenségedet tükrözi. Mindenki hibázik, emiatt nem kell bűntudatot táplálnod magadban, nem szabad emiatt bántanod magadat, megfelelned másoknak, lekicsinyíteni magadat, mert ezzel blokkolod a feléd áramló szeretet. Hogyan lenne képes Téged szeretni valaki, ha ezt Te sem hiszed el? És ha megpróbálna szeretni valaki, akkor ebből a nézőpontból, ahogyan Te látod most magadat, képes lennél neki hinni? Hogyan lennél képes befogadni őt és a feléd irányuló szeretetét, ha ennyire rossznak ítéled meg önmagadat? Sehogy.

A másik vért is izzadhat, nem leszel képes neki elhinni. A legtöbb olyan kapcsolat, ahol az a felállás látható, hogy a “rossz” kell, az elérhetetlen, a jót meg észre sem vesszük, nem tudjuk még szeretni, pontosan erre ad magyarázatot. Azzal nem tudunk még mit kezdeni, aki igazán szeretne, ott még nem tartunk, hogy ezt értékeljük, hogy erre a szívünk is rezonáljon, mert még mi sem így látjuk önmagunkat. Akinek nem kellünk, ott még kaphatjuk ezt a tükröt, oda még húz a “szívünk”, mert a lélek rajta keresztül szeretné felnyitni a szemünket erre a felismerésre, erre a megoldandó, belső feladatunkra, ezért iránta “lángra lobbanunk”. A feladat pedig az, hogy meg tudj magadnak bocsátani és elfogadd, szeresd magadat minden jó és rossznak vélt tulajdonságoddal együtt.

Visszamenőleg is meg kell tudnod bocsátani önmagadnak a mulasztásaidat, a botlásaidat. Ne cipeld őket, tedd le és nézd meg őket. Akkor és ott így és így cselekedtél, az akkori énednek megfelelően. Ezek a hibák is hozzá tettek ahhoz a személyhez, akivé ma váltál, de ma már ettől több vagy. Ebből a nézőpontból a hibáidnak is van értéke, nem rossz. Vannak olyan gondolataink önmagunkról, amit sokszor már csak megszokásból cipelünk. “Én ilyen és ilyen vagyok. Ez vagyok én..” körbe határoljuk magunkat ezekkel a gondolatokkal, miközben egy részük már lehet nem is igaz ránk, vagy csak ezen gondolatok fenntartása miatt vagyunk képtelenek túllépni önmagunkon.

Ettől sokkal többek vagyunk, minden percben, minden nap, lehetőségünk van arra, hogy megtapasztaljuk mennyire sokszínűek vagyunk és csodálatosak. Minden nap lehetőséget kapunk, hogy felülmúljuk régi önmagunkat és növekedjünk. Mit vagyunk képesek kihozni önmagunkból és az életünkből, ez csak rajtunk múlik. A címkézéssel, a saját magunkról alkotott véleményekkel, a határtalanságunkat blokkoljuk és persze a szerethetőségünket, értékességünket. Bármihez elég jó vagy! A lehetőségeid határtalanok, amint felszabadítod magad ezalól a hiedelmed alól és elfogadod minden fellelt, megtapasztalt részedet, címkézésedet, amit önmagodról alkottál. Lehet, hogy valaki pontosan abba a tulajdonságodba szeret bele, amit Te hibásnak vélsz. Ha minden tulajdonságodat képes vagy elfogadni és nyitottan felfedezni, akkor más is pontosan úgy fog szeretni ahogy vagy, hiszen már Te is képes vagy rá.

Amikor ítéletet mondasz magad vagy mások felett

Akkor sem vagy elfogadásban és így szeretetben sem. Aki ítélkezik, abból hiányzik az együttérzés és nem utolsó sorban óriási tükör, hogy mivel nincs békében önmagán belül sem. Az egonak ez most nagy kibillenés lehet, erősen felháboríthatja, mégis így van. Csak az nem tud felbosszantani, piszkálni, benyomni rajtam valamit, ami bennem is rendben van. Amikor valakinek valamilyen tette, cselekedete, tulajdonsága felzaklat, az egy jel, hogy benned ugyanez a dolog is ott van és még nem fogadtad el, nem hagytad még jóvá, ellenzed magadban is ezt a tulajdonságodat, akkor is ha ez nem tudatosan felfedezett részed.

Valaki iránt akkor érezhetünk együttérzést, ha azt a tapasztalatot, tulajdonságot, már önmagunkban is felleltük és megbékéltünk vele vagy legalább is dolgozunk rajta. Ekkor tudjuk átérezni, hogy a másiknak milyen és ha bennünk ez már elfogadásban van, akkor legyen az bármi, nem vetjük meg érte, hiszen jártunk már hasonló cipőben. Amikor olyan dolog jön fel, ami viszont kiveri nálunk a biztosítékot, az arra mutat rá, hogy azzal a “dologgal” nekünk is van elakadásunk, különben nem érintene meg, hanem hidegen hagyna, vagy együtt tudnánk vele érezni. Az önismeretünk szempontjából az ilyen tükrök nagy segítségek lehetnek számunkra, mik azok a magunk előtt is elrejtett tudatalatti minták, viselkedések, amiket nem szeretünk saját magunkban, amiket leszeretnénk tagadni, annyira, hogy még a létezéséről sem “tudunk” úgy elnyomtuk magunkban, de ott van, ez kiderül ilyenkor és ha ügyesek vagyunk, inkább önvizsgálatot tartunk saját magunkban, mielőtt a másik felett ítélkeznénk.

Persze nem kell mindent elfogadni, megvannak a saját egészséges határaink, hogy tudjuk nekünk mi a jó, de az biztos, hogy ilyenkor ugyan együtt érezve, de arrébb állunk, nem fog kizökkenteni, ha nincs vele nekünk is dolgunk. Nem fogunk felháborodni és ítélkezni. Ha mégis, akkor legyünk hálásak, hogy a másik ember segítségével ez most a felszínre került és tegyük önmagunkban helyre, fogadjuk el, hogy ez sem hiba, hogy van egy ilyen részünk, aki tud ilyen is lenni, így már nem is lesz akkora ereje bennünk, mint korábban, öntudatlanul működve.

Önkifejezés hiánya – Nem tudom mit akarok, de azt igen, hogy mit nem

Tudod, hogy mit akarsz? Mit keresel igazán? Az univerzum is mint tudjuk, csak azt érzékeli, aminek Te energiát adsz, ha annak adsz energiát, hogy csak azt tudod, amit nem akarsz, de azt nagyon nem és arra fókuszálsz, akkor az fog láthatóvá válni az életedben. A “nem” szót nem fogja észrevenni, csak az energiát, meg azt a gondolatot és képsort, aminek a figyelmedet szenteled nap mint nap.

Válts fókuszt, szedd össze és koncentrálj arra, amit igazán szeretnél. Amikor kitudjuk fejezni azt, akik vagyunk és amit szeretnénk, akkor a szívünket is megnyitjuk. Itt nem feltétlenül olyan listáról van szó, hogy hogyan nézzen ki a másik, milyen tulajdonságai legyenek (persze lehet), hanem első sorban arról, hogy milyen energiát, milyen tapasztalatot szeretnénk végre beengedni, megteremteni. A tiszta szándék áramoltatása segít abban, hogy megteremtsd azt, amit valójában szeretnél. Sokszor ez nincs is letisztulva bennünk és csodálkozunk, hogy káosz uralkodik az életünkben.

Nagyon tisztán tedd fel magadnak a kérdést, mire van most szüksége a szívednek? Egy kapcsolatra? Vagy most egy kis függetlenségre vágynál? Figyelj, onnan tudod, hogy valamit tényleg a szíved mond, hogy ezeket a mondatokat inkább érzed, mint sem hallod. Amikor az ego beszél, akkor ő tényleg beszél, duruzsol, hangosan, követelőzően, félelmet,kétséget bizonyítási vágyat generálva benned. A szíved halk és nincs kétség, nincs mit belemagyaráznod, hogy ez igazság vagy sem, csak tudod, mert jó érzést kelt benned. Nem szavakkal kommunikál, mégis érteni fogod tisztán, ha lecsendesíted az elmédet. Lehet hogy furcsán hangzik, de a szíveddel folytatott beszélgetés, nagyon is segít felszabadítani azokat a blokkokat, amik elzárják előled a pozitív élettapasztalatokat. Tedd rendbe ezeket a kis célokat, adj irányt az életednek.

Ha gyakorlod az önkifejezésedet, a kapcsolataidban is könnyebben elérhetővé teszed saját magadat és a vágyaidat is. Amikor már tisztán tudod, hogy mi az, amit szeretnél, arra már tud felelni, simulni az élet is, a párod is vagy megérkezni ehhez a vágyhoz, egy olyan társ, akivel ezt a szándékokat megtudod valósítani. Ez nem a követelőzésről szól, nem is az elvárásokról, hanem arról a tiszta szándékról, amit szeretnél átélni és megtapasztalni.

Téged mi zár el a szeretettől? Hogyan oldod fel ezeket a gátakat magadban? Öröm, ha megosztod a személyes tapasztalataidat kommentben.

Kép: pixabay.com

You Might Also Like...

No Comments

    Leave a Reply

    Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..