Létezik recept a boldog szerelemhez?

Természetesen létezik és minden bizonnyal nem. Hiszen az éremnek két oldala van, de ha megértjük, hogy ez a két oldal, egyazon érmén létezik, közelebb kerülhetünk az igazsághoz. A kérdés valójában az, mire állsz készen? Mert csak azt kaphatod, amit Te főztél.. ami van odabent, az kerül terítékre.

Ha körbenézünk, mindenki próbál szeretni, de leginkább csak szeretve akarunk lenni. Szomjazzuk a szeretetet, követeljük és ha „megvan” világgá kürtöljük és bizonygatjuk, minden módon, hogy „Nekem már van, én már boldog vagyok!” (Látszólagosan) És ha már van, szorítjuk, félünk, nehogy újra ne legyen! Abba itt bele sem mennék, hogy vajon a „kapcsolatban vagyok” státuszunk elvesztésétől félünk, vagy mert annyira szeretjük a másikat. (kétlem, hogy az utóbbi, ha képesek vagyunk őt megfojtani a „szeretet nevében”)

Hiszen, ezekben a kapcsolatokban, még mindig az elesett, gyermeteg, hiányérzetekkel, önértékelési zavarokkal, és játszmákkal teli felek támaszkodnak csupán egymáson. Elvenni akarunk, magunknak, mert az jár. Adnánk, de azt már nem tudjuk, igazán hogyan is kell, csak azt hisszük, hogy tudjuk, hogy mi jól csináljuk, és a másik a felelős mindenért, ami velünk történik. Könnyebb mutogatni, mint magunkba nézni, és a saját kertünkben elburjánzott gyomokért, felelősséget vállalni, majd megkérdezni, hogy akkor most -hol vagy nagy szerelem? Miért nem vagy ma velem?

De ezzel sincs baj! Az éremnek két oldala van… És az élet egy tanulás, amid van, azért van, mert pontosan arra van szükséged, ott vagy, ahol lenned kell, abból tudsz építkezni, csak vedd észre, amid Van, az egész képet nézd, ne csak a felszínt! Mert van, amikor csak azért nem történik meg a változás az életedben, amiért ismétlődik minden „rossz”, mert nem érted meg, miért van az, ami van, és hogy csak rajtad áll változtatni valamin bent, amit már nem akarsz látni kint!

Igazi receptre vágysz a szerelemhez?

Akkor engedd el először az irányítást. Ne a receptet akard. Akarj felnőni az igazi, értékeken alapuló, két egész, és szabad ember, feltételnélküli kapcsolatához!

A mai világban, nem csak az a gond, hogy a tudatunkat az illúziókra irányítják, és próbálnak minket abban tartani. A baj ott kezdődik, hogy az embernek elég is az illúzió, önmaga is építi, és nem az igazságot keresi, nem az értékeket. Sem önmagában, sem másokban. Elfelejtjük azt észrevenni mi van a másikban, mert egyből azt vesszük észre, hogy mi nincs. De hiszen hogyan láthatnánk meg az igazságot ebben a felgyorsult világban, ha sem magunknak nem adjuk meg a valódi figyelmet, sem a másiknak, hogy felfedezzük őt? Ki ő valójában az álarcai mögött?(megpróbáljuk megérteni, hogy miért döntött úgy, hogy ezeket viselni fogja?) És mi megengedjük, hogy megláthasson minket a másik? Mi hozzájárulunk a bizalom kiépítéshez?

De ugye minek is vesződni, főleg, ha akadályokba ütközünk, ha a másik, nem felelt meg az elvárásainknak, vagy ha az egonkba gázolt?! És aztán lehet mondani, hogy „Benned is csalódtam!”

Mindenhonnan az ömlik ránk, hogy akkor „cseréld le, ha nem működik..itt az új, vedd meg..lemaradsz az újdonságról..” akarjuk az igazit, de nem értjük meg, hogy ő a mi döntésünktől lesz „igazi”. A kapcsolatunk létezése, a kettőnk szövetségéből születik meg, az igenléséből, nem a támaszkodásból, és nem a külvilágnak bizonyított hamis tetteiből. Attól a tartalomtól lesz értékes, amivel mi, ketten együtt megtöltjük. Az igaz dolgok, sokszor láthatatlanok, mégis létezőek. Ezek felfedezéséhez türelem és elfogadás szükséges, önmagunk és a másik felé is. És persze táplálás.. Egy barátság sem egyik napról a másikra alakul ki, és az igazi társunk, egyben a barátunk, szövetségesünk is az életünkben.

De még mélyebbre vezetlek, ha a szeretet igazi, képzeld, nem kell hozzá a másik. Mert a valódi szeretet igazából benned van. A nagy felismerés az, hogy az Igazi, te vagy, és te leszel önmagadnak. Senki nem tehet téged boldoggá, önmagadon kívül. Ha képes vagy saját magadat feltétel nélkül szeretni, és elfogadni, na akkor, ha szeretnéd, melletted lehet egy olyan ember, akivel a „nagyok” szerelmét megélheted. Szabad döntésből, mert valójában, ekkor már egyedül is teljes és boldog vagy, és nem függésből, önigazolásból, játszmából vállalsz fel egy kapcsolatot, hanem mert benned már annyi a szeretet, hogy azt feltétel nélkül, és önzetlenül megszeretnéd valakivel osztani. És akkor már neked is az kerül az asztalodra, hiszen az van benned!

De maradjunk az eredeti kérdésnél mégiscsak, hogy mi a recept?

Az emberi kapcsolataink, mind tükröt tartanak elénk, hogy mi van most bennünk, miben hiányos az önszeretetünk, hol van még bennünk elakadás, zárlat, önmagunkkal szemben. Milyen eltorzult hitrendszer szerint élünk, milyen régi gátak és sérelmek fékeznek még most is, ami elzárja bennünk az utat egy tiszta, őszinte, szereteten, és megértésen alapuló valódi kapcsolattól.

És ha az igazi szeretet megélésére vágyunk, bátraknak kell lennünk ebbe a tükörbe felelősségteljesen, alázattal belenézni és vállalni, ami a másik emberből visszatükröződik ránk, azért, hogy megtanuljuk a legfontosabbat. Önmagunkba beleszeretni.

Ha így tudunk belenézni önmagunkba, a másikon keresztül, és hajlandóak vagyunk magunkban dolgozni azon, amit mutat a másik, és nem ráborítani az asztalt, akkor az a kapcsolat és benne ti, fejlődhettek.

Ha két embernek dolga van egymással, mert valamit csak egymáson keresztül érthetnek meg, vagy rakhatnak helyre magukban, vagy mert esetleg tényleg ő lehetne az „igazi”, addig nincs az az erő, ami szétválassza őket, és az útjuk újra és újra ne keresztezné egymást.

De van, amikor csak egy bizonyos kört futsz le mindenkivel, aki az utadba kerül, hiába állsz odébb, újra hasonló problémával találod magad szembe, amíg észre nem veszed, hogy a gyökérprobléma, benned van, és nem a másik, a szemét disznó már megint!

Ha nem szeretjük magunkat eléggé, a világ, és a másik ember, csakis azt tudja majd nekünk újra és újra visszatükrözni a tetteivel (öntudatlanul ugyan, de mindig kíméletlenül pontosan), ami bennünk van, amivel dolgunk van, és ami még akadályoz abban, hogy az igazi szeretetet megtapasztalhassuk az életünkben.

Az igazi szeretet önmagában létezik. Szabadon.

Nem vár viszonzásra, nem állít fel korlátokat,  feltételeket vagy elvárásokat ahhoz, hogy legyen, hogy adjuk, hogy kapjuk. Ezeket az elme hozzá létre.

Tedd fel magadnak őszintén a kérdést azután, hogy nem érted miért nem tapasztalod ezt a valódi szeretetet még az életedben. Képes vagy már így szeretni?

Szereted, elfogadod, felismered jelenlegi önmagadat úgy, ahogy van? Nem baj, ha nem, mind ezt tanuljuk, ezért vagyunk itt. Fogadd el azt is. Ne ítélkezz sem önmagad, sem mások felett. Ne harcolj önmagadban azzal, ami van, engedd meg a jelenlétét. Akkor is, ha fáj, akkor is, ha nem tetszik, ne ellenállj, nézz szembe vele azáltal, hogy hagyod ott lenni és akkor észreveszed, hogy talán már csak az ellenállásod, a nem elfogadásod tartotta fent azt az állapotot, ami miatt még nem valósulnak meg a vágyaid.

Képes vagy magadat elfogadni, hogy vannak hibáid? Vannak félelmeid? Eltudod hinni, hogy szerethető vagy?

És ha elfogadod ezeket magadban, eltudod fogadni a másikban is, hogy esendő, neki is vannak félelmei, van saját, feldolgozatlan múltja, berögződései? Fel tudsz rá nézni szeretettel, amiért teszi, amit úgy érzi tennie kell, a saját útján, és abban tudod támogatni? Eltudod fogadni a döntéseit, akkor is, ha az nem egyezik a tieddel? Képes vagy őt úgy szeretni, ahogy van anélkül, hogy azzá akarnád formálni, aki már nem is ő lenne? Hajlandó vagy meglátni őt, hogy ő is megláthasson téged? Szeretni őt ugyanúgy, akkor is, ha ő nem úgy szeret, ahogy azt te elvárnád? Nem azt teszi, mondja, amit te szeretnél? Megengeded neki, hogy ő önmaga lehessen melletted, veled, hogy ő is segítsen Neked is önmagaddá válni? Engeded szárnyalni és nem birtokolni akarni, hogy ő szabadon szeressen úgy, ahogyan ő tud?

Képes vagy elengedni, ha úgy érzi mennie kell.. meghagyni, hogy szabad akaratából legyen veled ahelyett, hogy magadhoz akarnád görcsösen láncolni?

És a legfontosabb… képes vagy elhinni, hogy méltó vagy arra, hogy valaki így szeressen téged?

Úgy, ahogyan te tanulod szeretni magadat, és őt, feltétel nélkül.

Képek: unsplash.com, Photo by Candice Picard on Unsplash, Photo by Nathan McBride on Unsplash, Photo by Chad Madden on Unsplash