Lélektan

Az erős lelkű emberek miért bizonytalanodnak el?

Spirituális szemléleten keresztül nézve, azért vagyunk itt a Földön, hogy folyamatosan tanuljunk és fejlődjünk a tapasztalatainkon keresztül. Másoktól tanulunk, a győzelmekből és a vereségekből, de mi ugyanígy tanítunk másokat is. De előbb-utóbb mindig eljön egy pont, amikor az erős lelkünk elbizonytalanodik, magában és a világban.

Túl sokat törődünk mások véleményével

Emiatt minden döntést megfontolunk. De miért nem tudunk teljes bizalommal hinni önmagunkban? Miért lenne a másik jobb, mint mi? Ne aggódj, hogy más emberek mit gondolnak, amikor úgy érzed, hogy a cselekedeted a Te valódi igazságodat tükrözi. Még ha hibát is követünk el, ez a mi egyéni utunk, ami így vagy úgy, a mi fejlődésünket szolgálja.

Túl sokat várunk önmagunktól

Vakon keressük a tökéletességet mindenkiben és mindenben. De ez felesleges és ostoba dolog. Mindenki más sebességgel fejlődik, beleértve magunkat is. Ne bizonytalanodj el csak azért, mert összehasonlítod a saját életedet másokéval. Mindenki ott tart, ahol éppen lennie kell és azon az úton jár, ami számára láthatatlanul ki van jelölve. Sem előrébb, sem hátrébb nem vagy.

Istenítünk másokat, majd bennük is csalódunk

Vannak körülöttünk olyan mesteralakok, akikre felnézünk és könnyen beleesünk ilyenkor abba a hibába, hogy istenítjük őket, pedig ők is csak emberek. Egy ideig lehet valaki a segítőnk, de örökké nem támaszkodhatunk külső forrásokra. Ha így élünk, az élet tudatosan fog ebből az illúzióból felébreszteni minket. Amikor egy példaképednek nem sikerül valami, az nem jelenti azt, hogy neked még kevesebb esélyed lenne az életben! Az élet azért állít eléd ilyen példát, hogy vedd észre, hogy egy idő után el kell engedned a korlátot, amibe kapaszkodsz és a saját lábadon megállni, jobban hinni önmagadban.

Amikor nem vagy a középpontodban

Amikor minden összejön, akkor hajlamosak vagyunk látszólagosan teljesen letérni a saját ösvényünkről (Valójában mindig ezen az úton vagyunk). Elveszítjük a lelkesedésünket, kételkedni kezdünk és mindent sirvárnak, reménytelennek érzékelünk. Ilyenkor nem az ösvényről tértél le, hanem a belső egyensúlyodból zökkentél ki. Minél jobban belesüllyedsz az apátiába, annál messzebb kerülsz önmagadtól.

A feladat ilyenkor az, hogy tudatosan visszatalálj a középpontodba, ahol jól érzed magad. Hogyan? Tedd meg az összes apróságot, ami tőled telik, hogy az adott pillanatban jól érezd magad. Ahogy egyre több apróságot teszel, egyre több nagyobb dolog kerül a látóteredbe, amiért tehetsz és ami jó érzéssel tölt el újra. Minden csak akarás kérdése, tenni kell a saját boldogságunkért. Aki szenvedni akar, annak nem fog az ölébe pottyanni a megoldás.

Többet vállalunk, mint amennyit elbírunk

A kudarcaink oka legtöbbször önmagunkban keresendő. Sok különböző aspektusa van az életünknek, család, munka, szerelem, tanulmányok, önismeret stb. És mindenben egyszerre szeretnénk helytállni. De ha túl sok dolgot veszünk magunkra, akkor kiégünk. Meg kell találnunk az egyensúlyt az életünkben és az energiánkat is eszerint kell irányítanunk. Ha több helyre osztjuk meg a figyelmünket és mindenhol megakarunk felelni, elkerülhetetlen lesz az, hogy a lelkünk kimerül és végül már mindenben elbizonytalanodunk. Ne másokért éljünk, hanem első sorban önmagunkért.

Ha magadra ismertél és megosztanád a saját tapasztalatodat, írd meg kommentben.

Kép: pixabay.com

unsplash.com

You Might Also Like...

No Comments

    Leave a Reply

    Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..