Mi emberek, sokszor nagyon intelligensen megmagyarázzuk önmagunknak, a külvilágnak, hogy miért nem alkalmas most az időpont arra, hogy felszabadítsuk önmagunkat. Az ellenállással tulajdonképpen ki az igazi vesztes? Az élet vagy mi? Milyen kifogásokkal hátráltatjuk a növekedésünket, önmagunkat és hogyan építünk magunk köré még nagyobb kerítést?
Az élet a komfortzónánkon kívül kezdődik. Akkor miért szeretünk mégis benne maradni? Olyan divatossá vált ez a szó, vannak, akik tudatosan foglalkoznak vele, vannak, akik butaságnak tartják. Egy biztos, mindenkinek van komfortzónája, csak vannak olyan emberek, akik ügyesen, magukat is megtévesztve becsapják, hogy nekik nincs, ők igazán szabadok. Az élet viszont tesz róla, hogy előbb-utóbb, mind szembenézzünk a saját határainkkal, azért, hogy merjük őket átlépni.
Mi is a komfortzóna?
Ez az a kényelmes tér, ahol mozgunk napi szinten. Rutinok, amelyeket mindennap teszünk. Ide tartoznak a reggeli szokásaink, a munkába járásunk, az emberek, akikkel beszélünk és ahogyan velük viselkedünk, ahogyan ide tartoznak a belső mintáink, a reakcióink, a felvett érzelmi szükségleteink, hitrendszereink, elvárásaink. Az egonk pedig a kerítéseinken belül tart minket, aki félelmetesebbnél félelmetesebb dolgokat duruzsol a fülünkbe, hogy még csak véletlenül se merjünk kimerészkedni a nyílt, szabad terepre. Szerencsére vannak olyan emberek, akik képesek elhagyni a komfortzóna sztratoszféráját és ezeknek az embereknek határtalanul megnyílnak a lehetőségek.
A kifogások
Nem tudom mit tegyek
Sokan élnek a komfortzónájukban. Örömmel mondják, hogy azért nem távoztak, mert nem tudják, mit kell tenniük. Ők a felelősséghárítók, akik kívülről várják a megoldást, a csodát, esetleg egy messiást. Ez a legnagyobb önáltatás, amivel rabszolgaságban tartjuk önmagunkat és nem teszünk inkább semmit. Mindig van mit tenni. Mindig! A legkisebb lépés is több, mint a semmi vagy az önsajnálat.
Majd legközelebb
Egy népszerű kifogás azok számára, akik hajlamosak a lustaságra. A “talán legközelebb” ember, már évek óta akadályozza saját élete jobbrafordulását. A komfortzónák világában nincs “legközelebb”. Itt csak a most van, szóval kezdj el élni és lépj ki. Ha várunk a “megfelelő időre” vagy a “helyes érzésre”, semmi sem fog sikerülni. Ez a zóna varázsa, délibábja, ha úgy tetszik. A spontaneitásban és a bátorságban van az erő, a kulcs, hogy kiszabadulj abból az életből, amit már nem szeretnél tovább folytatni – máskülönben nem lesz legközelebb.
Nincs pénzem
Ez lehet látszólag egy igazi kifogás is, de mégsem elfogadható. Ha valaki változtatni akar az életén, akkor megtalálja a kiskapukat, megtalálja a lehetőségeket és megteszi az ehhez szükséges lépéseket, hogy változtasson.
Bármilyen furcsának is tűnhet, de az a pénz, amit nem bűntudatból engedsz ki a kezedből a saját örömödre, valahogy, valamilyen formában, visszatalál hozzád vagy még több bőséget teremt az életedben. Mert azt az érzést küldöd ilyenkor ki a világba, hogy neked ez jár, megérdemled, bőségben vagy, jól érzed magad és erre az érzésre, gondolatra reagál az élet, ezért még többet ad neked ebből. Néha Te is megengedhetsz magadnak olyan dolgokat, programokat, melyektől jobban érzed magad, ettől még nem leszel felelőtlen. És ha azért vállalsz kockázatot, hogy kilépj a komfortzónádból, akkor a szerencse melléd fog szegődni és támogat. Hány olyan embert ismerünk a világban, aki a semmiből teremtett meg magának mindent? Merni kell kockáztatni és elindulni.
Ha nem lenne ennyire rossz a helyzet, megtenném
Pont azért ilyen rossz a helyzet, mert az élet már nagyon szeretné, ha mernéd megtenni. Már nem tudja, hogyan mutatni neked, hogy ezt már nem húzhatod tovább. Rendben, az első lépés mindig félelmetes, de aztán, ahogy megteszed, egyre nagyobb önbizalomra teszel szert. Minden kis siker, lépés, növeli a sikerélményt és a félelem helyett a változás szeretete és akarása lesz a természetes. Ahogy az örökös önvédelemre és aggódásra rá tudtál szokni, úgy leszel szerelmes abba az érzésbe, amikor elkezded bontani a szárnyaidat és megtapasztalod annak a szelét, hogy tényleg minden csak rajtad múlik. A változás, az ismeretlen, végre egy izgalmas érzés lesz a szívedben, amit újra és újra át akarsz majd élni és nyitottá tesz az életre.
Csak nézd meg, hogy mi történik ha kilépsz, tegyél egy próbát. Nincs veszíteni valód, mert a komfortzónádba bármikor visszabújhatsz, de ha igazán sikerül magad mögött hagynod, soha többé nem vágysz majd oda vissza, ez biztos.
Te miért félsz kilépni a komfortzónádból? Oszd meg kommentben a történetedet.
Kép: stocksnap.io
unsplash.com
Te mit gondolsz?