Vallomások

Lélek párbeszéd

Újra ott vagy, amitől próbaltad magad megóvni. Összetört. És neked most újra össze kell raknod.
Ahogy összerakod a darabkákat megnézed mire esett szét..rengeteg sérelem, kétség és félelem hever a földön. Azt gondolod milyen butaság volt..Tudtad, hogy ez fog történni, ha valaha is újra összerakod most már tényleg nem adod senkinek..Mert nem vigyáznak rá, nálad van jó helye, ott van biztonságba, bezárva. – győzködöd magadat.

Lehajolsz és szedegetni kezded a darabkákat. Ahogy felveszed, az elsőt szemügyre veszed. “Csalódottság”.
Egy hang szólal meg benned.

-Vajon valójában hogy születhetett ez meg benned? – Kérdezi. – Miért érzel így?
– Mert Ő azt hittem más. Nem bántana meg.. – válaszolod a hangnak.
-Szóval valaki másnak hitted? Miért nem Őt akartad látni? Szerinted Ő így látott téged, ha Te sem Őt?! Ha mást akartál látni, benne csalódtál vagy az illúziódban? Nem lehet, hogy még mindig Te bántod magadat?
-Én?! Már miért akarnám bántani saját magamat?!Micsoda ostobaság!
-Biztos ez? Szóval igazán szereted magadat? Jól bánsz magaddal?
-Persze!
-Akkor miért félsz ennyire kitárni a szívedet és ontani azt a hatalmas szeretetet, ami benned van?
-Mert visszaélhetnek vele.
-Miért félsz ettől? Miért félsz szeretni? Ha bezárod, hogy jöhetne be rajta az, ami jó is lehetne? Mit érzel ezzel kapcsolatban? Hogyan élhetnek vele vissza?
-Attól félek, hogy ha megszeretek valakit, talán neki nem leszek ugyan ilyen fontos. És igen, attól is, hogy lehet bejön a rossz is


-Szóval nem hiszed el, hogy elég szeretetreméltó vagy, hogy valaki viszonozza az érzéseidet? Mit is mondtál arra, mikor azt kérdeztem szereted-e magadat? Ha ezt gondolod magadról valójában mennyire értékeled magadat? És igen..Sajnos anélkül, hogy nem tapasztalod meg, hogy mit nem szeretnél és hogy a korlátaid milyen börtönbe zárnak, sosem fogod tudni, mit akarsz igazán és sosem akarsz majd változni, felszabadulni, merni kitárni a szívedet. Rosszul értelmezed a nehéz tapasztalatokat. Nem azért kapod, hogy még jobban bezárj, hanem azért, hogy vedd észre azt, amiben még Te magad akadályozod a boldogságodat. A félelem csak zárva tart. Ehhez szükséges, hogy az is jöjjön néha, ami fáj, hogy lebontsd őket, és elengedd mindazt, ami már csak visszafog a repülésben. Ez is érted van. Igazából ez is szeretetből születik, érted!

-Teljesen igazad van. Észre sem vettem mennyire bántom magam sokszor a gondolataimmal..ezen jobban el kéne gondolkodnom…Oda kéne figyelnem jobban a gondolataimra, főleg a magamról alkotott gondolataimra és hiedelmeimre. Az is igaz, hogy bár most fáj, ami történt, sokkal tisztábban látom, hogy mit szeretnék és mi az, amire nincs már szükségem. Köztük az örökös félelemre. Mi ez a másik darabka itt a földön és ott mellette?

– Szeretethiány. Magány. Ha engem kérdezel, azt hiszem a szívednek Te hiányzol és önmagad szeretete. Ha most összerakod, ne félj attól, hogy újra összetörik. Hidd el, egyre könnyebb lesz, egyre kevesebb darabra törik. Míg végül törhetetlen lesz, ahogy benned a szeretet is.

Kép: pixabay.com

pexels.com

You Might Also Like...

No Comments

    Leave a Reply

    Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..