Boldogság

A boldogság egy választás

Küzdesz, hogy megtaláld azt a titokzatos dolgot, amit “boldogságnak” neveznek. A legtöbb ember a nap végén mégis úgy érzi, hogy túlterhelt, szorongó, dühös legrosszabb esetben depressziós. Talán Te is gyors hangulatváltozásokon mész keresztül. Emlékszel még arra az időre, amikor boldog voltál, de már olyan távolinak tűnik, mert a mostani életkörülményeid, messzire visznek ettől az állapottól. Valójában tiéd a választás, hogy a boldogság újra az életed része legyen.

Ha azt mondanám, hogy a boldogság, igazából minden sarkon megtalálható, hinnél nekem? Valószínűleg nem. Nem, mert az elméd, jelen pillanatban, nem nyitott arra az egyszerű tényre, hogy tényleg, tőled függ, mire nyitod meg magad.

Nem is szeretnélek meggyőzni erről, de azt engedd meg, hogy kinyissam az észlelésed ablakát.

Figyeld meg, hogy az elmúlt időszakod tapasztalatai, mennyire rántottak be magukkal. Lehetséges, hogy sok minden összejött az életedben vagy úgy érzed, hogy hosszú ideje olyan, mintha ugyanazokat a negatív eseményeket, helyzeteket ismételnéd, csak más szereplőkkel. Ismerős?

Amikor ilyen állapotban vagy, akkor érzések, lelki állapotok szintjén, arról beszélhetünk, hogy már nem látod a fától az erdőt. Belekerültél egy örvénybe és saját magadat is benne tartod.

Mire gondolok pontosan, amikor azt állítom, hogy Te tartod magad egy boldogtalan állapotban?

Az élet egy állandó változás, nem szükségszerű, hogy egy ponton megrekedj, ha mégis, akkor nagy valószínűséggel, Te adsz ennek teret, figyelmet. Életed hajóján, jelen pillanatban te csak egy utas vagy, aki belemerült a táj „szépségébe” és nem a kapitánya vagy, aki megadja az irányt.

Jó dolog, amikor képesek vagyunk elmerülni és élvezni azt, ami elénk tárul, de tudni kell nem bele ragadni az érzéseinkbe, különösen akkor, ha ezek az érzések negatívak. Meg kell tanulnunk nyitott szemmel, szívvel létezni, mert minden percben tiszta lapot kapunk, csak élnünk kell ezzel az ajándékkal. Ha az elmédet hagyod beszűkíteni és egyedül csak a problémáidra, a keserűségedre, a bánatodra koncentrálsz, akkor te vagy, aki önként elutasítja a boldogságnak a lehetőségét.

Rengeteg olyan embert ismerek, akik szeretnek szenvedni. Sokáig a részem volt nekem is, én is éltem azt, hogy dagonyáztam abban, hogy mennyire rossz nekem. Hogy az élet sivár, hogy semmi sem jött úgy össze, ahogyan szerettem volna, hogy már nem érdekelt igazán semmi és egyébként is, úgy rossz ez az élet, ahogy van – gondoltam. Saját magamat húztam le és mérgeztem. Választottam.Az én felelősségem volt a boldogtalanság is.Ma már nem is értem, hogy miért ragaszkodtam ahhoz az állapothoz, ami nem volt jó nekem. Ha nehézségeim vannak, akkor már nem esik nehezemre tudatosan keresni és megadni magamnak azokat az élményeket, tevékenységeket, amik újra feltöltenek.

Nincs semmi baj azzal, ha az ember néha ennyire leereszt, van ilyen, érző lények vagyunk és nem robotok. Egészségtelen bármilyen érzést megpróbálni elfojtani, engedd meg, de tudd, hogy ez csak egy érzés, egy ok-okozati végeredmény, megtapasztalás. Más az, amikor egy rossz napod végén megengeded magadnak, hogy felszínre törjenek az ilyen érzéseid, aztán kifújod magad, nem azonosulsz velük, okulsz belőlük és a megoldást keresed. Emeled magad tudatosan vagy továbbra is az önsajnálat mocsarában vergődsz napokig, hetekig, hónapokig? Óriási a különbség! Utóbbival programozod és benne tartod magad az állandó boldogtalan állapotban.

Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, barátja, akivel az év bármely napján találkozol, biztos, hogy panaszkodni fog, életunt vagy mindenki mást hibáztat a saját élete nyomorúságáért. Ilyenkor mi is azt érezzük, hogy legalább 20 évet öregedtünk és a kedvünk, az energia szintünk is nagy mértékben csökkent. Mondhatsz neki bármit, olyan, mintha foggal körömmel védeni akarná az állapotát, ami elmondása alapján rossz, de ő újra és újra ezt választjaa valóságának. Nem nyitott másra, esélyt sem ad magának más megtapasztalásra. Az ilyen emberekre szoktuk mondani, hogy számára még nem volt elég mély a nyúl ürege, hogy változtatni akarjon.

Te szeretnél igazán boldog lenni vagy jól esik állandóan szomorúnak lenni, hogy a világ sajnáljon? Egy ideig lehet, hogy megkapod azt a figyelmet, amit öntudatlanul ki akarsz ezzel az attitűddel csikarni az emberekből, de viszonylag rövid időn belül, az emberek el fognak mellőled pártolni. Hiszen az olyan emberrel mindenki sokkal szívesebben van, aki derűs, aki inspiráló, mint azzal, aki állandóan csak valamire panaszkodik és mélabús.

A boldogság nem cél, hanem tapasztalat

Méghozzá egy olyan tapasztalat, amire a te jóváhagyásodra van szükség, hogy a tiéd lehessen. Boldognak lenni azt is jelenti, hogy rugalmas vagy és megengedő. Például amikor az élet, egy új helyzet vagy egy barát segítségével lehetőséget küld számodra, hogy magad mögött hagyd az eddigi szűk észlelésedet és tágítsd azt. Nem kell semmit sem magadra erőltetned, amit nem érzel a szívedből igaznak, de ha csak azért utasítasz el valamit, hogy a komfortzónádban maradhass, akkor ne várj változást. Ahhoz, hogy más megtapasztalásokban lehessen részed, neked is nyitottá kell válnod arra, hogy megengedj új dolgokat az életedben.

A boldogság nem cél. Ha a boldogságot mindig kívülre helyezed, magadtól távol, amikor majd elértél valamit, amikor bizonyos dolgok majd végre bekövetkeznek, amit az elméd kreált, akkor egy örök keresésben, boldogság hajszolásban élsz. A boldogság a jelenben van, egy állapot, ami csak arra vár, hogy észrevedd, hogy megnyílj annak, ami előtted van, itt és most. Nem a múltban létezik és nem is a jövőben. A boldogság apró pillanatok, amit akkor érezhetsz, amikor nyitott a szíved arra, ami van és nem azon agyalsz, ami még nincs, vagyis nem a hiányra koncentrálsz, hanem a jelened bőségére. Ha nem értékeled ezeket az igaz pillanatokat, akkor állandóan csak elégedetlen leszel. Erről szól a választás és ezen múlik, hogy úgy érzed elérhetetlenül kergeted a boldogságot, ami sosem jön el, vagy észre veszed, hogy már most, itt is jelen van.

Az igazi boldogság az, amikor jelen tudsz lenni. Amikor ott vagy teljes figyelmeddel, részvételeddel a családod, barátaid, szeretteid között. Amikor közben nem az elmédben vagy, hanem élvezed, megengeded a pillanatot. Akkor is, ha egyedül vagy. Ha a szemed, az apró csodákat észreveszi egy naplementében, egy ember mosolyában, vagy ha csak átadod magad teljesen a kedvenc hobbidnak, elfoglaltságodnak.

Amikor a szíved nyitott, akkor látod és érzed magad körül, hogy az élet vibrál és ennek a része vagy jelen vagy ebben a megélésben. Ilyenkor boldogok vagyunk és minél többször vagy ebben az állapotban, annál több lehet ebből az állapotból a tiéd, mert jobban tágul az érzékelésed, hogy ezt a pillanatot fogadhasd, a részese legyél. Ehhez a te igened kell, a te választásod, hogy mire figyelsz, mire vagy hajlandó megnyílni az életedben. Boldog szeretnél lennél? Mire vagy kire vársz ehhez?

Öröm, ha megosztod a véleményedet.

 

Kép: pixabay.com

unsplash.com/Spencer Watson

You Might Also Like...

No Comments

    Leave a Reply

    Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..