A pszichológia szerint, az emberek az igazi boldogságot, az élet értelmében találják meg. Ez az a kérdés, mely mindannyiunkat hajt, keresésre ösztönöz. Ellenben, az élet felgyorsulásával, a kényelmünket szolgáló segédeszközökkel, a reménytelenség és a magányosság tart egyre inkább fogságban. Mikor felfedezzük, hogy nem a boldogságért kell csatát vívnunk, akkor megszülethet bennünk a felismerés is, hogy mi az élet valódi értelme.
Az élet észlelésének ellenőrzése, az éberség
A boldogságot keresni, hajszolni azért tévút, mert ez nem egy olyan dolog, amiért vért kéne izzadnunk és amit gondolatban magunkon kívülre kellene helyeznünk. Amíg kívül kutatjuk, sosem lesz elérhető, hiszen meg sem engedtük önmagukban a jelenlétét. Keresésben elfelejtjük észre venni az élet szépségét.
Leülünk és gondolkodunk. Aztán rájövünk, hogy boldogtalanok vagyunk, visszavonulunk, majd legyőzzük(elnyomjuk) az érzést és kezdjük elölről.
Ha valaki arra törekszik, hogy élete pillanataiban éber legyen, akkor sokkal inkább képes a jelenlegi helyzeten túl, a nagyobb képet is észrevenni.
Az élet tele van felfelé és lefelé kanyargó utakkal. Amikor ezt nem fogadjuk el és ellenállunk, akkor rengeteg kétség és félelem alakul ki bennünk. A fókusz ezeken a baljós jeleken lesz és nem azon, hogy megengedőek legyünk, hogy a boldogságot meglássuk, megtapasztaljuk.
Ha meg akarjuk találni egy helyzet értelmét, anélkül, hogy arra koncentrálnánk, hogy abban a pillanatban boldogok vagyunk-e vagy sem, azzal lehetővé tesszük, hogy egyet hátra lépve, tisztán lássuk a megoldást. Ilyenkor az érzéseink és egonk befolyása nélkül jelenlévőkké válunk. Ekkor élünk igazán. Ilyenkor teljes mértékben tudatában vagyunk annak, hogy amit most érzünk, nem határozza meg az egész létezésünket. Ez a tudatos éberség és érzékelés. Amikor éber vagy, akkor valóban létezel és jelen vagy, ezért ez az egyik legfontosabb igazság, amikor az élet értelmét akarjuk megérteni.
Találd meg azokat a dolgokat, melyek nagyobbak nálad
Törekedni a transzcendenciára.
A transzcendenciának nem kell valami spirituális dologról szólnia.
A transzcendencia lehetővé teszi, hogy önérzeted eltűnjön, vagy ami még jobb, a vélt valóságod nagyobb része.
A transzcendenciát rengetegen megtapasztaltuk már, amikor valami sokkal magasztosabb dologhoz kapcsolódtunk, ami a kicsi „énünkön” túl mutatott.
Lehet, hogy számodra félelmetes ez a szó, vagy nem kézzelfogható. Valaki másnak, a transzcendencia lehet a tükröződés és az öntudatosság.
Ilyen állapotot előidézhetsz azzal is, hogy elhelyezed magad a világban vagy elképzeled, hogy onnan, ahol éppen most vagy, gondolatban elkezdesz távolodni, ki az Univerzumba. Ez lehetővé teszi, hogy világosan megtapasztalhass egy nagyobb realitást, mint a sajátodét. Tágítod a tudatosságodat. Ekkor az apró személyes problémák, félelmek, teljesen más megvilágítást kapnak.
A szeretet az egyetlen kapocs
Gyakran fordulunk a körülöttünk lévő emberekhez boldogságért.
Gyakran úgy érzünk, mintha egyedül lennénk, hogy létezésünk a világegyetemben, nincs hatással a nagyobb jóra.
Tényleg így lenne? Ahogyan az is igaz lenne, hogy nem láthatjuk, hogy jelenlétünk milyen hatással van a környezetünkre? Persze, hogy nem így van. Csak nézz más szemmel a családodra, a barátaidra a szeretteidre. Milyen hatással vagytok egymásra?
Az összeköttetés él. Ezek a mély összeköttetések túlmutatnak a cselekvéseken és néha még gondolatainkon is.
Hatsz a világra! Ennek tudatában van erőd és hatalmad, hogy változásokat indíts el vagy éppen mélyítsd azt, ami már van. Ezért fontos a tudatosság. Tudatlanul működtetve te is növesztheted tovább a világban az alvó, bábjátékos energiákat és minden ehhez tartozó megtévesztő és figyelemelterelő pótcselekvéséket, valótlan értékek közvetítését. Tudatosan példát mutatva, pozitív láncreakciót indíthatsz el. Ne gondold, hogy egy ember nem képes a változás elindítására.
A valódi cél
A legtöbb ember azt gondolja, hogy az életben betöltött szerepük a legfontosabb cél. Ez a szerep pedig meghatározható, rangsorolható.
Csakhogy a cél nem az, hogy kitűnj, miközben lelkileg kiégtél. A jelenléted nem attól lesz fontos, hogy mit értél el és mit tettél le az asztalra, mert amikor távozol innen, ezeket a maszlagokat, papírokat, vagyontárgyakat, társadalmi rangokat, nem viszed magaddal. Senki nem lesz erre odaát kíváncsi! A lényeg, hogy lelkileg mivel gazdagodtál, és te mit adtál másoknak. Az alázat iskolája ez. Hova fejlődtél ezen utad során?
A cél az, hogy olyan dolgokat találjunk, amelyek nem kötődnek a véges dolgokhoz, melyek nem tartanak ragaszkodásban, birtoklásban, rabságban. A valódi szabadság nem anyagi javakban mérhető. Ez illúzió. A munka véget érhet. A kapcsolatok megszűnhetnek, a pénz elfogyhat. Ami ezen felül marad, amikor minden más összeomlik, az a célod, és ezt senki sem veheti el tőled.
Az élet értelme a kis dolgokban rejlik. A tapasztalásban, címkézések nélkül, itt és most, a sorok között.
Kép: unsplash.com/Qi Bin
unsplash.com/Tommaso Fornoni
Te mit gondolsz?