Asztrológia

Tudom az utat egy új világba! – Mindent a Vízöntőkről!

Egy Vízöntő küldetése, hogy fejre állítsa a világot és persze mindenkit maga körül. Hogy ezt miért szeretné, a válasz roppant egyszerű: Csak. Másodsorban azért is, mert ő maga a megújulás, az eredetiség, minden, ami extrém, ezért szeretne mindent fenekestül felforgatni és megreformálni. Őt mindig a változás, a fejlődés lehetősége foglalkoztatja, nem bírja a megszokott, unalmas dolgokat, a stagnálást. Eleme a levegő, és ezt szilárd minőségben uralja. Vagyis, az értelem, intelligencia, legerősebb jegye a Vízöntő.

A világ felfedezői, kutatói, zseniei, akik nagy mértékben járultak hozzá az emberiség fejlődéséhez, sok esetben Vízöntő szülöttek vagy erősen Vízöntő energiákat hordoztak magukban. Ő az, aki teljesen máshogy gondolkodik, mint a többi jegy, az ő képzelőereje határtalan és elméje olyat vesz észre, amit más nem. Ő látja a fától az erdőt, sőt még az égboltot is és ezzel együtt, minden élményt és lehetőséget, amit az erdő kínálhat számára (vagy a szent cél számára). Egy Vízöntő könnyedséggel tárja elénk a zseniálisabbnál zseniálisabb ötleteit, mintha csak az időjárásról beszélne, mi meg csak pislogunk, hogyan lehet, hogy ezt nem vettük észre.

Ő azt szeretné, hogy mi mindannyian előrébb jussunk. Nagyon humánus, segítő, briliáns lángelme, különc, forradalmár, hóbortos, de sokszor mindenkit kigúnyolni is képes, és olykor hajlamos az ítélkezésre. Bár nála jobban nem látja át senki egy terv megvalósításának a menetét, végső célját (mások gondolatait bőven megelőzve), számításaiból hiányzik a mélység felkutatása. Mivel fél elmerülni igazán valamiben, mert függetlenségét, szabadságát, az élete árán is védi, emiatt lemarad az intimitásról, nehezen enged valakit magához közel, és túl gyors következtetéseket von le a környezetéről. Emiatt sokszor ördögi körben találja magát. Ahhoz, hogy közel kerülhessen valakihez (amire titkon vágyakozik), neki is be kéne engednie a másikat, de ez szemben áll a függetlenségével, így gyakran meg nem értett lesz és ő is hajlamos téves ítéletet alkotni embertársairól, hiszen csak a felszínt láttatja és éppen ezért ő is csak ennyit kap.

A kiindulópontból elérhető célt tökéletesen átlátja, mivel van egy veleszületett jövőbe látó képessége. Az ő küldetéséhez, a gyakorlati dolgokra van igazán szüksége, az érzelmek, a lélek színskálája és annak valódi megértése nagyon is vonzza, de nehezen adja át magát ennek az érzésnek. Éppen ezért, a saját kis világában próbálja ezt megérteni és gyakran elmerül benne. Az okkult, láthatatlan világi dolgok is kíváncsivá tehetik, mégis, mindezek elsajátításához az ő hihetetlen sebességű értelmét félre kéne tennie és kicsit az érzéseiben elvesznie, az meg nem annyira az ő asztala, túlságosan racionálisan közelít feléjük, jobb a békesség elve alapján. Ennek ellenére, az érzelmek és a láthatatlan megismerése, örök kihívás marad számára és ez hajtja, mert valójában nagyon is tud érezni a felszín alatt, ha senki sem látja. Forradalmi újító céljainak elérésében, eltévesztheti a lényeget azt gondolván, hogy a cél szentesíti az eszközt.

Őt gyorsan kell lekötni, lebilincselni, ha ez nem sikerül, megy tovább, hiszen benne az az ösztön van, hogy annyi lehetőség van még előtte, amit fel kell fedeznie, hogy nem maradhat itt, hogy most ezt kibogozza, megértse, átadja magát neki és tulajdonképpen nincs is hozzá kedve. Hacsak nem kötjük le hozzá eléggé és építkezünk szertelen kíváncsiságára. Irtózik mindentől, amiben fel kéne oldódnia, ami magában hordozza azt a “veszélyt” hogy kötődjön, hiszen számára ez azt jelentené, hogy elvették a szabadságát, a függetlenségét. Az ész dominál, miközben határtalan mélységekben érzelmes, de ezt sokszor gyengeségnek éli meg, és elrejti a világ elől, miközben ő vágyik mindenkinél a legjobban a szeretetre, a gyengédségre, az elfogadásra.

Egy paradox érzést él meg a szabadságával és az érzelmeivel kapcsolatban. Azt mondhatná: “- Én itt voltam, próbáltam, de Te nem kötöttél le eléggé, hogy úgy érezzem érdemes maradnom”, miközben amit keres, amit, kutat, azt azért nem éri el, mert mindenfajta érzelmi kötődést bojkottál, hogy ha érzi, hogy ezzel egyidejűleg ki lesz szolgáltatva az érzelmek mocsarainak és oda a szabadságának. Így inkább nem mélyül el semmiben, viszont pont arról marad így le, amire a szíve mélyén, a legjobban vágyik.

Egy Vízöntőt nem igazán lehet megfogni, sem körül írni, őt fel kell fedezni, ha engedi, ha nem, így jártunk. Ő a hol volt, hol nem volt mese az életünkben. Az egyetlen dolog, amit ki lehet számítani egy Vízöntőben, a kiszámíthatatlansága. Barátaihoz, és akiket közel engedett magához, nagyon hűséges, és mindenfajta támogatását nagylelkűen ajánlja fel nekik. Idealista, lelkesültségre hajló képzelete határtalan magasságokba ragadja és ez valódi alkotómûvészetre képesíti. Könnyen felindul, sokszor hangulatember, kedélyállapotai eléggé hullámzóak lehetnek. Vagy társasági, nagy baráti összejövetelek közt érzi jól magát, vagy pont az ellenkezője, inkább magának való és kevés embert tűr meg maga mellett.

Kapcsolataiban nagyon szélsőséges, mindig fontos számára, hogy új színt vigyünk a vele való kapcsolatba. Képes maximálisan beletenni magát, ha már felkeltettük a figyelmét, de ezt ő is ugyanígy elvárja tőlünk, mert ugyanilyen hamar el is múlhat az a fellángolás. Nem könnyű kielégíteni nagy szeretetéhségét úgy, hogy közbe egyik pillanatról a másikra ne gondolja meg magát, hogy ő inkább nem kér az elköteleződésből. Neki kell úgy döntenie, hogy szüksége van ránk, de éreznie kell, hogy ő számunkra pótolhatatlanul fontos, mindezt úgy, hogy közben tiszteletben tartjuk szabadságát és nem telepszünk rá. Mi sem egyszerűbb ezt jól csinálni, nem igaz? Ha vele szeretnénk lenni, jobb ha felkészülünk, hogy unatkozni nem fogunk. Az ő kis világa az övé, és el kell fogadnunk, hogy lehetünk bármilyen közel hozzá, oda nem fog beengedni, ha ezt tiszteletben tartjuk, kiszámíthatatlanságából adódóan még az is lehet, hogy picit bekukucskálhatunk, de csak ha ő akarja, meg azért mert nála soha nem lehet tudni.

A legjobb, ha vele kapcsolatban minden elvárásunkat kidobjuk a kukába és csak engedjük, hogy megszínesítse az életünket egyediségével, amíg jelen van. Nos igen, mert lehet, hogy éppen csak félrenéztünk, és mire visszafordultunk, már hűlt helye sincs ott. Őt így szeretjük. Hozzá sok idő kell, nála gyakran barátságból fokozatosan érlelődik benne igazi szerelem, hiszen számára a bizalom kiépítéséhez, és ahhoz, hogy valakit legalább a küszöbig beengedjen, sok idő kell.

A legtöbb esetben, ha megérti, hogy egy kapcsolatban nem kell feláldoznia saját szabadságát, megbízik társában és elfogadóan szeretik, anélkül, hogy a másik megváltoztatná, hűséges, stabil, erős kapcsolat kialakítására képes, aki a szerelméért szinte bármire képes. Hozzá nagyon sok türelemre van szükségünk, meg egy végtelen hosszú pórázra. Tényleg nagyon hosszúra. De talán az a legjobb, ha egyáltalán nem gondolkodunk pórázban. Félni valónk nincs, hiszen hazudni, becsapni nem fog, nem azért megy el, mert a szomszéd fűje zöldebb, ha mégis, azt őszintén a szemedbe mondja. Neki csak mennie kell, sokszor talán ő maga sem tudja hová, csak hívja az ismeretlen, ahol nagy feladat vár rá, megváltoztatnia ezt a világot, amire igazán csak ő képes.

Kép: pixabay.com

unsplash.com/Nine Köpfer

You Might Also Like...

No Comments

    Leave a Reply

    Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..