Szívérintő

Lélekterápia

Spiritualitás

Rólam

Gyermekként álmodtam és azt hittem úgy lesz,
hittem az életben és nem fájt a szívem.
Tudtam, hogy én váltom meg majd a világot,
láttam a jövőmet és semmi sem bántott.

Lelkemben mindig ott volt valami dallam,
tudtam, hogy elmondhatok bármit egy dalban,
és hogy ha szeretném elszállok innen,
ez a dal majd repít, a szárnyán visz engem.

De miért csak én repüljek, hogyha más is szállhat,
De miért ne adjak dalban szárnyat, az egész világnak.

Ez a dal most száll, és lehet, hogy téged megtalál,
így megismerhetsz engem, hogy mi az, amire szívem vár,
én is szállok e dallal, magasan repülök most feléd,
neked adom e dalt és vele együtt a szívem is tiéd.

/Caremel – szállok a dallal/

Az máris kiderült, hogy imádom Caramelt.

Virág Klaudiának hívnak. Ezen a blogon szeretnélek beengedni a lelkembe és egyben átadni neked a saját tapasztalataimat és tudásomat, amit az önfsimeretem útján szereztem.

Már gyermekkorom óta érdekelt minden, ami a felszín alatt működik. Mindig is vonzódtam a misztikumokhoz, a spiritualitáshoz, a nem e világi tudáshoz. Talán velem született érdeklődés és hívás volt ez. Érdekeltek az emberek, de nem csak úgy felszínesen. Én azt szerettem volna megérteni, hogy mi van a lelkünk mélyén és szerettem volna a lehetőségeimhez mérten, hozzá tenni a világhoz, jobbá tenni és segíteni másoknak. Az önismereti utazásomat nagyon korán elkezdtem. Pszichológia, mélylélektan, asztrológia. Igen, asztrológia. Ez az egyik nagy szenvedélyem, ami kielégíti a mélylélektani és analítikus gondolkodásomat. Ja és persze azért, mert teljes áhítatot érzek a világegyetem, a csillagok és a bolygók iránt. Szerelem.

Pszichológiai asztrológiával (is) foglalkozom és úgy gondolom, látom, a tapasztalataim alapján, hogy az asztrológiának ennek a területe, nagyon sok megértést és segítséget nyújthat önmagunk felfedezésében, elfogadásában és az elakadásaink megértésében. Hú, ez jó hosszú mondat volt, szoktam ilyet. Nagyon keveset beszélek a hétköznapi életben, de ha olyan témáról van szó amiért rajongok, akkor megered a nyelvem és nem lehet leállítani.

Számmisztikával, Taroval és energiagyógyászattal is foglalkozom, de ez utóbbit, nem igazán érzem magaménak, bár a vendégeim nagyon szeretik. Sokkal inkább érdekel a hangtálterápia vagy az access bars, amiket reményeim szerint a közeljövőben elsajátítok és segíthetek velük másoknak. Az ásványokat viszont nagyon szeretem és használom őket. Rengeteg van belőlük, gyönyörűek.

Inkább csendesebb vagyok, álmodozó, kissé introvertált, de egykori kozmetikusként, elmondhatom, hogy az extrovertált világban is megállom a helyem, és bennem is sok extrovertált tulajdonság fellelhető, de azért sok “énidőre” van szükségem. Az énidő, nekem, általában a természet, egy jó nagy séta, hegyek között, erdőben, kirándulni. Mikor, mire van lehetőségem. De mindenképpen szükségem van a természet energiáira, hogy kiszakadjak a város nyüzsgéséből és igazán újra önmagam legyek.

Imádok olvasni és a könyveimet nagy becsben tartom, nem szeretem őket kölcsön adni és én is roppant óvatosan lapozgatom őket, vigyázok rájuk. Ha véletlenül ott felejtenél egy könyvesboltban, valószínűleg még órák múlva is ott találnál.

Szeretek írni. Gyerekkorom óta vezetek naplót, ami nagyon sokat segített és segít most is abban, hogy jobban megértsem mi zajlik éppen bennem. Kiterítve látni a gondolataimat sokkal könnyebb. Főleg, hogy nekem nagyon nagyon sok gondolatom van, amik keresztbe-kasul, fentről lefelé, lentről fölfelé cikáznak és egyre mélyebben bontják szét a kiinduló gondolatsort. Ezt analítikus gondolkodásnak is nevezik, amiért nagyon hálás vagyok, mert általa, rendkívül mély önismeretre, lélektan megértésre tettem szert.

Az emberek, kortól függetlenül, mindig ösztönösen megtaláltak a lelki problémájukkal én pedig mindig élvezettel hallgattam és segítettem őket. Az én életemben is nagyon sok mély pont volt, rengeteg félelmet és blokkot hordoztam magamban. 2013-ban, szorongásos pánik pánik beteg lettem, amit sok fel nem dolgozott, elnyomott érzések okoztak bennem. Szerencsére nálam nem fajult el ez odáig, hogy nem tudtam emberek közé menni, de ennek ellenére is erős fizakai tüneteket produkáltam. A pánikbetegségem bő egy évig nehezítette meg az életemet, de végül önismerettel, sajátos terápiával és az EFT nevű koptató technikával, sikeresen magam mögött hagytam. Egyszer sem fordultam emiatt sem pszichológushoz, sem más terapeutához, helyette magamon dolgoztam, blokkokat oldottam, szembenéztem az érzéseimmel és a gondolataimmal. Ez a tapasztalat azért is volt számomra nagyon hasznos, mert miután magamat meggyógyítottam, sok olyan emberrel kerültem kapcsolatba, akiket szintén régóta tartott fogva ez a betegség. Sokkal jobban megértettem min mennek kerüsztül és gyakorlati ségítséget is tudtam másoknak adni, hogyan lehet saját erőből felépülni.

Nem vagyok az a fajta ember, akinek, ha mesélsz valamit, akkor csak úgy átengedem magamon. Általában mélyen megérint, mert őszintén érdekelnek az emberek érzései és gondolatai. Ezért is van szükségem arra, hogy emberi érintkezések után, kicsit egyedül is lehessek, töltődhessek. Nagyon sokat tanultam az emberi kapcsolataimból és úgy érzem, sok tanulsággal és tapasztalattal gazdagodtam én is, amikor valaki hozzám fordult. Hálám.

Szabadidőmben szeretek még, rajzolni, festeni, különösen mandalákat. És a zene.. A zene az egyik nagy gyógyítóm. Tulajdonképpen annyi minden érdekel és olyan sok mindent megtanulnék, hogy szerintem erre több élet is kevés lenne. Óriási tudásszomjam van.

Folyton valamin gondolkodom és elemzek. Ez néha jó, néha nem. Maximalista vagyok önmagammal szemben. Nagyon. Nem jó. A kitartásom határtalan, ha arról van szó, ami számomra igazán fontos.

A lelki fejlődésem és a világmegváltó terveim mellett, a másik nagy szívügyem a Társ. Nagyon sokáig éltem egyedül. A szabadságom és a függetlenségem, mindig is nagy szerepet játszott az életemben. Nehezen nyitottam emberek felé, és még ennél is nehezebben keltette fel valaki az érdeklődésemet.

Sok blokkot hordoztam magamban a párkapcsolat szintjén is. A szívem mélyén sosem adtam fel, hogy számomra is létezik A Társ, de bevallom, voltak pillanatok, amikor azt hittem, óriási szerencsére van szükségem, hogy rátaláljak. Az elképzeléseim Rólakülönösen a mai társadalmat tekintve, szinte egy nem létező, tökéletes férfi képét festették le.

Ma már elmondhatom, hogy nem csak hogy létezik Ő, de még tökéletesebb is, mint akit valaha el tudtam volna képzelni! Engedjétek meg, hogy egyáltalán nem túlzóan, hanem nagyon őszintén, tudatosan szirupos-mázosan hangsúlyozzam, van ilyen kapcsolat! Elképesztően fontosnak tartom, hogy erről is nyíltan meséljek, mert ez a tiszta, érett és gyönyörű, szinte már “lehetetlen, hogy ilyen kapcsolat létezik”, első sorban, a hosszú és komoly belső munkám jutalma! Számomra ez a kapcsolat, bármilyen furcsán is hangzik, nem csak az egyik legnagyobb ajándék, hanem egyfajta visszacsatolás az élettől, hogy harmóniába vagyok önmagammal.

Az önszeretet gyakorlása, számomra is nagy lecke volt. A legmélyebb és legnehezebb szembesítéseimet, a társas kapcsolataim tükörképein keresztül kaptam én is, mint ahogyan mind. Éppen ezért, úgy hiszem, hogy nem is kaphattam volna hitelesebb elismerést, hogy ebben mennyit fejlődtem, gyógyultam, mint az a tény, hogy az életembe léphetett az igazi Társam. Minden nap hálás vagyok Érte.

 

És ez is mind én vagyok… az ember, a nő, az olykor örök gyermek:

  • Van egy különleges jelünk az univerzummal, ami a szív. Ha ezt látom, azt üzeni, jó az irány
  • Nem szeretem a mozgólépcsőt, mert lekorlátozza a sebességemet
  • Gyorsan megyek
  • Imádom nyáron, a vihar előtti csendet és az eső illatát
  • Gyermekként úgy gondoltam, hogy a széllel különleges kapcsolatom van (najó, most is)
  • Gyakran bámulom az eget
  • Imádom a táskákat és szeretek öltözködni. Nő vagyok. Pont.
  • Ha valami színes, máris odavagyok érte
  • Bajban vagyok az idővel, kevés a 24 óra
  • Simán elmegyek egyedül moziba, ha egy film érdekel, hiszen oda úgysem beszélgetni mész
  • Reggel sok időre van szükségem, hogy betöltsek. Elmélkedek, átgondolom a napot és lelkileg ráhangolódom. Ezért, már órákkal előbb felkelek mielőtt indulnom kéne (és még így is elkések!)
  • A fehér rózsa a kedvenc virágom
  • Nekem az Erzsébet híd a legszebb
  • Rendmániás vagyok (néha még én is megőrülök ettől a tulajdonságomtól)
  • Van egy piszok szemtelen édes cicám, aki nem hallgat rám, egy mini tigris, de tényleg! Óriási
  • Imádom az állatokat. Nem bántok pókot, rovarokat sem. Inkább kimentem sikítva
  • Utálom a kiszolgáltatottságot
  • Gyorsan feltalálom magam bármilyen helyzetben
  • Ha csendben vagyok, az azt jelenti jól érzem magam és figyelek rád, nekem ez természetes, nincs semmi bajom
  • Nem tudok viccet mesélni, de szarkasztikus humorom van
  • Az emlékeket illatokhoz kötöm
  • Nagyon jó a memóriám, de csak azt jegyzem meg, ami engem érdekel. Ez elég nagy pech volt a suliban
  • Papírószerek..tollak, füzetek, úristen, minden mennyiségben
  • Nem írom végig a naplóimat, mert ha úgy érzem, hogy egy új fejezet érkezett el az életemben, akkor új naplót indítok (emiatt elég sok naplóm van)
  • Nagyon szeretem a családomat és a barátaimat, értük bármikor, bármit
  • Nevelőapukám szerint, kis Petőfi vagyok, a forradalmár
  • És egy jó barátom szerint mini pitbull. A türelmem határtalan, de ha elfogy..
  • Nehezen mondok nemet
  • Nehezen kérek, inkább megoldom egyedül
  • A kedvenc könyvem Paulo Coelhotól a 11 perc,amit 14 évesen, a nyári munkahelyemen ott hagyott valaki. Paulo akkor még nem volt ennyire mainstream divat
  • Könyvek, melyek a legnagyobb hatással voltak rám eddig, Jeff Fostertől a Legmélyebb elfogadás és Elisabeth Haich-tól a Beavatás. (Sanszos, hogy Szepes Mária Raquel hét tanítvány is az lesz)
  • Párhuzamosan egyszerre több könyvet olvasok
  • Kedvenc filmem a Felhőatlasz, amit újra és újra megnézek és szerintem az egyik legcsodálatosabb zene a The Cloud Atlas Sextet
  • Ha lehetne, mindig napszemüveget viselnék, mert ha rajtam van, úgy érzem rejtve vagyok
  • Szeretek azon gondolkodni utazás közben, hogy vajon kinek mi járhat a fejében, mi foglalkoztatja éppen
  • Sokszor érzem az emberek gondolatait, érzéseit
  • Nagyon tudok szeretni, de nehezen mutatom ki
  • Egyedül a bókokkal lehet engem zavarba hozni
  • Hiszek abban, hogy a valóság sokkal több annál, mint amit az elménk képes lenne felfogni
  • Hiszem, hogy létezik egy Erő, egy forrásközpont, ami mindent összefog, de nem szeretem Istennek hívni
  • Szerintem nem csak mi emberek létezünk és nagyon boldog lennék, ha megélhetném, hogy ezt napvilágra hozzák
  • Kiskoromban sokáig egyiptológus vagy régész akartam lenni
  • Imádnám, ha egy szupertitkos, minden képzeletemet felülmúló, világmegváltó felfedezésben részt vehetnék
  • Szeretem a veszélyt, vonz minden, ami tiltott vagy titkos
  • Túl magyarázom a dolgokat (ez, azt hiszem most is sikerült, de legalább megnyíltam)
  • Miután szétagyaltam magam, mindig a szívemre hallgatok
  • Igazán soha nem hagyom, hogy valaki kiismerjen, de én nagyon hamar belelátok az emberek lelkébe
  • Imádom a kókuszt, de nem szeretem a bounty csokit
  • Nekem annyira nem lényeg, hogy milyen „dobozból” jön az adás, mert nem nézek Tv-t, de a hangtechnikákra nagyon érzékeny vagyok
  • Nem szeretem, ha fotóznak és nem szeretek középpontban lenni, sokszor mégis megtörténik
  • Az egyenlőség híve vagyok, de nem szeretek beállni a sorba, mert fontosnak tartom az eredetiséget, az egyéniségünk megőrzését és kifejezését
  • Nagyon könnyen megbocsátok, mert értelmetlennek tartom a haragtartást, hiszen olyan kevés időnk van és én azt a szeretetre szeretném áldozni
  • Nem gondoltam, hogy ennyi mindent fogok írni magamról, minden tisztelem a tiéd, ha végigolvastad

 

Még mindig rengeteget tanulok és fejlődök,hiszen ezen az úton sosincs megállás..mégis, szeretném ezt a sok tapasztalatot, felismerést, mások számára is átadni és kamatoztatni.

Tarts velem, ha úgy érzed, hogy segítségedre lehetek az úton, amin jársz.

Szeretettel,

Virág   Klaudia