Gyermekként álmodtam és azt hittem úgy lesz,
hittem az életben és nem fájt a szívem.
Tudtam, hogy én váltom meg majd a világot,
láttam a jövőmet és semmi sem bántott.Lelkemben mindig ott volt valami dallam,
tudtam, hogy elmondhatok bármit egy dalban,
és hogy ha szeretném elszállok innen,
ez a dal majd repít, a szárnyán visz engem.De miért csak én repüljek, hogyha más is szállhat,
De miért ne adjak dalban szárnyat, az egész világnak.Ez a dal most száll, és lehet, hogy téged megtalál,
így megismerhetsz engem, hogy mi az, amire szívem vár,
én is szállok e dallal, magasan repülök most feléd,
neked adom e dalt és vele együtt a szívem is tiéd./Caremel – szállok a dallal/
Az máris kiderült, hogy imádom Caramelt.
Virág Klaudiának hívnak. Ezen a blogon szeretnélek beengedni a lelkembe és egyben átadni neked a saját tapasztalataimat, amit az önfelfedezésem útján szereztem.
Már gyermekkorom óta érdekelt minden, ami a felszín alatt működik. Mindig is vonzódtam a misztikumokhoz, a spiritualitáshoz, a nem e világi tudáshoz. Talán velem született érdeklődés és hívás volt ez. Érdekeltek az emberek, de nem csak úgy felszínesen. Én azt szerettem volna megérteni, hogy mi van a lelkünk mélyén és szerettem volna a lehetőségeimhez mérten, hozzá tenni a világhoz, jobbá tenni és segíteni másoknak. Az önismereti utazásomat nagyon korán elkezdtem. Pszichológia, mélylélektan, asztrológia. Igen, asztrológia. Ez az egyik nagy szenvedélyem, ami kielégíti a mélylélektani és analítikus gondolkodásomat. Ja és persze azért, mert teljes áhítatot érzek a világegyetem, a csillagok és a bolygók iránt. Szerelem.
Pszichológiai asztrológiával (is) foglalkozom és úgy gondolom, látom, a tapasztalataim alapján, hogy az asztrológiának ennek a területe, nagyon sok megértést és segítséget nyújthat önmagunk felfedezésében, elfogadásában és elakadásainkban. Hú, ez jó hosszú mondat volt, szoktam ilyet. Nagyon keveset beszélek a hétköznapi életben, de ha olyan témáról van szó amiért rajongok, akkor megered a nyelvem és nem lehet leállítani. Számmisztikával, Taroval és energiagyógyászattal is foglalkozom, de ez utóbbit nem igazán érzem magaménak, bár a vendégeim nagyon szeretik. Sokkal inkább érdekel a hangtálterápia vagy az access bars, amiket reményeim szerint a közeljövőben elsajátítok és segíthetek velük másoknak. Az ásványokat viszont nagyon szeretem és használom őket. Rengeteg van belőlük, gyönyörűek.
Inkább csendesebb vagyok, álmodozó, kissé introvertált, de kozmetikusként elmondhatom, hogy az extrovertált világban is megállom a helyem, és bennem is sok extrovertált tulajdonság fellelhető, de azért sok “énidőre” van szükségem. Az énidő, nekem, általában a természet, egy jó nagy séta, hegyek között, erdőben, kirándulni, mikor, mire van lehetőségem. De mindenképpen szükségem van a természet energiáira, hogy kiszakadjak a város nyüzsgéséből és igazán újra önmagam legyek.
Imádok olvasni és a könyveimet nagy becsben tartom, nem szeretem őket kölcsön adni és én is roppant óvatosan lapozgatom őket, vigyázok rájuk. Ha véletlenül ott felejtenél egy könyvesboltban, valószínűleg még órák múlva is ott találnál. (Megtörtént eset alapján mondom ezt. Apukám nem akart hinni a szemének, hogy még 4 óra múlva is ott talált.) Már az eladók is ismernek – “Na, megint jött olvasni! Aztán nem tudja, hogy melyik könyvet vegye meg!”- szerintem egyszer rám fognak már szólni, de nem izgat, minek tesznek ki puffokat és ülőhelyeket.
Szeretek írni. Gyerekkorom óta vezetek naplót, ami nagyon sokat segített és segít most is abban, hogy jobban megértsem mi zajlik éppen bennem. Kiterítve látni a gondolataimat sokkal könnyebb. Főleg, hogy nekem nagyon nagyon sok gondolatom van, amik keresztbe-kasul, fentről lefelé, lentről fölfelé cikáznak és egyre mélyebben bontják szét a kiinduló gondolatsort. Ez az analítikus gondolkodás. Sokszor szimbólumok rendszerében találom magam a fejemben. NE KÉRDEZD. Ez csak úgy van.
Már az óvodában is én voltam a lelki szemetesláda és ez nem csak hogy nem változott, azt hiszem, igazából rejtetten ez a főállásom. Az emberek megtalálnak a problémáikkal és én különböző módon segítem őket. Kibogózni, hogy mi lehet a baj és hogyan lehetne lelkileg gyógyulni, gyarapodni. De nem szeretem senki életét megoldani, csak ajtókat nyitogatni. A munkámban is ez a helyzet. Immáron, 8 éve vagyok kozmetikus, a vendégeim, nagyon elégedettek a munkámmal, szeretem is csinálni, de rengetegszer érzem, hogy valójában beszélgetni jönnek. A vendégeim zöme is nagyon nyitott gondolkodású, spirituális úton lévő emberek. Micsoda véletlen.
Nem vagyok az az ember, akinek, ha mesélsz valamit, akkor csak úgy átengedem magamon. Általában mélyen megérint, mert őszintén érdekelnek az emberek érzései és gondolatai. Ezért is van szükségem arra, hogy emberi érintkezések után, kicsit egyedül is lehessek, töltődhessek. Nagyon sokat tanultam az emberi kapcsolataimból és úgy érzem, rengeteg dologgal gazdagodtam én is, amikor valaki hozzám fordult. Hálám.
Szabadidőmben szeretek még, rajzolni, festeni, különösen mandalákat. És a zene.. A zene az egyik nagy gyógyítóm. Tulajdonképpen annyi minden érdekel és olyan sok mindent megtanulnék, hogy szerintem erre több élet is kevés lenne. Óriási tudásszomjam van.
Folyton valamin gondolkodom és elemzek. Ez néha jó, néha nem. Maximalista vagyok önmagammal szemben. Nagyon. Nem jó. A kitartásom határtalan, ha arról van szó, ami számomra igazán fontos.
A lelki fejlődésem és a világmegváltó terveim mellett a másik nagy szívügyem A társ. Ritkán érint meg valaki, de akkor mélyen. Nehezen köt le valaki, de odavagyok, ha valakinek briliáns az elméje. Ennek a társnak különlegesnek kell lennie, valaki olyannak, akinek a szemében, lelkében, teljesen más tükröződik, mint az átlagemberekben. Szellemileg és lelkileg is nagyon fontos számomra, hogy egy csónakban evezzünk, máshogy gondolkodjon, szabad legyen, független és határozott.
Nehezen nyílok meg, ha kapcsolatról van szó. Hogy az igazi énemet megmutassam, ahhoz nekem sokkal több idő kell, mint amit ez a mai gyors világ elvár tőlem. Ha látom, érzem a figyelmet, a közös hullámhoszt, akkor egyre-egyre beengedem én is őt a kis világomba, de csak fokozatosan. Nem indulok túl jól ebben a világban, ilyen személyiséggel, de ez van. A nyitottságot újra kell tanulnom és azt hiszem, ez a blog ebben is egy kis segítség lesz.
A szabadságom és függetlenségem számomra is nagyon fontos. Nem szeretnék tipikus családanya és házastárs lenni, de szeretnék ennek a részese is lenni majd. Nem szeretem a szabályokat, legalábbis a lefektetett, korlátolt szabályokat, azokat már csakazértis áthágom.
Ha tehetném, bejárnám a világ különböző kultúráit és igazi nagy mesterek közelében tanulnék. Nem bánnám, ha az öregkoromat teljesen a lelki gyarapodásomnak és a megvilágosodásnak szentelhetném. Nagy bakancslistás hely Peru, Tibet és Egyiptom mellet.
Pár érdekesség rólam:
- Van egy különleges jelünk az univerzummal, ami a szív. Ha ezt látom, azt üzeni, jó az irány
- Nem szeretem a mozgólépcsőt, mert lekorlátozza a sebességemet
- Gyorsan megyek
- Imádom nyáron, a vihar előtti csendet és az eső illatát
- Gyermekként úgy gondoltam, hogy a széllel különleges kapcsolatom van (najó, most is)
- Gyakran bámulom az eget
- Imádom a táskákat és szeretek öltözködni. Nő vagyok. Pont.
- Ha valami színes, máris odavagyok érte
- Bajban vagyok az idővel, kevés a 24 óra
- Simán elmegyek egyedül moziba, ha egy film érdekel, hiszen oda úgysem beszélgetni mész
- Reggel sok időre van szükségem, hogy betöltsek. Elmélkedek, átgondolom a napot és lelkileg ráhangolódom. Ezért, már órákkal előbb felkelek mielőtt indulnom kéne (és még így is elkések!)
- A fehér rózsa a kedvenc virágom
- Nekem az Erzsébet híd a legszebb
- Rendmániás vagyok (néha még én is megőrülök ettől a tulajdonságomtól)
- Van egy piszok szemtelen édes cicám, aki nem hallgat rám, egy mini tigris, de tényleg! Óriási
- Imádom az állatokat. Nem bántok pókot, rovarokat sem. Inkább kimentem sikítva
- Utálom a kiszolgáltatottságot
- Gyorsan feltalálom magam bármilyen helyzetben
- Ha csendben vagyok, az azt jelenti jól érzem magam és figyelek rád, nekem ez természetes, nincs semmi bajom
- Nem tudok viccet mesélni, de szarkasztikus humorom van
- Az emlékeket illatokhoz kötöm
- Nagyon jó a memóriám, de csak azt jegyzem meg, ami engem érdekel. Ez elég nagy pech volt a suliban
- Papírószerek..tollak, füzetek, úristen, minden mennyiségben
- Nem írom végig a naplóimat, mert ha úgy érzem, hogy egy új fejezet érkezett el az életemben, akkor új naplót indítok (emiatt elég sok naplóm van)
- Nagyon szeretem a családomat és a barátaimat, értük bármikor, bármit
- Nevelőapukám szerint, kis Petőfi vagyok, a forradalmár
- És egy jó barátom szerint mini pitbull. A türelmem határtalan, de ha elfogy..
- Nehezen mondok nemet
- Nehezen kérek, inkább megoldom egyedül
- A kedvenc könyvem Paulo Coelhotól a 11 perc,amit 14 évesen, a nyári munkahelyemen ott hagyott valaki. Paulo akkor még nem volt ennyire mainstream divat
- Könyvek, melyek a legnagyobb hatással voltak rám eddig, Jeff Fostertől a Legmélyebb elfogadás és Elisabeth Haich-tól a Beavatás. (Sanszos, hogy Szepes Mária Raquel hét tanítvány is az lesz)
- Párhuzamosan egyszerre több könyvet olvasok
- Kedvenc filmem a Felhőatlasz, amit újra és újra megnézek és szerintem az egyik legcsodálatosabb zene a The Cloud Atlas Sextet
- Ha lehetne, mindig napszemüveget viselnék, mert ha rajtam van, úgy érzem rejtve vagyok
- Szeretek azon gondolkodni utazás közben, hogy vajon kinek mi járhat a fejében, mi foglalkoztatja éppen
- Sokszor érzem az emberek gondolatait, érzéseit
- Nagyon tudok szeretni, de nehezen mutatom ki
- Egyedül a bókokkal lehet engem zavarba hozni
- Hiszek abban, hogy a valóság sokkal több annál, mint amit az elménk képes lenne felfogni
- Hiszem, hogy létezik egy Erő, egy forrásközpont, ami mindent összefog, de nem szeretem Istennek hívni
- Szerintem nem csak mi emberek létezünk és nagyon boldog lennék, ha megélhetném, hogy ezt napvilágra hozzák
- Kiskoromban sokáig egyiptológus vagy régész akartam lenni
- Imádnám, ha egy szupertitkos, minden képzeletemet felülmúló, világmegváltó felfedezésben részt vehetnék
- Szeretem a veszélyt, vonz minden, ami tiltott vagy titkos
- Túl magyarázom a dolgokat (ez, azt hiszem most is sikerült, de legalább megnyíltam)
- Miután szétagyaltam magam, mindig a szívemre hallgatok
- Igazán soha nem hagyom, hogy valaki kiismerjen, de én nagyon hamar belelátok az emberek lelkébe
- Imádom a kókuszt, de nem szeretem a bounty csokit
- Nekem annyira nem lényeg, hogy milyen „dobozból” jön az adás, mert nem nézek Tv-t, de a hangtechnikákra nagyon érzékeny vagyok
- Nem szeretem, ha fotóznak és nem szeretek középpontban lenni, sokszor mégis megtörténik
- Az egyenlőség híve vagyok, de nem szeretek beállni a sorba, mert fontosnak tartom az eredetiséget, az egyéniségünk megőrzését és kifejezését
- Nagyon könnyen megbocsátok, mert értelmetlennek tartom a haragtartást, hiszen olyan kevés időnk van és én azt a szeretetre szeretném áldozni
- Nem gondoltam, hogy ennyi mindent fogok írni magamról, minden tisztelem a tiéd, ha végigolvastad
Bevallom, minden bajom van, ha egy új közösségben megkérnek, hogy mutatkozzak be. Nem véletlenül maradt le ez a rész az előző blogomról. De most, egy teljesen új fejezetet szeretnék nyitni az életemben. Egy interaktív közösséget kialakítani, kapcsolódni, amihez remélem, hogy Te is csatlakozol. Szeretnék még többet segíteni és szeretném, ha segíthetnénk mi is egymásnak. Kívánom, hogy leld örömödet ebben a blogban és hozzon neked megértest, “aha” élményeket. Ha bármilyen kérdésed van, írj nekem bátran!