A szavaknak tetszik vagy sem, mágikus erejük van. Hatnak ránk és a környezetünkre. Egyszóval képesek vagyunk teremteni, befolyásolni tudjuk az életünket. Ezt a csodálatos képességünket legtöbbször mégis negatívan működtetjük.
Arról beszélünk többet, amit nem szeretnénk, annak adunk több energiát, ami most nem tetszik az életünkben (panaszkodás) és saját magunkat is negatív jelzőkkel ruházzuk fel. “-Én ehhez nem vagyok elég jó! – Ezt képtelen vagyok megcsinálni!” Úrrá lett rajtunk a kishitűség, a gátak, a félelmek és nem bánunk jól magunkkal már gondolatban sem. Ez már nem egészséges önkritika, így teljesen aláássuk a saját önbecsülésünket, nem beszélve arról, hogy újra és újra negatív képet, tapasztalatot éltetünk a szavainkkal.
Sajnálom
Természetesen nincs semmi baj azzal, hogy elnézést kérünk, amikor hibát követtünk el, vagy megsértettük valakinek az érzéseit, de ha sokszor van bűntudatunk és bocsánatot kérünk, mert úgy érezzük, hogy kényelmetlenséget okozunk, az azt jelenti, hogy az önértékelésünk nagyon ingatag alapokon áll.
Azoknak az embereknek, akik túlzottan használják a “bocsánat” szót, ki kell építeniük az önbecsülésüket és magabiztosnak kell lenniük abban, hogy megérdemelt helyük van a világban. Ezeknek az embereknek gyakran arra kell törekedniük, hogy stabilabb legyen az önképük és kialakítsák a belső biztonságukat, hogy a környezetükben is otthon érezhessék magukat.
Ha észreveszed magadon, hogy Te is gyakran kérsz bocsánatot mindenért és folyton emészted magad, ha valakinek nem tudtál eleget tenni, akkor a sajnálom helyett gyakorold a “köszönöm” és “kérem” szavakat. Például “- Köszönöm, hogy megérted, hogy most nem tudtam veled találkozni. Ezek a kis lépések segítenek fokozatosan újraprogramozni az elmédet és megváltoztatják az önmagadról alkotott képet, érzéseidet.
Idővel ezek a változások is segíthetnek abban, hogy magabiztosabbnak érezd magad és hogy nem kell mindenért bocsánatot kérned, nem kell mindenkinek megfelelned, hiszen ez lehetetlen.
Kell/Kellene
Egy másik szó, amire érdemes figyelni a “kell”. Például: “- Ezt kellett volna tennem.” Amikor önostorozássá válik a “kell” szó, akkor máris ítéletet alkottál magad felett. Sokszor a “kell” vagy “kellett volna” másokban is csalódás érzést. Nincs jogunk mások felett sem ítélkezni, nem tudhatjuk, hogy kinek mi a jó. Bármilyen jó szándékkal használjuk ezt a szót, a “kell” használata, főleg a környezetünkre vetítve, inkább defenzív, mintsem megoldásorientált.
A “kell” szó használata, kemény elvárásokkal telepszik ránk, hatással lehet az önbecsülésünkre és az önbizalmunkra.
A megoldás az, hogy ha inkább kivesszük a mondatatból és helyette csak annyit mondunk “-Ezt fogom tenni.”
Ha eltávolítod, eltűnik az ítélet és az elmulasztott lehetősége érzése, a csalódottság. Helyette új lehetőséget indítasz el, nem kudarcként könyveled el az előző lépésedet, hanem próbának, amiből most már tudod, hogy koncentrálj, hogyan tedd eredményesebbé a következő lépésedet.
Megpróbálom
Amikor azt mondod “- Megpróbálom ezt megtenni”, az gyakran azt jelenti, hogy valójában nem vagy elkötelezett, nem hiszel magadban eléggé. Egy részed még nem hiszi el, hogy ez menni is fog, ezért csak azt mondod “próbálom” ahelyett, hogy teszem, csinálom. Ez a belső tudatalatti program viszont tényleg akadályozhat téged abban, hogy elérd a célodat.
Ha valóban hiszel valamiben és ha tényleg hiszel magadban, nincs okod a csak “próbálom” szó használatára. Ehelyett borítékold előre a sikeredet, tudd, hogy képes vagy rá. Mint például: “Meg fogom csinálni.”
A szó nagy jelentőséggel bír, érdemes odafigyelni, hogy minek adunk erőt. Milyen gondolatot, érzést táplálunk és mit növesztünk egyre inkább magunkban. Ha tudatosan figyelünk a szavaink, gondolataink áramoltatására, meglepően sok pozitív változást tapasztalhatunk meg az életünkben.
Te mennyire figyelsz arra, hogy mit teremtesz a szavaiddal?
Kép: unsplash.com
Te mit gondolsz?