Mi a baj velem? Tudom, hogy te is feltetted már magadnak ezt a kérdést. Ha így van, talán a következő négy ok, segíthet más megvilágításba helyezni a kapcsolataink megértését és működését. Természetesen nem minden párnál fordulnak elő ezek a tendenciák, de ha te is közéjük tartozol és magadra ismersz, remélem sikerül egy kicsit közelebb kerülnöd a lelkedhez.
A legtöbb ember körülöttünk, megért és szeret minket. Elfogad minket olyannak, akik vagyunk.
Folyamatosan keressük az ideális partnert, és azt szeretnénk, hogy a kapcsolat tartós legyen, de manapság egy igazi kapcsolatot sok külső és belső tényező egyszerre befolyásol.
Nem tudjuk, miért. És annak ellenére, hogy ugyanazokat a dolgokat szeretnénk, mindig úgy tűnik, hogy a közös út, túl hamar szomorú véghez közeledik. Vajon miért?
Önszabotálás
A viselkedés önszabotázs. Az önsajnálkozóknak az a tendenciája, hogy megtagadják maguktól a boldogságot, az örömöt, a sikereket a szerelemben és úgy általában az egész életükben. Hagytad, hogy a belső hangod a maga módján foglyul ejtsen. Tényleg elhiszed, hogy meg akar csalni? Átakar verni a másik? Miért hiszed, hogy neked soha nem fog működni, Nem leszel képes egy igazi kapcsolat megteremtésére és fenntartására?
Egy másik öncsaló viselkedés az érzelmek elnyomása. Megpróbálod az erős érzéseket elnyomni, mert félsz, hogy később túl nagy fájdalom lesz ennek az ára. Ezzel az a baj, hogy már a jelent is elutasítod, azt ami itt és most lehetséges lehetne, mert már előre félsz a még nem létező jövőtől.
Ez benned van. Ez a belső hang egy olyan magatartássá vált, amelyet hosszú ideig érleltél, etettél magadban. Ha a dolgok kényelmetlenné válnak számodra, ha veszélyben, fenyegetve érzi magát az egod, ez az önmegsemmisítő magatartás beindul.
Nincs más módja a belső pesszimista hangod kezelésére, mint az, ha első körben beismered, hogy te táplálod. Ismerd meg a mintáidat és ismerkedj meg a védekező szokásaiddal. A régi, beágyazott szokások megváltoztatása nem könnyű, de gyógyítható. Ez a belső hang segített téged abban, hogy túlélje a nehéz helyzeteket, de ez az is, aki miatt most a saját börtönödben ragadtál. Szabadíts fel magad. Itt az ideje, hogy változtass ezeken a gondolataidon. Persze csak akkor, ha már tényleg szeretnél valakivel igazán kapcsolódni.
Bizalmi problémák
Egy olyan világban, ahol minden bizonytalan, bíznod kell az emberekben. Biztos, hogy a családod, a barátaid és partnereid veled vannak.
Bízz a kapcsolatban, hiszen elsődlegesen ez az erő tartja össze a köteléket és a szeretetet. Ez a partnerek közötti érzelmi kapcsolat alapja. Ha nem tudunk senkiben sem bízni, akkor a másik ezt érezni fogja. Ehhez nem kellenek tettek, szavak, ott van a kisugárzásodban. A bizalmatlanság olyan falakat emel láthatatlanul, amely megakadályozza a partnerek közötti nyitottságot. Megöli az intimitást, és szabotálja azt, hogy egymáshoz igazán közel kerülhessünk. A tudatalattiban élő örökös gyanú, a múltban fel nem dolgozott sérelmek, öntudatlanul kaszabolják a kapcsolatainkat. Ezért fontos, hogy önmagunkkal foglalkozzunk és szembenézzünk az árnyékainkkal. Amíg cipeled ezeket magaddal, addig minden egyes kapcsolatodba beférkőzik, mint mellékszereplő és megmérgezi azt.
Ilyenkor nem számít, mennyire szeretitek egymást, sem szavak, sem tettek nem tudják megnyugtatni a másikat, hogy nem kell aggódnia. Ez a belső hang azt mondja, hogy állandó készenlétben kell lenned, és emiatt a kapcsolat eleve halálra van ítélve, hiszen megakasztja a szabad, nyílt szeretetteljes áramlást két ember között.
Hogy valóban kitörj a bizalmatlanságból, először magadban kell bíznod. Hiszen amikor a múltban sérültél, egyben magadban is csalódtál. Hibáztatod önmagadat, hogy miért nem voltál óvatos és ezért a bizalmatlanság első sorban önmagadban gyökerezik. Meg kell tanulnod újra bízni magadban, mielőtt más emberekben bízni szeretnél. Bízz abban, hogy a megfelelő döntést hozod. Bízz abban, hogy készen állsz a megnyílásra, mert bárhogy is legyen, a tapasztalatok a te fejlődésedet szolgálják. Engedd el a védekezést. A nyitottság az egészséges és tartós kapcsolat kulcsa.
Félelem a intimitástól
A legtöbb ember tisztában van azzal, hogy félnek kötődni, félnek valakihez igazán közel kerülni, mert tévesen úgy ítélik meg, hogy akkor kiszolgáltatottá válnak, vagy elveszítik a függetlenségüket.
A bizalmatlansághoz hasonlóan, az intimitásból eredő félelem is korán életbe lép. Gyermekként megtanulhatjuk, hogyan védhetjük meg magunkat az olyan negatív érzésektől, mint a csalódottság és a bűntudat. Leállsz és létrehozod a saját kis buborékodat, menedékváradat. Biztosan biztonságban vagy, de rögtön félni kezdesz, ha ezt a várad valaki megrengeti.
Úgy érzed minden rendben volt, míg az a valaki nem jött az életedbe, és félsz, hogy újra sebezhetővé válsz. Ez a személy most már hatással lehet rád. Ez a személy sérti az érzéseidet. Fenyegetőnek érzed, óvatossá válsz, játszmázol, mit mondasz és teszel. Így képtelenség őszintén, nyíltan kapcsolódni.
Amikor felismered, hogy félsz az intimitástól, máris tettél egy hatalmas első lépést a gyógyulásod érdekében. A problémák tudatosítása már félsiker.
Lehet, hogy úgy gondoltad, elég bátor vagy, hogy elintézd, de végül mégis úgy döntesz, hogy elfutsz, kihátrálsz. Megteheted. Csak közben kérdezd meg magadtól, hogy mindez hová vezet majd? Meddig szeretnél falakkal körbevéve élni? Meddig hiszed még, hogy az életed csupán abból a múltbéli sérelemből áll?
Tudod mi lenne, ha elmondanád a félelmeidet a másiknak? Valószínűleg végre találkoznátok őszintén. Kiderülne, hogy neki is rengeteg félelme van. Együtt tudnátok fokozatosan lepakolni a régen felépített tégláitokat. A kapcsolatotokban új szint vehetné kezdetét, ahol őszintén álltok egymás előtt. Ebben semmi félelmetes sincs. A társunk a tükrünk. Valószínűleg ő is hasónló belső konfliktusokkal küzd, mint te. Hiszen enélkül nem is kerülhettetek volna egy térbe. Tedd meg te az első lépést.
Most nem ez a prioritás
Pszichoanalízis félretéve, talán a szerelem, ami éppen most van – nem időben kopogtatott be hozzád. (Bár érdekes megemlíteni, hogy mindig mindent idejében kapunk az élettől.)
De tegyük fel hogy így van. Nincs rossz gyermekkori élményeid, remek életet élsz. Csak, most nem fogod megosztani valakivel. És teljesen rendben van! Talán azért kaptad ezt a helyzetet, hogy felismerd, nem is erre van most szükséged.
Az egyedüllétben az a jó, hogy ilyenkor kerülhetsz magadhoz igazán közel. A legtöbb felismeréshez önmagaddal kapcsolatban, ilyenkor juthatsz hozzá. Óriási változáson, akár teljesen sorsfordító belső változásokon mehetsz keresztül ebben az időszakban! Ne sajnáld, ha nincs most senki az életedben, hanem használd ki az időt, hogy most magadra figyelhetsz, hogy most rendezheted, gyógyíthatod önmagad. Hiszen pontosan ezért kaptad ezt az állapotot, hogy igazán legyen időd, figyelmed önmagadra.
Hidd el, amikor szükséged van a társadra, külső segítőkre, akkor meg fognak jelenni az életedben. Nincs miért görcsölnöd.
A kapcsolatok olyanok, mint a gyerekek. Gondoskodnod kell a másikról, a közös szövetségetekről. Elkötelezettségre, önzetlenségre és hajlandóságra van szükség. Ehhez készen kell állni, képesnek kell lenni egy kapcsolatra, és ez elkötelezettséget igényel. Ha ez a figyelem, csak rád irányul, akkor most valószínűleg ennek van itt az ideje. Ahogy elvégezted a munkát, és élvezed azt, hogy egyedül is boldog vagy, érkezni fog a társ is.
Kép: unsplash.com/Wounds
unsplash.com/Booke Cagle
Te mit gondolsz?